Ég és Föld •S.M• •1.évad ✔•

~3~

💋👑Corin szemszöge 👑💋

-Nem örülök neki. Ha beleszeretsz, akkor, biztos talál egy másik lányt. Nem lehet megbízni a híres emberekben. -próbált tanácsokat adni. - És ha majd lefekszel vele, akkor utána eldob, mint egy koszos rongyot. - simogatta a hátam.

-Anyu, majd én tudom! És Shawn nem olyan. Nem feküdnék le senkivel könnyen, te is tudod. Több eszem van a nővéremnél. Nem fogok ebbe belefutni. -csak a fejét csóválta.

-De, ha egy ilyen fiúról van szó... -folytatta volna továbbb is, csak nem engedtem.

-Most mennem kell az irodába. Szia! -köszöntem, és sietősen felvettem egy fehér szandált és felkaptam a vállamra a táskám.

Most nem olyan ruhában vagyok, hogy gördeszkázzak, de nem hátráltat meg a szűk framerem sem. Felpattanok a "járgányomra" és a felhőkarcoló felé veszem az irányt.

Itt állok az épület előtt, ráírok Shawnra.

-----------------------------------
Ma, 10:43

Szia Shawnie! Itt vagyok, te is?

Még nem, de nemsokára érkezem.

Mennyi idő?

4 perc.

Okés.
-----------------------------------

Ott álltam az épület előtt 5 percet, behajtott az utcába egy méregdrága kocsi. Nem Shawnie az. Leintettem az autót, megállt elhúzták az ablakot.

-Jónapot, nem láttak az utca körül egy... -sötétített üveg, letakart rendszám. Nem lehet igaz.

Egy napszemüveges, öltönyös kétajtós biztonságiőr feelingű ember kinyitotta az ajtót és berántott a kocsiba. Sikítozni próbáltam, de nem ment. A szám be volt fogva. A sötétített üvegen keresztül láttam, hogy Shawn akkor futott be az utcába. A kezemet rátapasztottam az üvegre, hátha látszik. Észrevette. Megjelent a kocsi mellett, amikor éles fájdalom a fejemen. Képszakadás.

🙊🐯Shawn szemszöge 🐯🙊

Besétáltam az utcába, amikor láttam, hogy egy méregdrága, de nagyon nagy autó áll az épület előtt. Egy furgon. Egyre közelebb értem az épülethez. Corin sehol. Akkor vettem észre, hogy letakart a rendszám, és az ablakok sötétítettek. Az ablakokon keresztül egy kezet láttam.

-Corin! A francba! -elkezdtem rekordgyorsasággal rohanni a furgon felé. Kirántottam volna az ajtót, de bezárták. Az autó elejéhez rohantam, és minden erőmet beleadva belerúgtam a szélvédőbe. Kitört. Többek között azért lettem ennyire dühös, mert már nem hallottam bentről női hangokat. "Bebújtam" a kocsiba és láttam ahogyan két embert Corin fölött gugol, és rángatnák le az ájult lányról a ruhákat. Az egyikhez másztam, majd akkorát adtam az orrának, hogy kiterült. Már csak az öltönyös volt hátra, azonban ő hamarabb megfordult, mint a társa. Egy érdekes dolhot vettem észre. Nem hallották, ahogy kitöröm az üveget.

Az öltönyös fickónál volt kés. Nálam nem, akármilyen meglepő nem járkálok az utcán késsel a kezemben. A csávó felém közelített. Elugrottam előle. Megint közelített, majd kikaptam a kezéből a kést. Eldobtam a szélvédőn keresztül, hiszen nem akarok embert ölni. Ennek is osztottam egy kokit és nem terült ki. Majd mégegyet, és ő ütött. Nem tudtam elhajolni, de nem terültem el. Mostmár úgy boxoltam a fejébe, mintha az én életem múlna rajta. Elterült. Gyorsan tárcsáztam a rendőrséget és a mentőket. Öt perc múlva érnek ki. Addig a lány arcát simogattam. Kivettem a táskájából a telefonját, és tárcsáztam a szüleit. Rányomtam az "Anya" feliratú névjegyre és tárcsáztam.
🇸: Jónapot Shawn Mendes vagyok.
🇪: Szia Shawn. Történt valami?
🇸: Sajnos igen. A lányát megpróbálták elrabolni, de megmentettem. Már a mentőket és a rendőröket tárcsáztam, mindent megtettem.
🇪: Nagyon köszönöm Shawn! -mondta sírva.
🇸: Semmi szükség köszönetre, ez természetes! Megérkeztek a mentők és a rendőrök, most mennem kell, nemsokára a megint hívom önt.
🇪: Köszönöm, viszhall!
🇸: Viszhall!

Kikászálódtam az autóból, majd a rendőr meglepődött.
-Shawn Mendes?

-Igen, de ott bent meg egy ájult lány fekszik! -mutattam az autó belsejébe. -Milyen az állapota?

-Akár agyrázkódása is lehet, mivel egy feltehetően nagyon erős ember megütötte.

-És mi a legjobb lehetőség, meg a legrosszabb?

-A legjobb az az, hogy csak bekötözni kell a sebét, a legrosszabb pedig az amnézia.

[...]
Ott ültem Corin kórházi ágya mellett, azt várva, hogy felébredjen. Amnéziája nem lesz. A kezét fogtam és simogattam.
-Corin, szívem! -sosem hívtam így csak most, mert kinyitotta a szemeit. -ó istenem, de jó! -mosolyogtam mint a tejbetök. Odahajoltam és megpusziltam a feje búbját.

-Sh-Shawnie? -kérdezte.

-Igen.

-Hol vagyok?

-Kórházban. Semmi bajod nem lesz, csak nagyon megütöttek.

-Ugye nem te?

-Dehogy! Sosem bántanálak! Szeretlek érted? Mármint... Á, mindegy. Ebből már nem jövök ki jól. - ráztam a fejem, majd észrevettem, hogy Corin csak kikerekedett szemekkel néz rám.

Mára is ennyi, remélem tetszett, ne felejtsetek el voteolni!
$zi$ztok Te$$áim! 💟