The Interview | Az interjú [Christopher Vélez Fanfiction]

36.

(Jobban nem lehetne képviselni a latin-amerikai kultúrát, mint egy jó kis kubai salsával... 💃😜)

- Kate, merre vagy?! - üvöltöttem magyarul, kicsit sem nyugodtan. Percekig vártam legjobb barátnőmet, hátha felbukkan, mindhiába. Úgy dobtam el magamtól a hosszúkás, fogkrémes dobozra hajazó kartont, mintha kigyulladt volna a kezemben. A rajta virító, kedvesnek szánt üzenettől még jobban felment bennem a puma. Remélem, hamarosan keresztanya leszek! 🤩 - Azt lesheted, Katherine!

Alighogy elhagyták a szavak a számat, a vécé fölé görnyedve kiadtam gyomrom tartalmát; reggel óta már harmadjára. Erőtlenül nyúltam a fogkefémért, majd fogat mostam s a csapat keresésére indultam. Biztos voltam benne, hogy a limuzinban várakoztak, ami egyenesen a Latin Amerikai Zenei Díjátadó helyszínére fuvaroz minket. 

- Megcsináltad? - kérdezte anyanyelvünkön, leplezhetetlen izgalommal Kate, miután beültem Chris mellé a limuzinba. Fejemet megrázva sóhajtottam egy nagyot, amikor a fiú belecsókolt a nyakamba s a combomra simította a kezét. Barátnőm felvont szemöldökkel meredt rám. Haloványan elmosolyodtam és magyarul válaszoltam neki. - Nem vagyok terhes. Biztos valami vírus, vagy ilyesmi...

- Szelektív vírus lehet... Csak téged támad meg, senki mást - motyogta cinikusan a lány, miközben figyelmét a mellé csusszanó Joel-re terelte. Nem lehetett elsiklani a tény felett, miszerint a mexikói valósággal új emberré vált erős arcszőrzetével s az eddiginél is göndörebb fürtjeivel. Meglepő volt, hogy nem kellett könyörögni a srácnak, ne borotválkozzon meg; önként meghagyta, amivel még több nőneműnek a szívébe lopta be magát. Az edzőteremben töltött idő is meghozta gyümölcsét; karjai és felsőteste izmosabbá vált. Utóbbi Christopher-n is észrevehető volt. A sok tánc és feszített tempó alaposan formálta az ecuadorit. Kate megjegyzésére terelve gondolataimat lehunytam egy pillanatra a szemem. - Ha nem tűnt volna fel, rajtam kívül mindannyian beköttetitek a vitamininfúziót. Az immunrendszerem ebből adódóan nem olyan, mint a tiétek...

- Ha nem tűnt volna fel, késik a menstruációd, hetek óta rosszullétek kerülgetnek, olyan dolgokat kívánsz meg, amiket eddig le nem bírtál volna erőltetni, érzékenyebb vagy mind lelkileg, mind fizikailag - sorolta a tüneteimet hasonló hangnemben, mint ahogy én szóltam hozzá nemrég. Megforgattam a szemem. - Akkor sem fogom megcsinálni a tesztet. Feleslegesnek érzem.

A fiúk úgy figyeltek minket, mintha a Marsról landoltunk volna közéjük. A társaságukban nemigen szoktunk magyarul beszélni barátnőmmel, hogy ne érezzék magukat kirekesztetten. Most azonban muszáj voltam az anyanyelvem használni, mert véletlenül se szerettem volna, hogy Katherine őrült agyszüleménye lavinát indítson. Félreértés ne essék, szeretnék gyerekeket... De, még nem érzem megfelelőnek az időt és az érettségem egy csöppséghez. 

- El kellene kezdenem komolyabban a magyar nyelv tanulását - jegyezte meg alig hallhatóan Chris, miközben a combomon járatta fel-alá az ujjait. Az utóbbi időben egyre többször jött fel ez a téma a részéről; gyakran hallgatta a magyar zenékkel tarkított zenei listám, esténként kérlelt, hogy beszéljek az anyanyelvemen sőt, Pinky is megpróbálkozott a beszéddel. Egy-két szónál nem jutottunk előrébb, de a fiú számára ez már sikerélmény volt. Az övéire kulcsolva ujjaimat biccentettem egy nagyot. - Segítek, de csak egy feltétellel... Taníts meg spanyolul! Rémesen gyér a tudásom, finoman fogalmazva.

