The Wolf

1. fejezet

*Nina szemszöge*

„Megbújtam a tömegben, reménykedve abba, hogy nem kell részt vennem a csapatjátékban." – írtam egy épp kezembe akadó füzetbe a sorokat. Épp egy újabb történet közepén jártam, amikor valaki kihúzta a füzetet a tollam alól. Felkaptam a fejemet és szembe találtam magam tanárom türelmetlen arcával.

- Kisasszony – szólt határozottan. – Már egy perce várjuk a válaszát. Milyen büntetés járt a japán szamurájoknak, ha megszegtek valamilyen szabályt?

- Miért voltak más országokban is szamurájok? És büntetést? – kérdeztem felvont szemöldökkel. – Nem kaptak büntetést, mert a saját életüket oltották ki, egy esetleges elbukott küldetés után. Ez egyfajta törvény volt a szamurájoknak. A bukás közé tartozott az is, ha elfogták őket, egyszóval védelmi célt is szolgált. „Halott ember nem beszél", nincs igazam? Számukra egy élet kioltása egyet jelentett az igazságszolgáltatással. Akárcsak ma a yakuzának – fejeztem be miközben körbe néztem a teremben.

„Mindenki fél – vigyorodtam el önelégülten. – Ez jó. Bár mostanában eléggé elszaladt velem a ló. A francba a falkával. Rám se néznek, de elvárják, hogy ne nyírjak ki senkit."

-Visszakaphatom azt a retkes füzetet? – „Gratulálok magamnak. Felhúztam magam a falka miatt" gondolatban fejbe vertem magam, amiért nem bírok nyugodt maradni, ha a falkámról van szó. Idegességemben kitéptem a tanár kezében lévő füzetből a megtelt lapokat, besepertem padomról mindent a táskámba, felálltam helyemről és az ajtó felé indultam.

- Mégis mit gondol, hova megy? – emelte fel a hangját a tanárnő.

- El – válaszoltam tömören. – Ha valami probléma van, csak szóljon nyugodtan... Tanárnő – mondtam lenézően. – Viszlát mindenkinek – azzal kiléptem a teremből.

A tanári előtt elhaladva megcsapta az orromat valami kellemesen nyugtató illat vagy érzés, ami miatt megtorpantam a bejáratnál.

„Mi ez az édes illat?" kérdeztem magamban, amire természetesen nem tudtam a választ.

- Kisasszony, miért nincs órán? – kérdezte egy tanár. – Még jócskán tartanak az órák, nem lehet a folyosón.

- Senkit nem zavart eddig – vontam vállat. – Egyébként igazgató asszony biztos vár rám. A héten ez már a harmadik, hogy otthagytam az órát – ahogy ezt kimondtam, megjelent egy lány az osztályomból.

- Hé! – szólt flegmán. – A tanár azt mondta, menj az igazgatóiba – azzal sarkon fordult és el is tűnt.

- Ha most megbocsát – vigyorogtam önelégülten, majd bementem a tanári folyosójára. Amint az igazgatói irodához értem, kopogtam, majd kinyitva az ajtót bementem a szobába.

- Minek köszönhetem az újabb látogatást, Nina? – kérdezte a negyvenes éveiben járó nő. – Mit csináltál már megint, te lány?

- Csak ismét otthagytam az órát – vigyorogtam. – A tanár elvette a füzetemet, csak azért, mert nem hallottam egy kérdést, amit utána megválaszoltam.

- Mit kezdjek veled, hogy nem légy ilyen forrófejű? – sóhajtott.

- Szólj az alfának – mondtam nyugodtan. – Már két hete senki nem nézett felém se, persze, hogy forrófejű vagyok. Bár nemrég éreztem valamilyen édes illatot, amit nem tudtam hova tenni. De az biztos, hogy nyugodt lettem, addig amíg meg nem jelent egy tanár fontoskodva, hogy még óra van és a teremben kéne lennem. Utálom, amikor ezt csinálja egy tanár – forgattam a szemem. – De visszatérve arra az édes illatra. Mi volt az?