The Wolf

28. fejezet

*Jay szemszöge*

Miután Jimin és Nina elhagyta a házat, én dühösen csaptam be magam mögött az ajtót. Még mindig csurom víz voltam, emiatt pedig takaríthattam az egész házban, ugyanis ahol csak jártam, tiszta víz lett minden.

– Mrs. Park – léptem be a nappaliba, ahova a nő visszahúzódott fia távozása után. – Ha bármire szüksége van, csak szóljon. És amíg ki nem takarítottam a szobáját, használja az enyémet. Nina rám öntötte a vizet, így áll a víz a szobájában.

– Először öltözz át – nézett rám. – Lehet, hogy nehezebben fázol meg, de ha még sokáig ebben a vizes ruhában leszel, még a kórházat is meglátogathatod, ha nem vigyázol.

– A farkasok immunrendszere sokszor erősebb, mint az emberi szervezet – néztem körbe a szobában. – Nina már millió alkalommal fázhatott volna meg, de valamilyen oknál fogva soha nem lett baja. Pedig ő félig ember.

– Úgy hallottam erősebb, mint a legtöbb falkatag – jegyezte meg az asszony. – Talán pont ehhez kapcsolható az is, hogy nem fázott meg soha. Viszont te az utolsó sejtedig farkas vagy, ami azt jelenti másként működik a szervezeted, mint ahogy Nináé működik. Igazam van?

– Igen, igaza van Mrs. Park – hajtottam le a fejem. – Akkor megyek keresek valami száraz ruhát, utána pedig feltakarítom magam után a sok vizet. Végül is, az én ötletem volt az egész, csak éppenséggel nem úgy sült el a dolog, ahogy én szerettem volna – nevettem fel keserűen. – Azt hiszem holnap végzek Mr. Parkkal és végre minden visszaáll a régi kerékvágásba. Annyi különbséggel, hogy többé már nem én vezetem a falkát.

– Mindennek van jó oldala is – próbált vigasztalni Mrs. Park. – De azt javaslom, hogy várj addig, amíg leül az eltűnésem visszhangja. A férjem mániákus és jó megfigyelő. Ha most elkapod és valamilyen úton sikerül elmenekülnie előled, összerakja a darabokat. Hagyd leülni a botrányt, és mire az leül, a férjem is lenyugszik annyira, hogy ne lássa meg a legkisebb félresikerült lépésben is a valóságot. Ha nyugodtan figyeli a történéseket könnyen elsiklik az apró dolgok felett. Jobb lesz úgy, hidd el.

– Rendben – bólintottam, majd a szobámba mentem átöltözni. Amint ez megvolt, a konyhában összeszedtem néhány törlőkendőt és jó sok papírt, hogy a vizet – ami nekem úgy tűnt több lett, amíg Mrs. Parkkal beszéltem, bár lehet csak csalt a szemem – feltakaríthassam.

– Van már ötleted arról, hogyan fogod elvégezni a rád szabott munkát, ha nevezhetem így? – kérdezte Jimin anyja az ajtóban állva.

– Amíg le nem ül a mostani probléma, addig csendben járom a környéket és megpróbálom figyelni a férjét – vázoltam fel csodálatosnak nem igazán nevezhető tervem. – Ha ezalatt az idő alatt találok bármiféle módot arra, hogy elkerüljek egy újabb gyilkosságot, akkor azt fogom előtérbe helyezni. Ha pedig nem találok ilyet, akkor megpróbálom öngyilkosságnak beállítani az egészet. Ha állattámadásnak álcáznám, ami könnyebb lenne, nagyobb felhajtás lenne körülötte. Ismeri a város történetét, így tudja miért értem.

– Természetesen megértelek – éreztem az együttérzést a nő hangjában. – Hogyan fogod öngyilkosságnak álcázni az esetet?

– Van egy szép nagy tó, nem messze az iskolától – kezdtem. – Úgy hallottam, hogy elég gyakori a vízbefúlás abban a tóban. Szóval akár még balesetnek is álcázhatom. Csak valahogy el kell csalnom oda – merengtem el.

– Abban talán a segítségedre lehetek – javasolta Mrs. Park. – Beszélhetnék vele egy találkozót. Te pedig várhatnál rá valamelyik bokorban.