The Wolf

17. fejezet

*Nina szemszöge*

Egy friss sírhant felett álltam és megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Akárhányszor a fejfára pillantottam, elfogott a bűntudat, amiért nem voltam képes megállítani ezt az egész őrültek házát már az elején. És ennek az ördögi körnek meglett az áldozata is. Pontosabban több áldozata.

-Miért nem én álltam ott? – kérdeztem a fejfára vésett nevet bámulva. – Olyan nagy kérés lett volna mögöttem maradnod? Miért kellett megvédened?

A sír, ami előtt álltam egy fontos személyt rejtett. Ez a személy pedig nem más volt, mint...

Park Jimin

Zihálva ültem fel az ágyban. Könnyeim pedig hosszú ideje először törtek utat maguknak, amiket hiába akartam volna eltűntetni, nem tudtam volna.

-Csak egy álom – nyugtattam magam, majd oldalra néztem. Jimin ott aludt mellettem ugyanúgy, mint az elmúlt hónapban minden alkalommal. Bár Amber nagyon ellene volt az ötletnek és állítása szerint a kanapé is éppoly kényelmes, mint az ágyam, én még sem hagytam, hogy Jimin a kanapén aludjon. – Olyan valóságos volt az egész – suttogtam arcát bámulva. Még sötét volt, így tudtam, hogy korán lehet, de nem akartam felkelteni azzal a mellettem békésen alvót, hogy megnézzem, pontosan hány óra van. Inkább kimászva az ágyból a konyhába csoszogtam, hogy le tudjak nyugodni.

Kiérve a konyhába első dolgom volt az órára nézni.

3:33

- Ez valami vicc? – kérdeztem a házat halkan felnevetve.

- Nem vicc – hallottam egy ismeretlen mégis ismerős hangot a kanapé felől.

- Mi... - fordultam a hang irányába. – Jay...

- Szia, Nina – vigyorgott rám.

- Azt hittem soha nem látlak többé. Jobban örültem volna, ha tényleg megtörténik.

- Tudod, voltam Dél- Koreában – kezdte figyelmen kívül hagyva megjegyzésemet. – Meg akartam keresni anyádat és beszámolni neki a történtekről. De tudod...

- Anyám halott – mondtam nyugodtan. – Öngyilkos lett a börtönben. Bár... gondolom nem a bűntudat miatt – grimaszoltam. – De mit keresel itt?

- Nem túl bíztató, hogy a falka egy részét nem találom. A másik pedig, hogy azt hallottam, te lettél az alfa. Tényleg így van? Vagy csak azt a semmirekellő vadászfiút véded?

- Tényleg alfa lettem. És ha tudni szeretnéd a falka azon részét száműztem. Tudod ők nem fogadtak el vezérnek. Valahogy meg kellett akadályoznom, hogy rám támadjanak. És legtöbbjük már halott.

- Azt is hallottam, hogy lepaktáltál a vérszívókkal. Ez igaz?

- Szövetséget kötöttem Yoongi klánjával és egyesítettem a vadászterületeinket. Ja és mivel a poszt, amit te elvettél annak idején apámtól engem illett, így te sem vagy túl szívesen látott személy a falkában.

- Mi az, hogy elvettem? – emelte fel a hangját, így tőle zengett az egész ház.

- Nem bírsz csendesebb lenni? – mordultam rá. – Tudod attól, hogy mi ébren vagyunk, lehet más alszik.

- Nina – hallottam egy kómás hangot a lépcső tetejéről. – Ki van itt ilyenkor? És te miért nem alszol?

- Basszus...

- Hát mégiscsak vele élsz – vigyorgott Jay és egy pillanat alatt az emeleten volt.

*Jimin szemszöge*