Ég és Föld •S.M• •1.évad ✔•

~29~

🍆💦Shawn szemszöge💦🍆

-Szia! -kiabálta, mert azt hitte, hogy az emeleten vagyok. -Shawn, te mit? Úristen! -kapta szája elé a kezét, a hirtelen mozdulattól, pedig leejtette a szatyrokat, csak reméltem, hogy nem vett semmi törékenyet.

-Boldog egy hónapot! -villantottam meg díjnyertes mosolyomat, majd a féltérdelésből felálltam, kár volt, hiszen Corin leguggolt, felkapkodta a leesett cuccokat. Az álla alá, kaptam, majd magam felé emeltem könnyes arcát. Meglepődtem, hiszen nem tudtam, hogy ennyire meghatja a dolog. -Kicsim! Ne sírj! -töröltem le az arcáról a sós könnycseppet. -Mi a baj? -kérdeztem, még mindig az álla alatt tartva a kezem.

-Semmi... -zokogta. -Csak olyan kedves vagy! -szakadt ki belőle még mélyebb sírás. A mellkasomhoz szorítottam és a fejét puszilgattam. Élesen kellett koncentrálnom, hogy ne sírjam el magam én is. Hogy miért? Mert szeretem és jó látni, hogy ez kölcsönös. Hmm... "Mutual" jó szám cím lesz belőle, még a héten megírom.

-Ne sírj Pipacs! -nevettem el magam, miközben próbáltam megelőzni a sírást. -Van még egy meglepetésem... -kaptam volna el a kezét, csak mindent felkapott, a szatyrokat és a csokrot is.

-Egy pillanat, csak kipakolok, meg beteszem vázába. -szabadkozott, a könnyeit törölgetve. Beletúrtam a hajamba, nem akartam gyanúsnak tűnni, de szar fantáziám ellen nem tehettem semmit, egyből a mai program jutott eszembe. Legalábbis az, amit tervezek. Egyrészt, délután egy kis játékon kell résztvennünk, az Ellen showban, viszont délelőtt, ha rajtam múlna, akkor adott lenne a program... -Itt vagyok! -pattant oda mellém.

-Gyere... -kaptam el a kezét, felfelé rángattam, amikor felértünk, magam elé rántottam (megjegyzem, nem agresszív mozdulatokkal), eltakartam a szemét, majd végihkísértem a kicsi folyosón, kinyitottam az ajtót, majd leengedtem a kezem a szeme elől. Eltátotta a száját.

-Ezt mindet te? -fordult felém, bólintottam. -Várj... Miért vannak rózsaszirmok és hab meg pezsgő? -fordult felém ismét, összeráncolt szemöldökkel. Válaszoltam, meg kacsintottam.

-Csak gyere, nem kell félni. -tettem a kezem a hátára, majd elkezdtem befelé tolni. Megértem, hogy berezelt, én is berezelnék, ha egy ilyen szexi pasi szeretne megfektetni, kizárólag akkor, ha lány lennék. Ha lány lennék, akkor randiznék magammal, nem kétséges... Sőt, Cameronnal is. Még azzal hülye Nash-sel is!

Mikor végleg bent volt a fürdőben, a látókörébe kerülésem érdekében megkerültem, majd egy ujjal megtámasztottam az állát és megcsókoltam. De olyan igazán "utána kiköpöm a tüdőmet, de azért mindent, de tényleg mindent beleadok!", ezen is meglepődött, nem hitte, hogy így is tudok csókolni... Pedig hányszor megkaptam, hogy isteni dolgokat tudok művelni a nyelvemmel, és egyéb testrészeimmel is. A pólója alá nyúltam, elkezdtem felfelé húzni, engedte. Az ingem felső gombjához kapott, ki is gombolta majd egyre lejjeb haladt. Az utolsó gombnál keze óvatlanul hozzáért férfiasságomhoz, amitől reflex-szerűen felmordultam. Úgy gondoltam, hogy én is okozok neki egy "kis" örömöt, így belemarkoltam az eddig érintetlen hátsójába. Az ő szájából is kiszakadt egy nyögés.

-Szeretnéd? -kérdeztem enyhén lihegve, majd bizakodva a szemébe néztem.

- I-Igen... -hatalmas mosoly ült ki az arcomra, és megcsókoltam. - Várj... Nem biztos... Adj ízelítőt... -mondta, néhol elhaló hangon. Tettem a dolgom, annyira közel nyomtam az ágyékom az övéhez, amennyire csak lehet. Mindkettőnből egy hatalmas nyögés szakadt ki, szerencsére rajtunk kívül egy lélek sem tartózkodott a házban. Egy lehelletnyit eltávolodtam, majd egy "na?" nézéssel pillantottam Corinra. Bólogatott, ismét minden oxigénhez jutásos lehetőséget kizártam, már csak a fenekén, vagy más helyen kaphat levegőt, bár hamarosan azon sem... Az övemhez nyúltam, határozott mozdulattal kirántottam, kikászálódtam az anyag csak ideiglenes szorításából. Egy szál alsónadrágban álltam előtte, úgy gondoltam segítek neki. Letoltam a nadrágját, majd az ő lábairól is lehámoztam, kifejezetten ügyelve arra, hogy befeszítsem híres hátizmomat, ami általában mindenki imád. Szerencsétlenül álltunk egymás előtt, egy szál fehérneműben. Ő azért, mert nem tudta, hohy illyenkor mit kell tenni, én pedig azért, mert nem hagyhatok rajta látható nyomot, hiszen interjú lesz a délután. Nem totojáztam többet, megcsókoltam, miközben a melltartójával bíbelődtem. Mikor lekerült róla, megilletődötten, teljesen pirulva nézett rám, próbálta magát takargatni.

-Kicsim... Nincs mit takargatnod. -mosolyodtam el. -Már mindent láttam, akko is, ha te nem akartad. Sajnos... -húztam el a számat. -Sajnálom... -öleltem meg. Visszatért a régi önmagam, teljes önbizalommal vágtam bele, mégpedig ismét egy olyat csókoltam, amilyet én sem hittem volna, hogy tudok...

Mára ennyi, mindenki szavazzon kommentben a 25.rész alatt, mert különbem nem fogom tudni kitenni a 30.részt, csak félévados játék nélkül.
Sziasztok! 👋💖💕❤