The Wolf

11. fejezet

*Jay szemszöge*

Amikor megérkeztem a falkával a városba, rögtön Nina iskolájához vettem az irányt. Minél előbb beszélni akartam a fejével, mielőtt esélyem sem lesz megjelölni a területemet.

Már az iskolánál jártam, amikor megláttam Ambert, Trixet és Nina-t egy fiú társaságában. Annak ellenére, hogy ismeretlen volt számomra, áradt róla Nina szaga, míg Nina-ról egy ismeretlen szag szállt felém. Ahogy ránéztem a srácra, elöntötte a józan gondolkodásomat a méreg, így utamat dühvel folytattam.

-NINA DRAGNEEL! – ordítottam, mire Amber és Trix Nina mögé húzódott, miközben Nina az utasításokat osztotta. Tudtam jól, hogy a kis selyemfiút nem fogja az erdőbe küldeni, mert ő sem hülye. Amint az gondoltam, a két lány az iskola épületét bámulta, míg Nina a srácnak magyarázott, aki ezek után megcsókolta.

„Az én tulajdonom az a lány" dühöngtem magamban. Dühösen indultam meg ismét, mire a legfiatalabb tagja falkámnak háta mögé tolta a fiút.

- Ha meg is halok, őt nem fogod bántani – szűrte fogai közül Nina, mikor elé értem.

- Azt majd meglátjuk – morogtam összeszorított állkapoccsal. – Te. Az. Én. Tulajdonom. Vagy – hangsúlyoztam ki minden egyes szót.

- Majd meglátjuk – ismételt meg engem. Erre teljesen elvesztettem józan eszem és nekitámadtam. Először torkának, de mivel ez nem volt sikeres, hasát vettem célba éles karmaimmal. Amint földre kerül felé másztam már farkasként és a vérző sebbe még „biztos, ami biztos" alapon belemélyesztettem fogaimat.

Az iskolából kisietett Amber, egyenesen Nina felé és valamit magyarázott, de egy szót sem értettem belőle. Őrült részem ugyanis nem akart eltűnni. Aztán egy erős ütés térített magamhoz, ami államon talált el. Erre megtántorodtam, és a selyemfiút pillantottam meg.

A sokk után elkezdett papolni nekem a kis mitugrász, de hirtelen olyan információval lettem gazdagabb, amit lehet jobb lett volna nem tudni. A selyemfiú egy Park volt. És ha ő itt volt, akkor tuti, hogy az egész családja itt volt, ami nekem csak probléma, mivel egyszer már meggyűlt velük a bajom.

Miután lecsillapodtak a kedélyek, megérkezett Trix az egyetlen orvossal, aki minket, természetfeletti lényeket kezel. Amint megérkezett, én indulni készültem, de ez kicsit tovább tartott, mivel megamhoz képest még lágyan, de beszóltam a vámpírlánynak, aki annakidején elvette tőlem Ambert. Ennek következtében pedig Amber nekem támadt, amit Sindbad orvos állított le, mivel Nina felébredt. Ekkor döntöttem úgy, hogy lelépek, míg mielőtt nagyobb problémát okoz a jelenlétem.

- Jay! – hallottam meg Jasper hangját.

- Mit akarsz? – kérdeztem ridegen.

- Őrült vagy... - suttogta. – A legkisebbet bántottad fényes nappal az iskolája udvarán. Ennek még lesznek következményei, remélem tudod.

- Addig nem, amíg nem vagyok itt. Most hagyj elmenni. Talán még visszajövök, de még van egy kis elintéznivalóm.

- Meg foglak ölni, te féreg. Senki nem viselheti úgy az alfa címet, hogy bántja a falkája legfiatalabb tagját ok nélkül.

- Szerintem elég ok volt, hogy egy Park az ujja köré csavarta.

