The Wolf

9. fejezet

*Nina szemszöge*

Minden áron meg akartam védeni Jimint. Reggel, amikor találkoztunk, nem gondoltam, hogy rémálom lesz a napom. Minden olyan gyorsan történt. Megjelent Jay, Jimin beszélni akart velem és még meg is csókolt, ami igazából még csóknak sem volt igazán nevezhető, inkább csak egy puszi volt, ami teljesen lesokkolt és teljesen nem is tudtam a harcra figyelni. Aztán rájöttem, erőm nem ér fel egy alfáéhoz, így meg is lett a gyümölcse ennek a kis „csatának".

Életemben kétszer kerültem olyan állapotba, amikor el is ájultam. Az első akkor volt, amikor a „szüleim" kilöktek az erkélyről. Akkor az ütközés az aszfalttal és a sokk váltotta ki. A második pedig alig három perce történt. Az oka vérveszteség. Jay a torkomnak ugrott, amit sikeresen hárítani tudtam, de éles karmait, ami hasamat célozták, már nem tudtam kikerülni. Legjobban a becsületemet sértette a tény, hogy semmire nem vagyok képes. Nem voltam képes megvédeni, azt, akihez ragaszkodok, mert ahogy Amber hozzám rohant, láttam, amint Jimin behúz egyet Jay-nek. Akkor tudatosult bennem valami, amit eddig nem is vettem észre. Park...

A sötétség olyan gyorsasággal nyelt el, mint korábban semmi és mégis utolsó gondolataim Jimin és családja körül forogtak.

„A család, aki megmentett akkor, egy vadászcsalád. A fiú, aki elcsavarta a fejem, egy vadász fia. A Park-ok itt vannak."

*Amber szemszöge*

Amint megjelent Jay Trix-szel bevittük Jimint az iskola épületébe, de olyan makacs volt, hogy muszáj voltam neki pár kérdésre magyarázatot adni.

-Figyelj Jimin... - kezdtem, de ahogy kinéztem az udvarra elakadt a szavam. – Jézusom Nina! – indultam meg rögtön kifelé. – Mi a francot műveltél Jay? Trix! Hívd a dokit! Nina! Hallasz? Nina, maradj velünk! – próbáltam hatni farkas részére, ami egy darabig sikerült is, mert még nyitva volt a szeme.

Hallottam Jimin hangját, így próbáltam takarni Nina meggyötört testét. Aztán minden olyan gyorsan történt, hogy felfogni sem nagyon volt időm a történteket. Jimin behúzott egyet Jay-nek, aztán jött egy tanár, aki szinte rögtön el is tűnt, és Jimin már mellettem figyelte Nina, addigra már eszméletlen testét. Főként fejét, amin „különlegessége díszelgett".

- Azok ott farkasfülek...? – kérdezte döbbenten. Csak némán bólintottam, mire Jay végre megszólalt. Bár ne tette volna.

- Mindegy mit mondasz, akkor is csak egy korcs marad – intézte nekem szavait, nem foglalkozva a még mindig döbbenten álló Jiminnel. – Ha nem hisz magában, nem lesz több. Soha nem lesz olyan, mint az apja volt. Egy szeleburdi korcs marad örökre, ha nem kezd el hinni magában.

- Fogd be a szád – hallottam Jimin kimért hangját, amitől a legapróbb szőrszálak is felálltak a hátamon. – Nem is ismered őt, akkor meg hogy mersz ilyet állítani róla?

- Mégis ki vagy te, hogy így beszélsz velem? – fordult felbőszült alfánk a fiú felé. – Nem tudod mivel állsz szemben.

- Ó, dehogynem – hallottam Jimin hangján az önelégült vigyort. – Te nem tudod ki vagyok én. Mármint ki a családom.

- Hogy hívnak mitugrász?

- Park Jimin – nyugodt és egyenes válasz. – És most már mindent értek. De nem érdekel, hogy Nina mi is valójában. Jobban meg akarom ismerni és vigyázni akarok rá.

