Ég és Föld •S.M• •1.évad ✔•

~39~

☕🌌Corin szemszöge🌌☕

- Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! - mosolyodtam el, majd lerakta közénk a tálcát.

- A paradicsomosat szántam neked, meg a világosabbik kávét. - magyarázta, miközben rájuk is mutatott. Bólintottam, majd kissé szerencsétlenül felnyaláboltam a tálcáról a paradicsommal is ellátott szendvicset. Mikor beleharaptam Shawn érdeklődve pásztászta az arcomat.

- Hmm, finom lett. - mondtam artikulálatlanul, a nagyon nagy falat miatt.

[...]
Shawn egy sporttáskát dobott le a szoba közepére. Majd egy kisebb bőröndöt. Egy közepeset. Majd egy hatalmasat. Szemmel próbálta kimérni, hogy mibe fér bele hét napi cucca. Mikor látszólag feladta, és visszatuszkolta a szekrénybe a két kisebb táskát és a nagyobbat is, odarohantam hozzá, és átöleltem hátulról. Hihetetlenül idegesen tűrt a hajába (ami ellen nem kett volna kifogásom, hiszen az izmai minden hasonló mozdulat közben kirajzolódtak a karban neki szűk pólójában), újra és újra, úgy véltem nem lesz ellenére, ha segítek neki.

- Nyugi, segítek. - simítottam egyet a mellkasán, majd leguggoltam és gyorsan kicipzároztam a bőröndöt. - Meg lesz ez, ne izgulj! - próbáltam nyugtatni, sikeresen.

- Köszi... - sóhajtott, miközben ismét hátrasimította a rakoncátlan tincseit. Felálltam, hogy vele egy szinten lehessek, majd gondolkodás nélkül magáhozölelt. A fejem a mellkasának koccant, az állát a fejem tetején pihentette. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd beszélni kezdett. - Megtennéd nekem, hogy pár pólót összeszedsz? - nézett a lelkembe boci szemekkel és lebiggyesztett szájjal. Azt hitte, hogy nem segítenék?

- Persze. - mondtam, majd a szekrényéhez pattantam és kivettem belőle pontosan nyolc pólót, és kizárólag olyanokat, amikről tudom, hogy Shawn szereti. - Hogyhogy póló? - kérdeztem a szinte mindig inget viselő Shawntól.

- Ki mondta, hogy inget nem viszek? - kacagott egy aprót, majd diadalittas mosollyal az arcán felemelt egy pár inget, amit az imént emelt ki a szekrényéből. - Amúgy... - köszörülte meg a torkát. - El fogok költözni. - bökte ki, nekem pedig szinte hallani lehetett, ahogyan a parkettán landolt az állam.

- Hogy mi?! - akadtam ki. - És hova? Mikor? - tettem fel folyton a kérdéseket, szinte megállás nélkül.

- Itt maradok. Torontóban. Valószínűleg pár hét. - válaszolta meg lazán majdnem az összes kérdésemet. - Szeretném, ha te is jönnél. - ajánlotta fel. - Mármint, nem összeköltözés, de akkor neked is lennének cuccok. - magyarázkodott, majd a tarkóját vakargatva várta a válaszom, amiban bem volt biztos. A kis butus, tudhatná már, higy minden alkalmat megragadok, hogy vele lehessek...

- Ha anyuéknak nincs ellenvetésük, én nagyon szívesen benne vagyok! - ugrottam a nyakába. Szó szerint. Nem csak egy ölelést kapott, hanem engem is. Konkrétan ráugrottam. Ami para az egészben, hogy meg sem rezzent, meg sem tántorodott, csak tárt karokkal fogadott. - Öhmm, mit kell még segítenem? - néztem rá zavartan, mikor elengedtük egymást.

- Aham, légyszi az alsógyatyáimat be tudnád tenni? - nézett rám, majd látva ijedt arcomat, kacsintott egyet. - Ne aggódj, majd le is veheted rólam... - ábrándozott és elvörösödve álltam előtte. Ismét egy röpke kacsintással ajándékozott meg, de elnevette magát. - Most komolyan, a zoknikkal segíts légyszi. Jobb széli alsó fiók. - igazított el, én pedig kinyitottam az említett fiókot. Ahol zoknik helyett képek hevertek. Rólunk. Shawn arcát csak féloldalasan láttam, hiszen nadrágok után kutatott, de az apró, orrvakarással eltakart mosoly nem kerülhette el a figyelmemet.

Törökülésben lehuppantam a szőnyegre és a kezembe vettem az összes képet. Sok féle volt, ölelős, puszilós, a segges kép Shawnról, amit én lőttem (belenyúlt a telefonomba a barom), Aaliyah által elsütött parton készült képek, köztük az is, ahogyan Shawn mellkasán alszom. Már a könnyeimmel küszködtem amikor elértem az utolsóhoz... A legeslegelső találkozásunkkor készülhetett, Ariana keze által, mert minket ábrázol, amikor teljesen random lekapott azzal az indokkal, hogy "Nekem is volt valakim, neked is legyen", amit azóta nem egyszer elmondott, hogy összvissz a szülei voltak vele, így csak csajozni akart. A legelső csókunk... Nekem teljesen ijedt az arcom, a szemeim pedig duplájára nyílva, mint egészséges. Neki csukott szemek, és apró, szája szélén bújkáló mosoly, amiért annyira odavagyok és most látszik az arcán... Szeretem. Mindennél jobban.

Mára ennyi, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! 👋❤💕💖