The Wolf

30. fejezet (Vége)

Sziasztok!
Elérkezett ez is. Így elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, hogy a fejezet végén lévő vastag betűs részt is olvassátok majd el.
Jó olvasást!

*Nina szemszöge*

Egy hét telt el azóta, hogy Jay, azaz Jonathan megölte Jimin apját és ő is majdnem életét vesztette. Azóta az életünk sokkal nyugodtabb, így az iskola utolsó heteit mindenféle zavaró tényező nélkül tudtuk befejezni. Hála az elmúlt időkben történteknek, az osztályfőnökünk sem vette olyan szigorúan a hiányzásainkat, ami sokaknak egyáltalán nem tetszett és ennek hangot is adtak egyik nap.

- Miért kezeli Mrs. Queen Jimint és Ninát másképp csak azért, mert a srác apja megfulladt, az anyja meg öngyilkos lett? – kérdezte nyávogva az osztály plazaragadozóinak egyike. – Semmivel nem több az eset miatt, főleg úgy, hogy Nina ott van mellette. Mióta ez a ferde szemű gyerek megjelent az a kis szeleburdi csitri olyan, mint egy pincsi. Mindenhova követi a gazdáját és...

Minden beszélgetés elhalt abban a másodpercben, ahogy beléptem a terembe oldalamon Trix-szel és Amber-rel. Jimin Sindbadhoz ment, mert az elmúlt egy hét alatt Jay eléggé visszanyerte az erejét ahhoz, hogy meghallgassuk a történetét. Ehhez viszont Sindbad is szükséges, ugyanis Jay a mai napig nem emlékszik minden részletre a régi életéről.

- Jó reggelt mindenkinek – köszönt Trix egy elnyomott mosollyal. Amber szeme sarkából rám pillantott, mire bólintottam. Hallottunk mindent.

- Öhm... ismernünk kellene téged? – kérdezte az előbb még rimánkodó vakolattól omladozó fal.

- Talán, ha nem lenne rajtad ekkora mennyiségű vakolat, tudnád ki ő – vetettem oda félvállról, miközben helyet foglaltam padomban. Amber reménykedve pillantott rám, várva az engedélyt, hogy leülhessen mellém. Egy kisebb mosollyal néztem fel reményteli arcára. – Tudod jól kié ez a hely, mégis le akarsz ülni? – kérdeztem majdnem nevetve, mire a farkaslány egy kicsit összébb húzta magát. – Itt nem kell engedélyt kérj, Amber. Ülj le nyugodtan, hisz ez az egyetlen szabad hely az egész teremben.

- Kegyetlen vagy – ült le és rögtön húzta magával párját is. – Remélem nem baj – pillantott rám, mire ismét csak felnevettem és megráztam a fejem.

- Jimin is be fog érni a következő órára, majd ülünk mi is így – nyugtattam meg a gerlepárt.

- Mióta Jimin itt van sokkal felszabadultabb vagy, mint voltál – jegyezte meg Trix, miközben Amber ölében elhelyezkedett. – És ez jó. Ha nem lenne nekem itt Amber és neked se lenne Jimin, valószínűleg bepróbálkoznék nálad.

- Emlékeztetlek, hogy ha Jimin nem lenne, akkor még mindig Jay lenne a góré és lehet már nem lennétek a városban. Sőt nem is ismernénk egymást még csak messziről sem. Tudod, Amber volt az, aki megindította a békét.

- Mégis mi a jó istenről beszéltek ti? – fakadt ki Miss Én Vagyok A Világ Közepe. – És mégis mióta vannak leszbik az osztályunkban? Undorító! Ezt kell bámulnom egész órán?

- Nem muszáj – rántottam vállat. – Ha szeretnéd szívesen kivájom a szemeidet és akkor nem kell a pénzed pocsékolnod a sok, de amúgy felesleges sminkre.

- Hogy merészeled? – szinte sikított.

- Fogd be, halláskárosodást kapok a hangodtól – válaszoltam teljesen nyugodtan. – És jól hallottad, szívesen segítek neked megszabadulni a látványtól. Úgy sem ez a legnagyobb problémád. Jól sejtem, hogy nincs időd semmire a suli mellett, apuci meg nem engedi, hogy hiányozz, mert az az ő hírnevét rombolná? Zavar, hogy Jiminnel és velem máshogy bánnak a múlt heti és az egy hónapja történtekre való tekintettel. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy én novemberben majdnem meghaltam egy farkas miatt, amitől megmentettem azt a kis...