The Wolf

10. fejezet

*Jimin szemszöge*

Amint Nina felkelt, rögtön arrébb ugrott, takarva már farkas füleinek helyét. Ahogy az orvos végzett sebe ellátásával, indulni készült az igazgató asszonyhoz, hogy értesítse a történtekről, de Nina tiltakozni kezdett, aminek következtében ismét összeesett.

- Nina! – kaptam el könnyű testét, így nem csapódott a földhöz az ájulás következtében. – Doktor úr...

- Kérlek szólíts Sindbad-nak – emelte fel kezét. – Ha jól gondolom te azoknak a Park-oknak a fia vagy, akik...

- Ne! – szólt rá Trix mire én csak értetlenül pislogtam.

- Amber, vidd haza Nina-t – utasította a lányt Sindbad, mire a válasz csak egy bólintás volt. – Te pedig fiam – nézett rám. – Menj órára. Nina holnapra teljesen rendbe jön és akkor majd tudsz vele beszélni. Ma hagyd pihenni. Érted harcolt a saját alfájával, így csak természetes, hogy kimerült.

- Rendben – bólintottam. Felálltam a földről, majd Amber felé fordultam. – Kérlek vigyázz rá. Nem szeretném, ha miattam még jobban megerőltetné magát.

- Szóval, ha felkel és be akar jönni a suliba, akkor az ágyához bilincselhetem? – kérdezte vigyorogva, mire kikerekedtek szemeim.

- Nem! Csak... Zárd be a szobájába.

- És az ablak? – kérdezte Trix. – Mindjárt jön Sindbad és én megyek is.

- Hova mész? – kérdeztem meglepetten. – Az ablak pedig... Mivel nem láttam még Nina házát nem tudom mi legyen. Ha le lehet lakatolni az ablak zárát, akkor csak annyit tegyél meg az ő biztonsága érdekében.

- Csak egy gyűlés lesz, amin ott a helyem – forgatta a szemét Trix. – Amúgy nem hiszem, hogy egy lakat visszatarja. Egyszer kiugrott a másodikról, mert bezártuk a szobába. Bár ez teliholdkor történt, de szerintem érted erre is képes lenne.

- Hah... - sóhajtottam nagyot. – Akkor...

- Marad a bilincs? – csillant fel Amber szeme.

- Nem vagyok híve az ilyesfajta módszereknek, de... A szikszalagot még megengedem. Az nem olyan fájdalmas, mint a bilincs.

- Rendben – hajtotta le a fejét szomorúan majd felkapta Nina-t. – Na, én megyek mert messze van még Nina lakása. Szia Jimin. Szia édesem – puszilt Trix homlokára.

- Szia Amber – azzal már ott sem volt.

- Neked nem kéne órára menned, Jimin? – kérdezte Trix, mire az órámra pillantottam.

- Még van idő – rántottam vállat. – Majd azt mondom elaludtam. Vagy nem tudom... Amikor nem láttam senkit az udvaron azt hittem nincs tanítás – nevettem fel.

- És még azt gondoltam Nina a lógós – nevetett fel ő is.

- Hát... Van benne tapasztalatom. Bár a régi sulimban épp nem érdekeltem senkit, mert „túl népszerű" voltam ahhoz, hogy büntetést kapjak. Nem mondom, hogy a tanárok nem néztek rám szúrósan, de nem szidtak le soha.

- Mázlista – sóhajtott. – Amikor én jártam gimibe, akkor még a legkisebb hibáért is leordították a fejemet. Bár akkor még teljesen más világ volt.

- Mikor volt ez, persze csak akkor válaszolj, ha nem sértettelek meg ezzel – kezdtem szinte azonnal menteni a menthetőt.

- Nincs semmi baj – nevette el magát.