The Wolf

24. fejezet

*Nina szemszöge*

Miután Jay elhagyta a házat Amber és Trix meglehetősen meglepettnek tűnt.

„Igaz is, ők nem tudnak a pár napja folytatott beszélgetésünkről – jutott eszembe. – Bár, ha most nem jöttek rá egy fontos tényezőre, akkor már nem is biztos, hogy meg fogják tudni."

- Akkor hármas csoportokban fognak mozogni a farkasok – kezdte Yoongi, miután a lányok elhagyva a házat hazaindultak. – Hozzájuk fog még két vámpír csatlakozni.

- Szerintem szükséges lenne az egyenlő eloszlás – szólt közbe Jimin, amin kicsit meglepődtem. – Ha jó emlékszem több vámpír van, mint farkas.

- Sajnos ez nem így van – sóhajtott a klánvezető. – Látszatra lehet többen vagyunk, de ez csak azért lehetséges, mert általában a gyűléseket kis helyeken tartjuk a kisebb feltűnés érdekében, amiből ugyebár következik, hogy a kis helyen kevesebb szabad terület marad az emberek között. Semmi másért nem tűnt úgy, hogy többen vagyunk, mint a farkasok. Egy időben tényleg többen voltunk, de az utóbbi időben a kisebb harcok és a kevés élelem is csökkentette a klánunk létszámát, amivel sajnos nem tudunk szembe szállni. Az élelemszerzés nehezült a Park-ok megjelenésével és csak remélni tudjuk, hogy a csata után szerezhetünk néhány új tagot, különben a klánunk el fog tűnni.

- Mindenképp segíteni fogunk ebben – bólintottam. – Viszont visszatérve a tervre. Három farkas és két vámpír lesz egy csoportban. Mint tudod, harminc farkas van a falkában, ami azt jelenti, hogy tíz csoportot tudunk alakítani.

- Az bőven elég lesz. Azért van szükség a vámpírokra, mert ők anélkül tudják hatástalanítani a csapdákat, hogy ahhoz hozzá kellene érni. Kisebb az esély a sérülésre. Bár még így is fennáll annak a kockázata, hogy valamelyik testvérem megsérül.

- Igazad van – bólintottam. – A vámpírok gyorsasága egy hatalmas segítség volt már a világháború idején is, úgy hallottam.

- De még mennyire – jelent meg Yoongi ajkán egy nosztalgikus mosoly. – Én voltam az egyik legjobb a csapdák deaktiválásában. Abban az időben kevés kétszáz év feletti vámpír merészkedett elő, mert sokunkat elítéltek. Ettől eltekintve viszont sokkal többen voltak azok, akik megbecsülték az erőnket. És az a sok táplálék – egy pillanatra éreztem, ahogy párom megmerevedik mellettem, ugyanis az emlékek miatt Yoongi szeme vörössé vált, szeme alatt pedig sötét karikák jelentek meg.

- Yoongi, kérlek – szólaltam meg. – Nem akarlak félbeszakítani, mert mindennél jobban szeretem hallani a történeteidet, de Jimin még nincs teljesen hozzászokva a természetfelettihez. Még most látott először vámpírt igazi alakjában.

- Igazi alak? – kérdezte kissé remegő hangon a szinte mögém bújt fiú.

- El kell rejtenünk azokat a tulajdonságainkat, amik arra utalnak, hogy vámpírok vagyunk - magyarázta a vámpírvezér. – A vörös szem és a karikák a szemünk körül az egyedüli jele annak, hogy mi nem vagyunk épp átlagos emberek. Valamikor a farkasok is különböztek a mostani kinézetüktől.

- Ne is említsd – nyögtem szinte fájdalmasan. – Én vagyok az egyetlen, aki ezeket a tulajdonságokat viseli néhanapján.

- Azt mesélte neked Nina, hogy az első teliholdján börtönbe került? – kérdezte izgatottan Yoongi, mire majdnem nekiugrottam dühömben.

- Megígérted, hogy erről soha nem beszélsz – szinte morogtam a szavakat összeszorított fogaim között.

- Nina, szívem, ne félj – simított vállamra Jimin. – Nincs semmi baj. Én is voltam már a rendőrőrsön – vakarta meg tarkóját enyhe pírral az arcán.