- Claro, mi amor (Természetesen, szerelmem) - tűrt a fülem mögé egy kóbor tincset, majd mielőtt megcsókolt volna, alaposan feltérképezte arcom. Elkomorulva cirógatta hüvelykujjával alsó ajkam, tekintete aggodalmasan csillogott. - Ideje lenne elmenned orvoshoz. Még mindig nem vagy jól, látom rajtad. 

- Nincs szükségem orvosra, a különböző bogyókra meg főleg nem - mélyen felébredt bennem az anyai tudat; holmi pirulákkal nem lett volna szívem veszélyeztetni a kicsi életét. Hm, talán nem lenne hülyeség megcsinálnom azt a tesztet. Christopher ajkait belefáradt sóhaj hagyta el, kezét viszont nem vette le arcomról. Lusta puszit nyomva a szája sarkába döntöttem fejemet a mellkasának. - Pikk-pakk jobban leszek, ha sokat pihenek és sok-sok gyümölcsöt meg zöldséget eszek. Ne aggodalmaskodj, kérlek!

Az egész nap tartó próbán igyekeztem szavaimnak eleget tenni. Chris hozatott mindenféle finomságot, és a csapatban dolgozókat is megkérte, hogy figyeljenek oda rám, az eddigieknél is jobban. Egyedül a mosdóba nem kísértek el, amit egyáltalán nem bántam. Az addig elfogyasztott ételek nagyja kitáncolt belőlem, és egy kis szédülés is társult az émelygéshez. Miután kiöblítettem a számat, előkerítettem a táskám legaljáról egy rágót s azt csámcsogva visszakecmeregtem a nézőtéren ülő barátnőmhöz.

- Fosul festesz - bólogatott elismerően, amint végigmért. Középső ujjam felmutatva zuhantam le mellé. Mindig is értékeltem, hogy pofátlanul őszinte. Kivéve most. - Köszönöm kedvességed. Pompásan érzem magam, ennyire látszik?

- Jobban tennéd, ha visszamennél a szállodába, lefürdenél és kiderítenéd, bekaptad-e az ecuadori legyet, vagy sem - kezdett elfogyni pengeélen táncoló türelmem. Néhány percig némaságba burkolózva figyeltem a színpadon gyakorlókat, majd sóhajtva egy jókorát Kate-re pillantottam. - Oké, jól van. Szólok a srácoknak, és már itt sem vagyok.

- Ha megvan az eredmény, azonnal telefonálj! Így is sík ideg vagyok... - masszírozta egyik kezével a halántékát, a másikkal magához rántott és megölelt. Fejemet egy másodpercre a felsőjébe fúrva viszonoztam a gesztust, aztán elhúzódtunk egymástól és a lányt egyedül hagyva felmentem a fiúkhoz. Bizonytalan járásommal rögtön felhívtam magamra a figyelmet; barátom otthagyva a táncosokat sietett hozzám. Karja bilincsként fonódott derekam köré, ami valamelyest biztonságérzetet nyújtott. Mellkasán végigsimítva leheltem egy puszit az állára. - Visszamegyek a szállodába. Le kell pihennem egy kicsit.

- Menjünk - köszönt volna el a többiektől, de megállítottam. Még csak az kéne, hogy együtt szuggeráljuk azt a nyamvadt műanyagdarabot, ami valakinek reményt ad, másnak csalódást. Kissé sértetten felvonta a szemöldökét. - Miért nem engeded, hogy veled menjek?

- Neked dolgoznod kell, babe. Ilyen apróságokért felesleges lenne itt hagynod a próbát - miközben beszéltem, folyamatosan az arcát cirógattam, hátha azzal tudok hatni a fiúra. Amikor azt hittem, sikerült a tervem, lehámozta ujjaimat és összekulcsolta az övéivel. - Néhány órára engem is tudnak nélkülözni. 

Rettentő önfejű. Gyomromban egy merő görccsel, Christopher-l az oldalamon ültem taxiba, ami a helyszíntől nem messze lévő szállodához fuvarozott minket. Egész úton nem szóltunk a másikhoz, csak figyeltük a várost. 

- Lezuhanyozom - motyogtam, gondosan kerülve a srác fürkésző tekintetét. Amint megváltam a ruháimtól, ő is hasonlóképp tett. Hevesen megráztam a fejem. - Egyedül szeretnék lenni, és...

- Valamit titkolsz előttem? Furcsán viselkedsz - kapott utánam, mikor faképnél akartam hagyni. Könnyeim marták a szemem, de nem engedtem utat nekik. Alsó ajkamba harapva, lábfejeinket fixírozva suttogtam azt a bizonyos öt szóból álló mondatot. - Azt hiszem, terhes vagyok.