Ég és Föld •S.M• •1.évad ✔•

~48~

🌹🍀Shawn szemszöge🍀🌹

- Olyan furán érzem magam... - szusszant fel, és ledőlt az ágyra.

- Hogy furán? - másztam mellé, és megpusziltam a homlokát.

- Nem tudom... - nyöszörgött. Pár perc múlva, mint aki rájött a megoldásra rácsapott a combjára. - Áhh, tudooom! - tartotta fel a mutató ujját. - Hónap vége van, késett is. - magyarázta el. - Holnap már meglesz.

- Használjuk ki a maradék időt. - hadartam el, majd sietősen megcsókoltam.

- Miért akarsz te mindig mindent kihasználni? - kérdezte bújkáló mosollyal.

- Ha-ha de vicces. - forgattam meg a szemem, és már nem bírtam tovább elmosolyodtam.

- Tudom. Ez már csak természetes. - mosolygott játékosan, tettetett magabiztossággal.

Elnevettem magam, kinyújtottam a nyelvem. Történt egy éles váltás, pár másodperc múlva már a tegnap este nyomait puszilgattam a nyakán. Apró kezei beletúrtak a hajamba, én pedig annál erősebben kóstolgattam illatát.

[...]
- Jó reggelt. - simítottam meg a barátnőm vállát. - Manó! - pusziltam meg az említett testrészt. - Hé, gyere Amanda hívott. - erre a mondatomra ásítozva feltápászkodott.

- Miért hívott? - mondta a szokasosnál mélyebb hangon. Tegnap este a lelkét is kiénekelte.

- Nem tudom, nem vettem fel. Azt akartam, hogy te beszélj vele. - nyújtottam felé a telefonját. Tárcsázott, és már az első csöngésre felvette.

- Mi történt? - szólt bele köszönés nélkül. A fejéről minden eddigi fáradtság eltűnt, és az aggódás váltotta fel. - Lassan indulok. Szia.

- Mi a gond? - kérdeztem, miközben ő kinyomta a hívást.

- Apu az este rosszul lett. - nézett a szemembe. - Kórházban van, de azt mondta, hogy vele nem tudunk találkozni, csak hogy fussunk össze, és akkor mindent elmond. - megértően bólintottam. - Elmegyek a mosdóba... - kelt fel ásítozva.

Mosolyogva néztem utána, majd beharapott ajakkal elevenítettem fel az előző esténket/éjszakánkat.

- Ahjj, legszívesebben egész nap itt döglenék veled. - jelentette ki, mikor visszatért a fürdőszobából.

- Helyesbítek. A saját szemszögemből nyílván. Ahjj, legszívesebben egész nap itt döngetnélek. - mondtam ki, pimasz mosollyal.

- Hülye barom. - nevetett fel. Felkapta a táskáját, és könyékig belemászott, ruhát keresve. - Áhh, megvan! - rántott ki diadalittasan a táskájából egy pólót és egy farmert. Gyorsan felkapdosta őket, és fáradtan pillantott bele a tükörbe, saját magát tanulmányozva.

- Minek nézed magad? Hisz gyönyörű vagy. - mosolyogtam rá a tükörből.

- Te meg nagyon cuki. - mosolygott vissza, még mindig a tükrön keresztül. Ásítozva feltápászkodtam és hátulról átöleltem vékony derekát, és egy apró puszit nyomtam a halántékára. Kiléptem a szobából, aztán lerohantam a lépcsőn, egyenesen a kávéfőzőhöz. Lefőztem két adag kávét, és két csészével tértem vissza a szobámba. Mikor a lábammal sikerült kinyitnom az ajtót, Corin felém kapta tekintetét. - Ahww, köszike. - szökkent felém, mire automatikusan nyújtottam az egyik kávét. Elvette, és azzal a lendülettel letette az íróasztalomra. Elkérte a másikat is, azt is odaadtam és ugyanazt művelte vele, mint a másikkal.

- Ezt most... - folytattam volna a megkérdőjelező mondatomat, de egy csókkal belémfolytotta a szót. - Mindent értek. - suttogtam a szájába, amikor elváltunk egymástól.

- Köszönöm szépen. - ölelt át, és a mellkasomba fúrta a fejét, mélyet szippantottam az illatából.

- Ez csak egy kurva kávé, mit köszönsz még? - vontam kérdőre hálálkodását.

- Mindent. - mondta, miközben megvonta a vállát. Kisimítottam az arcából a kósza tincseit, és nyomtam egy puszit a homlokára.

- Szeretlek. - néztem őszintén a szemébe.

- Én is. - ölelt át. Az államat a feje tetején pihentettem, és a kesze-kuszán álló hajzatát simogattam. Mindezt, szerény vigyorral az ajkaimon. - Nem akarsz felöltözni? - ráncolta a szemöldökét, mikor kiszabadult az ölelésemből.

- Nem mehetek alsógatyában a kórházba? - nevettem fel. - Egyébként de. - mikor kimondtam, azonnyomban a szekrényemhez fordultam és kihalásztam belőle egy szokásos farmert és inget.

- Nem a körházba megyünk. - javított ki. - Csak Amandával találkozunk. - magyarázta meg.

- Okés. Akkor is a szokásos öltözetemben megyek. - vontam vállat. Felnevetett, majd szépen lassan elindultunk.

[...]
- Amiiiiiii! - ugrottam a nyakába.

- Coriiiiin! - ordított vissza. Pont a fülembe.

- "Baszdmeg Amanda!" - ordítottam magyarul. Se Shawn, se Amanda nem értette. Mivel Amanda csak a féltestvérem, Anyu vonaláról, így Amanda sem tud magyarul. Engem is Apu tanítgatott kitartóan, mire végre megtanultam normálisan, akcentus nélkül dumálni.

- Ez mégis mit jelentsen? - ráncolta a szemöldökét a nővérem. - Nem úgy hangzott, mintha szépet jelentene.

- Nem is azt jelent. Shawn, benned meg csalódtam. Jópárszor megtanítottam már, hogy mit jelent. - forgattam meg a szemem. Shawn pedig tettetett bűnbánással lesütötte a szemét és egy puszit nyomott az arcomra.

- Fejezzétek be, megbántjátok a szingli lelkeket. - avatkozott közbe egyébként szeretett, most annyira nem szeretett nővérem. Lebiggyesztettem ajkaimat, mire Shawn elém lépett és arra is nyomott egy apró puszit.

- Erre gondolsz? - vonta fel Shawn a szemöldökét játékosan. Ami megforgatta a szemét, és fáradtan bólintott egyet. - És erre? - hadarta el, miközben engem szinte bábúként használva erőteljesen megcsókolt.

- Eléglesz, még a végén pornót is forgathattok. - takarta el a szemeit drámaian. Mindketten elfintorodtunk, Shawn viszont vigyort villantott.

Mára ennyi, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek.
Sziasztok! 👋💕💓