The Wolf

15. fejezet

*Jimin szemszöge*

Yoongi jól tudta, hogy nem kell messzire mennünk.

- Jimin, nemsokára Amber értünk jön, mert Nina beszélni akar majd velünk – kezdte Yoongi. – És te is velünk fogsz jönni annak ellenére, hogy itt biztonságban lennél. Muszáj lesz velünk jönnöd, mert most hatalmas változások következnek. De gondolom láttad korábban.

- Igen – bólintottam. – Ha minden igaz, akkor egy óra múlva Nina már Jay helyére lép. Oda, ahova eredetileg is tartozik. Ő lesz az alfanősténye a falkának.

- Viszont egyedül nem fogja sokáig bírni – szólalt meg Trix. – Jay vissza fog jönni és ha megtudja, annak nem lesz jó vége. Nina veszélyben lesz, ha nem kerül mellé egy alfahím. De jelen esetben ez elég necces – rágta a száját, így látni engedte vámpírfogait.

- Jól állnak az agyarak, Trix – mondtam egy mosollyal.

- Te most flörtölsz velem? – ráncolta a szemöldökét. – Mert, ha igen, tudod jól, hogy semmi esélyed.

- Én csak annyit mondtam, hogy jól állnak az agyarak – rántottam vállat. – Meg amúgy is. Nekem ott van Nina, hiába nem tudja – nevettem.

- Nálad sem százas valami – nevetett hitetlenkedve. – De ebben igazad van.

- Yoongi! – hallottuk meg Amber hangját. – Nina szeretne veled beszélni.

- Akkor menjünk – csapta össze tenyereit Yoongi.

Amint visszaértünk Nina házához, a lány teljesen elképedve figyelt engem, de aztán összeszedte magát és magabiztosan beszélt a farkasokhoz és a város vámpírklánjának vezetőjéhez. Amint mindenki eltűnt a háztól, Nina felém fordult. Pillantása miatt egy pillanatra összehúztam magam.

- Azt hiszem beszélnünk kellene – nézett rám szúrósan.

- Menjünk be, szerintem – mutattam az ajtóra.

Egy hatalmas sóhajjal indult meg befelé a házba. Amint beléptem, a nappaliba vettem utam és leültem a kanapéra.

- Kérsz valamit inni vagy enni? – kérdezte sokkal nyugodtabban.

- Egy pohár vizet kérek – mosolyogtam.

- Egy pillanat. Utána pedig szépen dalolsz, madárka – vicsorított rám, amire felnevettem.

- Rendben – mondtam rendes hangerőn, mivel tudtam, anélkül is hallotta, hogy kiabáltam volna.

- Tessék – rakta le a dohányzóasztalra a poharat.

- Megmérgezted, hogy nem a kezembe adod? – vigyorogtam.

- Igen, teleraktam arzénnal – nevetett fel. – De komolyra fordítva a szót. Miért jöttél vissza? Azt hittem, hogy hazavitt Trix és Yoongi.

- Hát az úgy volt, hogy Yoongi azt mondta, nemsokára szükséged lesz rá és hogy beszéljek majd veled. Szóval így megvártuk Ambert és együtt jöttünk ide. És most beszélünk szóval...

- Értem – nevetett. – Yoongi előre tudta mi lesz.

- Szerintem minden vámpírnak van valami képessége. És lehet, hogy Yoongi olvas az emberek fejében vagy előre lát valamennyit a jövőből, mert tudta, hogy láttam, amint elfogadod az alfaságot.

- De így is nehéz dolgom lesz – sóhajtott. – Egy alfanőstény nem irányíthat egyedül. Azt hiszem, apám pont ezért mondott le a posztjáról. Tudta, hogy nem fia lesz és úgy akart felnevelni, hogy nem kell szembenéznem ezekkel a dolgokkal. Plusz még az, hogy csak félig vagyok farkas. Nem tudom kontrollálni magam és kissé furcsa is vagyok tekintve, hogy a legtöbbünk, ha elájul, ami hozzáteszem nagyon ritka, teljesen farkassá változik. Én pedig vagyok a köztes. Gyakorlatilag félig változom át.

- Csak füleid voltak – jegyeztem meg. – És semmi szörnyű nincs ebben. Én soha nem voltam egy gyűlölködő személy. Erre kiderül, hogy a családom zsigerből gyűlöli a farkasokat és még vadásszák is őket. Soha nem voltam híve az erőszaknak, így elég nehezen tudnék bárkinek ártani.

- Nem is kell senkinek ártanod – ült le mellém Nina. – Azt majd megoldják a többiek. Csak az a lényeg, hogy biztonságban legyél. A korábbit pedig... sajnálom. Nem akartam rád kiabálni, de valahogy muszáj voltam elérni, hogy elmenj mielőtt a farkasok ideérnek. Hidd el, megöltek volna. Jay hívei voltak, így nem lett volna, aki leállítja őket, ha tényleg itt lettél volna. Yoongi és Trix sem elég erős ahhoz, hogy elbírjon harminc farkassal, akiket a gyilkolási vágy hajt. És én sem vagyok az. Még úgy sem, hogy alfavér folyik az ereimben.

- Erősebb vagy, mint hiszed – szaladt ki a számon, ahogy megláttam egy látomásképet korábbról.

Apám épp Nina-ra szegezte a fegyverét, engem pedig anyám fogott le, így nem tudtam segíteni életem értelmén. A gyönyörű vörös bunda hirtelen bukkant fel a vörösesbarna hajzuhatag után, nekem pedig ismét csak csodálatot okozott gyönyörűsége. Hallottam, amint apám kibiztosítja a fegyvert, amiben saját készítésű töltény volt. Célzott és lőtt...

Ééééés... *dobpergés*

Itt is lenne tengernyi időm második fejezete egy nap alatt. Remélem minden Puppym ezután a fejezet után elküld a pokolba, de azért élvezitek majd.

Jó olvasást és várom a csillagokat meg a kommenteket is.