~13~

1.3K 82 17
                                    

🐴💨Shawn szemszöge💨🐴

Teljes erőmmel lány után eredtem, és majdnem utólértem amikor kifordult az utcából, és eltűnt. A monológ, amit a szobámban tartott, minden kétségemet felélénkítette. Talán még mindig az az gyökér kell neki?

Már vagy fél órája itt ülök a villanyoszlop mellett szarráázva, egy semminek tűnő fekete inggel, ami úgy néz ki rajtam mintha, nem is lenne, vagy éppen nem súlya miatt talán feltűnik. Néha még mindig felordítottam, hogy "Coriiiiiin!". Egyik próbálkozásomnál, feltűnt egy közeledő lány alak, sőt egyre jobban hasonlított Corinra. Amikor kb. 4 méterre volt tőlem rám emelte tekintetét, így megláttam a könnyektől nagyrészt, esővíztől viszont alig ázott arcát. Akár én, csak pont nekem nagyobb az eső mennyisége. Szipogott. Közel ért hozzám, minden szó nélkül megölelt. Első dolgom az volt, hogy visszaöleltem, majd amikor már egy kicsit elfáradtunk a szorításban, kicsit eltoltam magamtól Corint, tenyereim közé vettem a lány arcát.

-A legpontosabb dolog amit most mondhatok, az az, hogy szeretlek! -kicsit sem időztem, lekaptam.

-Én is. -simogatta meg egyik karom, amit az arcánál tartottam. -Ijj, meg fogsz fázni! -tapasztotta kezét mellkasomra, pont arra a részre, amit nem "takart" az ing.

-Menjünk be. -fogtam kézen az aggódó barátnőmet. Egész 20 méter alatt egymást vizslattuk. -Jól vagy? -kérdeztem.

-Azt hiszem. -bólintott. -Te?

-Igen. Asszem. -mindketten kínosan kacagtunk egyet, az egyöntetű válaszunk miatt. -Azt nagyon szeretném, ha tudnád, hogy nekem TE vagy az első. -magamhoz húztam, és megpusziltam a homlokát.

-Te is nekem. -temette vállamba a fejét, immár az ajtóban állva.

-Gyere, nézzünk szembe Aaliyahval. -sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót, ahol Aaliyah állt villámokat szóró szemekkel.

-Hol voltatok? -kérdezte mellkasa elé font karokkal. Aztán végignézett a szituáción. Én szarráázva, Corin csak ázva állunk ott az ajtóban zavart fejjel. -Istenem... Összevesztetek?

-Nem nevezném annak, inkább csak kiborultam. Shawn nem tett semmi rosszat. -szabadkozott azonnal, hogy megvédjen.

-Remélem is, mert kiheréllek! -mondta fenyegetően immár nekem.

-Azt azért ne! -nevettem, kezemez magam elé emelve, védekezés céljából. -De ilyen nem lesz. Ezt biztosra mondhatom neked. Is. -ejtettem el az utolsó mondatot.

[...]
Corin mellett fekve azon gondolkodtam, hogy mi zaklathatta fel ennyire, de semmi olyasmit nem tapasztaltam, ami erre adott volna okot. Kicsit hangosabb szuszogásra lettem figyelmes, amiből arra következtettem, hogy Corin alszik. Kicsit előre hajoltam, hogy lássam arcát. Ajkai enyhén elnyílva, szemei becsukva, tehát az igazak álmát alussza. Átkaroltam a derekát, közelebb vontam magamhoz, háta a hasamnam surlódott. Aludni szerettem volna én is... Csak egy volt a gond, nem tudtam. Aztán megjött a tudat, hogy miért nem. Anya és Apa ma éjjel jönnek haza, tehát nem sokára. Óvatosa kipattantam az ágyból, vigyázva a heves mozdulatokkal. Az elnyűtt pólómat egy ingre cseréltem, majd az alsónadrágomra egy farmert kaptam fel. Magam sem tudtam miért öltöztem ki annyira, mint egy koncertemre szoktam, talán azért, mert nem láttam őket közel két hete. Óvatosan benyitottam Aaliyah szobájába, majd ébresztgetni kezdtem.

-Ma jönnek, várjuk őket lent. -Ali kómásan bólintott, és igaz nem előttem, de átöltözött ő is. -Gyere. -fogtam karon Aaliyaht.

[...]
Fél óra múlva már egy kicsit elengedtük magunkat, ami azt jelenti, hogy én a konyhapulton ültem full kómásan kekszet zabálva, Aaliyah pedig mellettem ült egy széken, és a mobilját nyomkodta.

-Biztos, hogy ma jönnek? -pillantott rám Aaliyah.

-Igen, teljesen. -bólintottam. -Corin jön? -mutattam a hátam mögötti lépcsőre, ami fele annyira mint nekem szokott, recsegett a talpak alatt. Aaliyah megvonta a vállát, jelezve, hogy fogalma sincs. -Corin?

-Igen. -morgott álmosan. -Hogyhogy nem alszotok? -tárta szét karjait óvatosan.

-Ma jön haza Apa meg Anya. -szálltam le a pultról és odarebbentem a meglepődött lányhoz.

-És miért nem szóltál? -fonta mellkasa köré a karját.

-Elfelejtettem. És Aaliyah is. -pillantottam a még mindig mobilozó lányra, aki azóta beleevett a kekszembe.
-De akkor is! Illett volna felkeltened. -még mindig még mindig mérgesen. Most veszem észre. Egy pici short van rajta, és egy bő póló, amiből kificcen a válla.

-Gyere. Segítek. -én megnyaltam alsó ajkaim, ő pedig immár értetlenül nézett rám.

Felráncigáltam a lépcsőn és gyorsan betoltam a szobámba.

-Úgy értem leöltözni segítek. -ismét megnyaltam a szám.

-Neeeeem. -hátrált egy kicsit. -Most ne. Légyszi.

-De, de. -közelebb léptem hozzá, és a pólója szélét megfogtam, elkezdtem felfelé húzni. Áthámoztam a testén, majd ő vörösödve, egyre jobban elfordult és kikapott a táskájából egy csinosabb ruhát. -Ez pont jó. Tetszeni fogsz benne. -bólogattam bátorítóan. Lehuppant az ágyra, maga mellé tette a ruhát. Levette nadrágját, gyorsan felkapta a ruhát.

-Segítesz? -bólogattam és felhúztam a cipzárt a ruhán. Neszt hallottam és Aaliyah sikoltozását a konyhából. Na,  most vagy az van, hogy megtámadták, vagy az, hogy örül anyuéknak.

Mára ennyi, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! 👋❤💖💕

Ég és Föld •S.M•  •1.évad ✔•Onde histórias criam vida. Descubra agora