- Nem. Ez nem ok rá. És egyébként is. Az a fiú tegnap még jelét nem mutatta annak, hogy bármiről is tudna. Teljesen elszállt a józan eszed, ember. Mit akarsz, mit mondjak? Azt tuti, hogy nem fogod hallani tőlem, hogy jól csináltad. Mert akkor hazudnék, de nagyon. Elrontottál mindent. Ha pedig magunkra vontad a figyelmét a Park-oknak, akkor miután megöltelek, keresek valakit, aki feltámaszt és megöllek még egyszer.

- Nagy szavak egy bétától, nem gondolod?

- Nem.

- El vagy telve magadtól, Jasper. Azt hiszed felér az erőd az enyémhez?

- Nem hiszem, tudom. Együtt nőttünk fel, Jay. Szerinted nem tudom, mire vagy képes? Hát nagyon tévedsz.

- Nem érdekelnek az üres fenyegetéseid. Én léptem – fordítottam hátat egykori jobb kezemnek, majd farkasként tűntem el minden kíváncsi szem elől.

A legelső ötletem Korea volt. Meg akartam találni Nina anyját, hogy elmondjak neki mindent és aztán visszahozhassam a fejét. De aztán eszembe jutott, hogy életfogytiglant kapott gyilkossági kísérlet miatt. Ami igaz is volt, mivel kilökte, pontosabban kilökette az erkélyről Nina-t.

Végül csak mentem, amerre a lábaim vittek, nem foglalkozva a környezetemmel. Ahány falka területén átmentem, mind megállított, de megúsztam egy magyarázkodással és már mehettem is tovább. Vámpírterületen már nem volt ennyire könnyű. De bíztam benne, hogy nem törik ki a nyakam, amiért átutazóban vagyok és pont érintenem kellett a földjüket.

Három nappal később elértem New York-ot, ahol erdő hiányában emberalakban mászkáltam az utcákon.

„Még jó, hogy mindig hordok magamnál pénzt – gondoltam. – Akkor... most keresek egy hotelt, ahol egy éjszakát eltölthetek, aztán megyek a reptérre és utazok Koreába... Kell egy laptop is. Foglalnom kell egy jegyet, hogy olcsóbb legyen az út."

A kis tervem után körbe néztem egy hotel után kutatva. Végül orrom győzött és egy viszonylag olcsó hotelt találtam, aminek finom a kajája és még egy laptopot is kaptam. Egy éjszakát töltöttem el abban a hotelben, majd indultam is a reptérre, hogy elérjem a gépet, amire sikerült jegyet foglalnom.

Majdnem egy teljes nap repülés után, megérkeztem Dél-Koreába, így már csak meg kellett tudnom, hol van Nina anyja. Mindenképp beszélni akartam vele a kialakult helyzetről, mert volt rá esély, hogy ismét megtörténik a korábbi eset.

Kissé furcsán néztek rám az emberek, amikor elhaladtam mellettük. Végül is... nem mindennap lát az ember egy majd' két méter magas férfit Szöul utcáin, ráadásul maszkban. Ezeket figyelmen kívül hagyva haladtam egy rendőrség felé, hogy megkapjam az információkat, amikre szükségem volt.

Bő három óra keresés után kiderült, hogy a nő, akit keresek két éve öngyilkos lett a börtönben.

„Feleslegesen jöttem el idáig – fortyogtam magamban. – Most ismét kereshetek egy hotelt, ahol kapok egy laptopot, hogy holnap mehessek vissza New Yorkba. Legalább nyertem magamnak egy hetet... na, így jártam."

Amint visszaértem Amerikába, még pár napig csak tengődtem, majd elindultam vissza falkámhoz, hogy ismét találkozhassak Jasperrel, aki meg akar ölni, csupán azért, mert egy kisebb hibát vétettem és majdnem megöltem Nina-t.

Nem értem a saját falkámat...

Sziasztok!

Megérkeztem az új fejezettel. Remélem nem unatkoztok majd rajta, és továbbra is követitek a történéseket.

Nem is húzom tovább. Jó olvasást a részhez. A csillagokat és kommenteket szívesen fogadom.

A képet egyik barátnőm készítette, amit nagyon köszönök neki. Jay van a képen, mivel ő a fejezet főszereplője.