The Wolf

26. fejezet

*Jay szemszöge*

A híradás előtt három nappal beszéltem Ninával és Yoongi-val az akkori jelenlegi helyzetről. A száműzetés és az alfa életének megmentése miatt elég sokat gondolkodtam azon, hogyan is lehetne elkerülni a nagyobb összecsapást, hisz nekem sem volt kedvem egy újabb harcra a vadászokkal. Nem akartam ismét elveszíteni egy alfát, aki tökéletes posztjára, akármennyire is tökéletlen és makacs. Mert minden Dragneel ilyen volt Nina előtt. Mindannyian vezetésre születtek, de határtalanul makacsok voltak és mindent elkövettek, hogy a fejükbe vett dolgokat megoldják, még akkor is, ha az lehetetlen volt.

A beszélgetésünk vége pedig az lett, hogy ismét a falka tagja lettem, de sajnos a csata elkerüléséhez nem lettünk közelebb, ugyanis nem találtunk semmilyen kiskaput, amit kihasználhatnánk jelen helyzetben. Aztán Amber rámutatott az egyetlen olyan járható útra, amit mi talán észrevettünk, de elsiklottunk felette. A kisebb összezörrenés után útnak indultam, hogy teljesítsem a rám kiszabott feladatot, ugyanis Nina úgy határozott, hogy ha lesz kiút a háborúból, mielőtt elkezdődne, mindenképp én legyek az, aki ezt lehetővé teszi.

Én megtettem, amit tudtam, igaz nem volt túl könnyű dolgom. Először is, meg kellett találnom Jimin anyját akkor, amikor teljesen egyedül volt. Aztán ott volt az a része a dolognak, hogy valahogy be kellett állítanom egy eltűnésnek. Egyszóval nem hagyhattam magam után semmilyen emberi nyomot, ami utalna arra, hogy igazából rablásról van szó és nem egy saját döntésről, ami épp egy elkeseredett pillanatban jött. Az elkeseredés Jimin anyjára teljesen ráillett, hiszen ő nem akarta elveszíteni a fiát.

Másnap reggelre sikerült tiszta ruhákat szereznem a fiatal asszonynak és reggelit is csináltam neki. A ruhákkal és a reggelivel együtt mentem be a szobába, ami a „fogva tartását" biztosította.

- Sajnálom, ha egy kicsit erőszakosak voltunk Mrs. Park – szólaltam meg, amikor leraktam a tálcát az éjjeli szekrényre, a szatyrot a ruhákkal pedig az ágyra. – Szükségünk van valamilyen támpontra, hogy elkerüljük az összeütközést a férjével és a többi vadásszal.

- Megértelek titeket – válaszolt a nő. – A férjem mindig is megszállottan ölte a farkasokat annak reményében, hogy egy nap megtalálja a módját annak, hogy minden természetfeletti fajt kiirtson. Ezért is van szüksége Ninára. Mármint ez így nem pontos...

- Ne nekem mondja el – szakítottam félbe. – Nina és Jimin nemsokára itt lesz... remélem legalábbis. Nekik mondjon el mindent erről, mert ők jobban meg fogják érteni, mint én.

- Ismerős az arcod – jegyezte meg egy bólintás után.

- A falkám régen sokfelé élt. Bár ez még azelőtt volt, hogy Nina megszületett. Megeshet, hogy látott Koreában. Egy rövidebb ideig ott voltunk a falkával, amolyan felderítés céljából.

- Megeshet – merengett. – Hogy értetted azt, hogy reméled, hogy jönnek? Talán történt valami Jiminnel és Ninával?

- Semmi rossz – nyugtattam meg rögtön. – De ettől függetlenül bármi probléma történhet. Vagy Jimin gondolhat egyet és jobban érdekli Nina, mint az, hogy mi lesz a falkával.

- Ugye tudod, hogy Jimin felelősségteljes?

- És azt is tudom, hogy férfi. Egy férfi, aki mindennél jobban szereti Ninát, akivel egy fedél alatt él. Biztos vagyok benne, hogy már túl vannak az első alkalmon.

- Az első alkalom... - motyogta. – Remélem nem folytatja azt, amit otthagyott Koreában.

- Micsoda? Valami oka van annak, hogy eljöttek onnan?