- Mit vagy úgy elszállva magaddal? Még mindig nem tudom az okát.

- A... Park-ok... - hallottuk Nina hangját, mire Jay-jel lefagytunk egy pillanatra.

- Mi ez a rémült tekintet? – kérdezte a Park fiú.

- A családod... - kezdtem volna, mire Jimin félbeszakított.

- Francba a családommal. Én csak boldog akarok lenni egy olyan gyönyörű lánnyal, mint amilyen Nina. Pont nem érdekel, hogy apám Nina-t keresi vagy, hogy akármikor megsérülhetek. Senki nem volt meg olyan mély benyomással rám, mint Nina az elmúlt egy napban.

- Haver, te nem vagy észnél – röhögött fel hisztérikusan Jay. – A csaj egy korcs. Kezelhetetlen. Nem bízik senkiben és még csak nem is kedves az emberekkel. Egy modortalan fruska, akit nem érdekel más, csak a saját kis világa és a tanárok bosszantása.

- Gondolom tapasztalatból beszélsz – forgattam szemeimet, hisz tudtam, ebből csak a tanárbosszantó rész igaz. – Akkor remélem azt is tudod, hogy tegnap megmentette az előtted álló srácot, amikor tegnap a tónál jártak. Nina ideges lett, valószínűleg Jasper miatt és miattad, és beszakadt a jég alattuk. De csak Nina esett a vízbe. Jimin pedig kihúzta őt. Aztán pedig ez a „modortalan fruska" bocsánatot kért tőle. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy amikor meghallotta, hogy hazajössz, rögtön azt mondta, hogy megvédi tőled Jimint. Szóval mit is tudsz te Nina Dragneel igazi személyiségéről?

- Itt vannak – hallottam meg Trix hangját. – Doktor úr... Minden Jay hibája. Ide pofátlankodik és nekiugrik a legfiatalabbnak. Nem is érdemli meg az alfa státuszt.

- Fogd be szépen vámpírka – vicsorított Jay, mire felpattantam a földről és a torkának ugrottam.

- Mondd még egyszer és nem szólalsz meg többet – vicsorogtam én is.

*Nina szemszöge*

Beszédfoszlányokat hallottam. Talán veszekedést. Póbáltam kinyitni a szememet, de nem sikerült, amiből arra következtettem, hogy vagy be van kötve, vagy pedig valamit a fejemre terítettek.

-Amber... - hallottam meg az orvosunk hangját. – Ereszd el Jayt. És Nina felébredt.

- Nina – hallottam, amint valaki letérdelt mellettem. Amber...

- Nina – fogta meg egy másik ember a kezem. Hideg... Trix...

- Ő kicsoda? – hallottam ismét az orvos hangját. Van itt még más is?

- Park Jimin vagyok – hallottam a fiú hangját. Jimin... Jimin? JIMIN?!

- Jimin! – szinte felpattantam a földről és arrébb mentem fejemet fogva. – Jézusom, hogy történhetett ez?

- Nina! – szólt rám a doki. Ekkor esett le, hogy mennyire is rossz állapotban vagyok. Hasamból szinte ömlött a vér és más sérüléseim is voltak. Jay...

- Én léptem – hallottam meg hangját. Ahogy ránéztem meglepődtem. A szeme be volt dagadva. pontosabban lila volt. Ki verte meg?

- Ne is lássunk többé – szólalt meg Trix.

- Még te beszélsz vámpírka?

- JAY! – mordult egyet Amber, mire az említett vigyorogva felemelte kezeit és elment. Eközben az orvos végzett a sebeim ellátásával így felállt a földről és indulni készült.

- Szólok Isabell-nek, hogy ma nem leszel iskolában a sérüléseid miatt – mondta. – Menj haza Nina. Most pihenned kell.

- Nem – ráztam meg a fejem. – Nekem Jimint kell megvédenem – mondtam szinte erőtlenül. – Jay vissza fog jön... - ismét minden sötét lett.

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Jó olvasást hozzá.