Ég és Föld •S.M• •1.évad ✔•

~50~

FONTOS!
Ide is elérkeztünk, ahova nem hittem volna, hogy valaha is el fogunk.
Igen, jól olvashatjátok a fejezet borítóján, igen, ez az első évadzáró.
Megkérdeztelek titeket, hogy legyen-e második, mindenki arra szavazott, hogy legyen, így lesz, egy MÁSIK sztoriban, amit természetesen ide is ki fogok tenni.
Nagyon szépen köszönöm az egész évados figyelmet, most pedig fogadjátok szeretettel a mi Shawnunk, és Corinunk első évados történetének végét:

✈☁Corin szemszöge☁✈

Landoltunk a repülőgéppel, és a hotel felé vettük az irányt. Robert azt mondta, hogy egy jó dolog van abban, hogy Shawnnal együtt vagyunk, az, hogy elég egy szoba kettőnknek, így csökkentjük a költségvetést. Megértem Shawn mire mondta mindig, hogy Andrew jobb volt... Megkaptuk a kártyákat a szobákhoz, és el is foglaltuk őket.

- Corin, boldog szülinapot. - villantott rám mosolyt, mire meglepetten felkuncogtam.

- Köszi, de már egy csomószor mondtad. - ráncoltam a szemöldökömet, miközben Shawn nevetve elővett a háta mögül egy apró ajandékszatyrot, és felém nyújtotta.

- Igen. De még nem tudtam ezt átadni. - biccentett az apró csomag felé, ami már az én kezeimben volt.

- Nem kellett volna... - kezdtem bele, mire Shawn megrázta a fejét, és az államhoz nyúlt, így elérte, hogy belenézzek mogyoróbarna szemeibe.

- Erre pedig semmi szükség. - célzott a magyarázkodásomra, mire megcsókoltam. - Eredj, nézd meg. - suttogta a számra, mire én elugrottam tőle és kitártam az apró szatyor száját. Benne egy ékszeres doboz volt, amit remegő kezekkel vettem ki.

- Shawn ez... - néztem a szemébe, éreztem, ahogyan könnyek gyűlnek belé, és szép lassam elkezdenek kiszabadulni.

- Shhh, ez a tiéd, és megérdemled. - simított hátra a fülem mögé egy kósza hajtincset. Könnyeimet nyelve ismét lenéztem a pici dobozra, és kinyitottam. Az elém táruló látvány gyönyörű volt. Egy ezüstlánc, rajta több féle medállal. Egy álomcsapda (amilyen nyakláncom már számtalan van, de már most ennek van a legnagyobb jelentése számomra), egy jelképes apró S betű, és a személyes kedvencem, egy pipacs. - Tetszik? - letöröltem a könnyeimet, és hevesen bólogatva felé néztem.

- Shawn... - sóhajtottam, majd mikor úgy véltem figyel, belekezdtem. - Neked is boldog huszadik születésnapot. Tudom, hogy mondtam már párszor, de akkor is. Olyan szomorú vagyok, mert otthon hagytam a te ajándékodat. - ejtettem az ölembe a kezem.

- Ne viccelj, az is elég, hogy itt vagy. - mosolygott rám, és megsimította az arcomat. - Rátérhetünk arra a részre, amit két hónapja nem csináltunk? - villantott perverz vigyort. Bólintottam egy aprót, majd beharaptam az alsó ajkam, és lehunytam a szemeim, várva, mit tesz.

A tarkómhoz nyúlt, így közelebb húzta magához a két hónapja érintetlen nyakamat. Csókolgatta és puszilgatta, gondosan ügyelve arra, hogy a holnapi koncerten ne lássanak semmit a nyakamon.

- Shawn... - sóhajtottam, mire rámnézett és érdeklődő tekintettel pásztázott. - Őrülten hiányoztál... - lesütötte a szemeit és lágyan megcsókolt. Megsimogattam a felkarját, és erőt véve magamon ráültem a térdére. Mivel vele szemben voltam, így láttam az arcán a meglepettséget, de rövidesen amikor megértette a helyzetet ismét megcsókolt. Gyengéden lelöktem a felsőtestét a matracra, és ráültem a csípőjére. Nem kell mondanom, de meglátszott rajta az a két hónap, sokkal vadabbul csinálta és több hangot is adott hozzá. Lentről felfelé végigsimítottam az oldalán, és az ingének legfelső begombolt gombjához nyúltam. Kigomboltam és majd' elájultam a látványtől. Mellszőr. - Wow... - csúszott ki a számon, miközben a mellkasát simogattam. Pimaszul elmosolyodott, mire nevetve megpusziltam az arcát.