The Wolf

13. fejezet

*Nina szemszöge*

Teljesen lesokkolt a sok információ hirtelenjében.

- Öhmm... - szólalt meg Jimin hirtelen kirohanásom után. – Én nem igazán tudom, hogy mi történt pontosan, de azt igen, hogy az a látnok, akihez elvitt Trix valamit nagyon jól csinál, vagy bedrogozott – nevetett, mire nekem is felfelé görbült a szám. – Lényeg a lényeg, hogy a sorsunk köt minket össze. Apám megölte apádat, de mivel engem későn avattak be a „foglalkozásunkba", így nem tudnak ellened fordítani.

- Láttuk, hogy... - lett hirtelen izgatott Trix, de Jimin gyorsan befogta a száját. Meg mertem volna esküdni, hogy elpirult.

- Miről van szó? – ráncolta a szemöldökét Yoongi.

- Szó szerint láttam a hátralevő életemet – mondta kissé határozatlanul még mindig Trix száján tartva a kezét. – És minden volt csak szörnyű nem. Azok után, ami az iskolában történt, azt hittem nem lesz többé boldogság az életemben, de...

- De Nina és Jimin esküvője elképesztő volt – szabadult ki a szeleburdi vámpírlány. – Nina, gyönyörű ruhád lesz. És a falka...

- Fogd be Trix – szólt rá Yoongi, nekem pedig le kellett ülnöm.

- Túl sok infó – motyogtam miközben az ajtó felé indultam.

- Nina, hova mész? – szólt utánam Amber, de mintha megsüketültem volna, mentem tovább, míg ki nem értem a házból. Amint megtettem azt a pár lépcsőt, ami a kis teraszra vezet, egy ugrással váltam farkassá és szaladtam az erdőbe.

„Ki kell tisztítanom a fejem és feldolgozni a hallottakat – ismételgettem magamban. – Nem lehet igaz, hogy pont így tudok meg olyan fontos dolgokat, mint a saját életem. Vagy a családom."

*Jimin szemszöge*

Csak döbbenten figyeltem Nina-t, amint eltűnik az erdőben.

Gyönyörű még farkasként is.

- Adjunk neki időt – javasolta Yoongi. – Teljesen lesokkolt, ebben biztos vagyok. Trix. Legközelebb jobb, ha vigyázol a szádra.

- De hát a lényeget még nem is mondtam el – tiltakozott a lány.

- Azt nem is fogod – szólaltam meg én is. – Azt jobb, ha Nina nem tudja.

- Mit? – kérdezte Amber.

- Gyerekek! – szinte sikított Trix. – Jiminnek és Nina-nak ikrei lesznek.

- TE, hogy láttad ezeket? – ráncolta a szemöldökét Yoongi.

- A varázsgömbben – kaptuk a választ, mintha az egyértelmű lenne.

- Tényleg így van – helyeseltem. – Két aranyos farkaskölyök, akik pontosan annyira szeleburdik, mint az anyjuk. Most, hogy láttam Nina-t farkasként, azt is tudom, hogy a gyerekeknek is pontosan olyan színű lesz a szőre, mint Nina-nak is.

- Ugye lehetünk keresztszülők? – kérdezte Trix már negyedjére, mióta eljöttünk a látnoktól.

- Elmondom még egyszer – nevettem. – Ez még messze van. És majd Nina-val együtt eldöntjük, ha oda jutunk.

- Gonosz vagy – rángatott nyafogva.

- Nem hiszem el, hogy sokkal idősebb vagy nálam – nevettem. – Most olyan vagy, mint egy gyerek.

*Nina szemszöge*

Épp egy tisztás kellős közepén feküdtem az eget bámulva. Mancsaim az ég felé álltak, hogy kényelmesen bámulhassam a hatalmas semmit ott fenn.

-Mit keres itt egy kutya? – hallottam meg egy ijesztően gonosz hangot. – Vagy... te nem is kutya vagy?

Felkeltem helyemről és a hang irányába fordultam. Ahogy megláttam, kivel állok szemben egy lépést hátráltam.

- Oh... elnézést kérek – nevetett fel. – Nem ismertem rád Nina.

- Mit akarsz? – kérdeztem már emberi alakban. – Miért vagy itt Kevin?

- Hallottam, hogy összeakadt a bajszod Jay-jel. Gondoltam megnézem mit tudsz, ha már túlélted az alfát.

- Azt lesheted – léptem még egyet hátra. Lépések... Úgy húsz emberé. – Nem fogok olyannal harcolni, aki hátba szúrta a vezér jobb kezét. Nem szeretem, ha valaki fair csatából szórakozás címszóval mészárlást csinál.

- Szóval majdnem otthagytad a fogad – bólogatott mindentudóan. – Én nem Jay vagyok. Ha hozzám tartoznál nem lenne semmi feltételem.

- Nem tartozok senkihez – morogtam, majd ismét farkassá váltam és ránéztem az előttem állóra.

- Jobban tennéd, ha elfogadnád, hogy tartozol valakihez. És az a valaki Jay.

- Nem tartozom senkihez – ismételtem. Ahogy figyeltem a lépéseket vonyítottam egyet. Egy az, hogy figyelmeztessem a falkát. Viszont feltett szándékom volt, Kevint használni, mint csalétek, míg én elmenekülök a vadászok elől. – Jobb lenne futnod – kerültem ki.

Amint fák takarásába értem, felhangzott az első lövés, amit egy fájdalommal teli nyüszítés követett. Az eszem azt súgta, menjek mielőtt nekem is bajom esik. De a szívem teljesen mást akart. Látni akartam Kevin mozdulatlan testét, amint a vadászok vonszolják a kocsijuk felé. Mielőtt azonban megindulhattam volna a védtelen tisztásra, valaki a hátamra tette a kezét.

- Nina, gyere haza – hallottam meg Jimin hangját. – Ne menj oda. Az apám meg fog ölni, ha odamész.

- Jimin – szólaltam meg akaratom ellenére, mire keze eltűnt hátamról. Rögtön körbe néztem, de nem láttam senkit sehol. Egyedül voltam. Ennek ellenére, úgy éreztem, hogy muszáj visszamennem otthonomba, mielőtt rám találnak. Futni kezdtem és meg sem álltam, amíg haza nem értem.

- Nina, végre itt vagy – jelent meg előttem Yoongi.

- Azt hiszem kezdek megőrülni – mondtam már emberként és a teraszon lévő hintaágyba rogytam.

- Valami baj van? – ült le mellém.

- Megölték egy falkatársam, de én örültem neki – kezdtem. – És akkor, amikor meg akartam nézni, ahogy a vadászok elviszik a testét, hallottam Jimin hangját. De nem volt ott.

- Nem őrülsz meg. Csak egy afféle jóslat volt. Kik vadásztak?

- A Park-ok...

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet. Kicsit sokáig tartott, de remélem nem haragszotok érte.

A kommenteket és a csillagokat köszönöm és jó olvasást mindenkinek.