The Wolf

4. fejezet

A tó felé tartottunk, engem pedig majd' szétvetett az ideg. Jasper tudott arról, hol van a falka eltűnt fele. Ráadásul megfenyegetett.

- Öhmm... - szólalt meg Jimin bizonytalanul. – Ki az a Jay, akiről az a srác beszélt? Nem mintha rám tartozna, de úgy tűnt eléggé felidegesített a tény, hogy róla van szó.

- Jay egy pöcs – nevettem fel keserűen. – Mármint két éve ő adott tetőt a fejem fölé, de csak az ösztöneire hallgat. Totál idióta és folyamatosan a sarkamban van, azt várva, mikor adom be a derekamat és fekszek alá, hogy aztán faképnél hagyhasson – fejeztem be alfám bemutatását, majd dühömben hatalmasat dobbantottam. Nem figyeltem az útra, így már csak reccsenést hallottam, amiből rájöttem, a jég kevésbé erős, mint amire számítottam korábban. Annyi időm volt, hogy Jimint a partra toljam – vagy inkább lökjem. Alattam beszakadt a jég és a fagyos vízben végeztem.

- Nina! – hallottam a partról Jimin kétségbeesett hangját mielőtt elmerültem.

„Megtanulhattam volna úszni – futott át az agyamon. – Ezt jól megcsináltam most. Tapsot Nina Dragneel-nek és a dühkezelési problémáinak."

A süllyedést egyik pillanatról a másikra váltotta fel az emelkedést. Olyan érzés volt, mintha valaki húzna. Ahogy kinyitottam a szememet szembe találtam magam Jiminnel, ami hatására szemeim kétszeresükre tágultak. Lábaim automatikusan segítettek megmentőmnek a felszínre jutásban. Ahogy a víztükör átszakadt felettünk, megláttam egy farkast a parton. Amber Ismertem azt a farkast, hisz ebben a városban csak egy falka van, az is Jay falkája, így minden, az erdőben élő farkas hozzá tartozik. Még azok is, akik emberekre támadtak. Sajnos egy ilyennek én is a tanúja voltam egyszer. Azóta kísért, akár egy rémálom, hacsak egy kicsit is elmerengek.

„- Ezt jól megcsináltad csajszi – hallottam a lány hangját fejemben. – De gratula a sráchoz" azzal eltűnt.

- Az ott egy f-f-f-f-farkas? – kérdezte mellettem vacogva Jimin.

- Istenem! Meg fogsz fázni – kezdtem kifelé evickélni a vízből, magam mögött Jiminnel. – Az egész az én hibám. Azt hittem vastagabb a jég. Sajnálom.

- Nem tudhattad – próbálta menteni a menthetőt. – Az időjárás kiszámíthatatlan. De visszatérve az előző kérdésemre. Az tényleg egy farkas volt?

- Igen, nagyon hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez – bólintottam. – És tényleg az én hibám az egész. Nem tudom kontrollálni a dühömet, így most mindent elrontottam. Így még haza sem tudsz menni, mert meg fogsz fázni. Nagyon sajnálom Jimin. Mindent elrontottam.

- Csak meg kell száradnia a ruhánknak – mondta nyugtatásképp. Pozitív – Már csak az a kérdés, ki lakik közelebb a sulihoz?

- Én messze lakom – mondtam. – Negyven perc futva az út. Bár lehet, hogy másoknak több, mert az én tempóm az elég gyors – vakartam a tarkóm, miközben elnyomtam egy rázkódást, amit a hideg okozott. – Szóval tényleg messze lakom.

- Akkor m-m-m-menjünk hozzám – ismét vacogni kezdett. – Csak s-s-s-siessünk.

Csak bólintottam, majd visszaindultunk az iskola elé. Onnan körül-belül két perc alatt egy kisebb társasház jellegű tömbhöz értünk.

- Gyere, menjünk – nézett rám. Látszott rajta, mennyire átfagyott ez alatt a rövid idő alatt. – Lehet, hogy a szüleim már itthon lesznek, de ne aggódj. Nem lesz semmi gáz – mosolygott rám, majd kinyitotta az ajtót és belépett rajta magával húzva engem is. Mire feleszméltem ő már eltűnt valahol a házban, így csak vártam az újabb mozgásra a lakás valamelyik szegletéből. – Nincs itthon senki – terített rám egy törölközőt. – Megmutatom a fürdőt és amíg megszáradnak a ruháid, tudok adni pólót meg nadrágot. Persze, ha neked is jó így. Nem szeretném, ha megfáznál – magyarázta. Figyelmes és udvarias