The Wolf

12. fejezet

*Nina szemszöge*

Testem ólomsúlyként nehezedett a puha ágyba, amikor próbáltam felkelni. Szemeim minduntalan le akartak ragadni és minden egyes mozdulat, amit meg akartam tenni, egy kínzással ért fel. Mindenem fájt és a legrosszabb az volt, hogy legszívesebben aludtam volna, miközben teljesen kipihent is voltam.

- Felkeltél? – hallottam meg Amber hangját. Ekkor néztem körbe, hogy hol is vagyok.

- Itthon vagyok? – kérdeztem körbepillantva. – És mondhatjuk így is. Még szívesen aludnék, de közben meg kipihentnek érzem magam.

- Jay-jel harcoltál. Ez csak természetes. És igen, itthon vagy. Én hoztalak haza. Tudod... ehetnél többet is.

- Na, jó. Ezt a témát hagyjuk. Eszek, amennyi belém fér, csakhogy tudd – fintorogtam és megpróbáltam felülni. – Jiminnel mi van?

- Suliban van, de te nem mész vissza. Pihensz. Engedélyezve van, hogy kiszikszalagozzalak, ha menni akarsz.

- Ki engedte meg? – háborodtam fel.

- Örülj, hogy Jimin volt és nem engedte a bilincset.

- Ez most komoly?

- Azt mondta nem híve az ilyesmi módszereknek – rántott vállat barátnőm. – Nem vagy éhes? Csináltam kaját.

- Te? És a konyha még megvan?

- Hé! Trix mellett megtanultam főzni. Legalábbis ehető...

- Akkor remélem nem én leszek az első, aki meghal a főztöd miatt – nevettem.

- Nem lesz semmi gond. Nekem nem szándékom megölni téged. Nem úgy, mint Jay-nek volt.

- Mi lett Jay-jel?

- Elment. Nem tudok semmit, mert amikor Sindbad doki megjött, ő lépett és utána én hoztalak haza. Trix lehet tudja, mert ő még megvárta Sindbad-ot a gyűlés miatt.

- Azt mondod, hogy lehet még visszament a sulihoz?

- Nem, de lehet hallott valamit. Gyere enni. Nehogy legyengülj, mert annak nem lesz jó vége. Harc készül Nina. Kell minden elérhető erő.

- Rendben – bólintottam és kimásztam az ágyból.

A konyhában csend honolt, amíg ettem. Amber nem szólt egy szót sem, én pedig élveztem a finom étel ízét. Nem gondoltam, hogy Amber valaha is így fog tudni főzni. Végig azon gondolkodtam, ami az iskolában történt. A harc után nem sok dolog rémlik, de az biztos, hogy Jiminen járt a fejem, mielőtt végleg elnyelt a sötétség akkor.

- Amber...

- Hm?

- Jimin látott?

- Most azt mondjam, amit hallani akarsz vagy az igazat?

- Amit hallani akarok az egyben az igaz is, nem?

- Nem egészen...

- Látott?

- Ájult voltál és csak füleid voltak, de igen látott. De nem akadt ki. Azt mondta meg akar ismerni és melletted maradni.

- Dehát... ő...

- Ő egy vadász fia, Nina. Ő egy Park. Hah... Azt hiszem ideje pár dolgot tisztázni az apáddal és a falkával kapcsolatban.

- Miről beszélsz Amber?

- Csak... hallgass végig, jó? – bólintottam. – Apád halott, ezt tudod. De azt nem, hogy hogyan halt meg. Jay azt mondta, senki ne mondja el neked, mert abból csak baj lenne, de...

- De most, hogy majdnem megölt, jobbnak látod elmondani? – kérdeztem.

- Nem, ha nem lenne a képben Jimin továbbra sem beszélnék róla. De te már nem Jay-hez tartozol Nina. Jimin elért valamit, ami eddig senki nem tudott megtenni az elmúlt két évben. Jimin nagy hatással van és lesz is rád. Már hozzá tartozol, Nina.

- De valamit elhallgatsz.

- Nem, csak még nem értem el addig. Szóval. Volt egy összetűzése a falkának nem sokkal születésed előtt egy vadászcsaláddal. Ez a vadászcsalád a Park család volt. Nem egy falkatag halt meg akkor, köztük apád is. Vele Jimin apja végzett és tudták, hogy lesz egy utódja. Csak azt nem, hogy hol és ki. Aztán megmentettek téged Koreában, de nem tudták, hogy te vagy az a farkas. Azt tudták, hogy farkas vagy. De az nem, hogy kinek az utódja. Te vagy a törvényes örököse a falkának. Annak ellenére is, hogy nem vagy tisztavérű. Apád alfa volt, de ugyanolyan makacs, mint te. Lemondott a vezérségről és Jay-t nevezte ki, csak azért, hogy ha vége a harcnak felnevelhessen téged.

- De meghalt. Megölték Jimin szülei és én még csak azt sem tudom, hogy nézett ki. És ezek után még azt mondod, hogy Jiminhez tartozom? Nem hiszek neked! Nem lehet igaz! NEM! – teljesen kiborultam a hallottak miatt.

- Pedig igaz – hallottam meg egy ismeretlen hangot. – Szia Amber.

- Yoongi? Mit keresel itt? – lepődött meg Amber.

- Néhány dolgot nem mondtál el. Köztük azt, hogy nem csak az apjával volt az anyja, amikor fogant. Nina, benned vámpírgén is van.

- Ki... vagy? – kérdeztem gyanakodva.

- Min Yoongi. A város vámpírklánjának vezetője.

- Ő mentette meg annakidején Trixet – mondta Amber. – De...

- Nina anyja csak pénzért... - szakította félbe Yoongi Amber kérdését.

- Ne mondj ilyeneket. Mikor megszülettem onnantól egy emberrel volt.

- Csupán a látszat miatt. Azért, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést. De pontosan úgy volt minden, ahogy mondom. Csaknem negyven éve élünk ebben a városban. Te tizennyolc vagy és ezek mind legalább húszéves történetek. Anyád egy vámpírral is együtt volt, így lehet benned vámpírgén. Egyébként Jimin és Trix is idetart, csak volt még egy kis elintéznivalójuk.

- Vége a gyűlésnek? – kérdezte Amber. – Gyorsan letudtátok.

- Mert most főként Nina és a védelme volt a téma. Jimint az összes vámpír felismerte és elfogadta a tényt és segít megvédeni a Park család ellen. És Nina – nézett rám. – Jobb, ha elfogadod, hogy Jiminhez tartozol.

- Miért mondjátok mindannyian ezt? – értetlenkedtem.

- Mert így van – lépett be az ajtón Trix, nyomában Jiminnel. – Azért jöttünk később, mert elmentünk egy látnokhoz.

- Kopogni luxus? – háborodtam fel.

Itt is lenne a legújabb rész.

Remélem senki nem fogja kívánni az élve megnyúzásomat a vége miatt, de igyekszem hozni a következő fejezetet.

Jó olvasást minden kis Puppynak!

Ha tetszik csillagozzatok és a kommenteket is szívesen várom.