The Wolf

18. fejezet

Sziasztok!

Most az elejére írok, mert van egy-két dolog a résszel kapcsolatban, amit tisztázni szeretnék.

Szóval, kezdjük is el.

A vámpírokkal kapcsolatos toposzoktól eltérően én megtörtem a "karóval megölhető vámpír" elvet, mert úgy éreztem nem illene a történetembe.

@Crow_Baby figyelj, mert lesz a részben egy mondatod, szóval minden jog a tied hozzá, csak muszáj voltam elsütni.

Azt hiszem ennyi lenne, úgyhogy nem maradt más hátra:

Jó olvasást a részhez Puppyk.

*Jimin szemszöge*

Megcsókolt. Nina megcsókolt válasz helyett. Nem gondoltam volna, hogy ez egyáltalán meg fog történni, így nagy meglepetésemben elfelejtettem viszonozni a gyengéd csókot és mire észhez tértem, már elhúzódott és piros arccal figyelte reakciómat.

- Azt mondtad olyan vagyok az érzelmek miatt, mint egy ember – szinte csak tátogott, olyan halkan beszélt, de a nagy csendben hallottam szavait. – Te teszel emberré engem, Park Jimin. Bárki, bármit mondjon, te vagy az egyetlen, aki megváltoztatott engem. De csak és kizárólag a szó pozitív értelmében.

- Megmondtam – mosolyodtam el szavain. – Te akkor is ember lennél számomra, hogy teljes egészedben farkas lennél. A tényen, hogy már az első pillanatban megbabonáztál, semmi nem változtat és ez a lényeg. Te vagy számomra az első olyan lány, aki nem tett semmit annak érdekében, hogy felfigyeljek rá. Csak ott álltál az igazgatóiban, kissé ledöbbenve és semmi más. A legelső, ami megfogott az a piercing volt a szemöldöködben – simítottam végig a kis fém ékszeren.

- Legelőször az illatod volt az, amire felfigyeltem – mondta miközben bal szemét becsukta. – Akkor pont elegem lett az egyik tanárból. Elvette a füzetemet, amibe írtam egy történetet, így fogtam magam, összeszedtem a cuccom és ott hagytam az órát. Aztán pedig ahogy elhaladtam a tanári folyosó előtt, megérzetem egy finom és ismeretlen illatot, a te illatodat, és odafagytam. Tetszett az illatod már akkor. És akkor jött egy tanár és elkezdett arról beszélni, hogy óra van, és ott lenne a helyem, nem pedig a folyosón. És utána be kellett mennem az igazgatóiba, ahol ugye találkoztunk. Nem is értettem, hogy miért lettem már akkor olyan kezesbárány feléd. Egyszerűen csak... fogalmam sincs. Egy biztos. A tónál tényleg nem akartam, hogy bajod essen, amikor beleestem a vízbe.

- Legközelebb nyáron menjünk oda – nevettem.

- Egyet értek – bólintott egy aranyos mosollyal. Hirtelen felkapta a fejét és reflexből fogta be a számat. Tudtam mit jelen ez. Hallott valamit és figyelt. – Mindjárt jövök. Addig feküdj vissza.

- Rendben – követtem utasításait és visszamentem közös szobánkba.

*Nina szemszöge*

Lementem a földszintre és a bejárati ajtót vettem célba. Amint kinyitottam, szemeim tányér nagyságúra nőttek. Yoongi és Trix állt a küszöbön.

- Öhmm... - próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat. – Sziasztok?

- Bocsáss meg Nina a késői, vagy korai zavarás miatt, de ez a szeleburdi lány nem bírt várni reggelig – mondta Yoongi mérges pillantást vetve Trixre, aki csak vigyorgott, mint a tejbetök.

- Nem történt semmi, úgyis ébren vagyunk – léptem el az ajtóból és beengedtem őket. – Mi járatban vagytok? Jimin! – kiabáltam fel. – Lejönnél egy kicsit?