A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Percy

Percy előkepta az Árapály-tollát, de még nem szedte le a kupakját, nehogy valakit véletlenül leszúrjon, hiszen megtudta, hogy az égi bronz ugyanúgy hatásos varázslókra, mint félvérekre vagy istenekre.

Mindannyian kitömörültek a Víg Vadkan ajtaján az utcára és meglátták, hogy mi adja a hangot: az Argo II.

Nem sokan lepődtek meg a hajó láttán, de Percy most nagyon meglepődött: a hajó egyik árbóca égett, éppen, zuhant lefele és közben Leo valamit nagyon lőtt a szigonyágyúkkal. De hogy mit, azt Percy nem tudta.

Lekapta az Árapály kupakját és előbújt hőn szeretett kardja, és a háta mögül hallotta, hogy társai is ezt csinálják. De aztán hallott valami mást is: Jászon összeesett.
- Jászon! - kiabálta Piper a nevét, de a fiú nem reagált.
- Mi történt? - kérdezte valaki, de nem kapott választ.

A hajó ekkor egy nagyot csattanva földet ért, amit egy robbanás követett.
- Leo... - suttogta Ginny kezét a szája elé téve, de Percy nem aggódott, mert tudott valamit, amit Ginny még nem.

És ekkor mindenki meglátta, hogy Leo mire lőtt a szigonyágyúkkal: egy óriásra, akit Percy rögtön felismert:
- Az anti-Poszeidon... - suttogta. Már nem emlékezett a nevére, de úgy tűnt, hogy társai közül senki sem, mert még Annabeth-t sem lehetett hallani megszólalni. Aztán eszébe jutott: Polybetes. - Kéne egy isten...
- Kiszagoltalak, Poszeidon fia. Most nem menekülsz előlem! - röhögött.
- Azt majd meglátjuk! - kiáltotta vissza Percy, majd kiszaladt a tömegből.
- PERCY! - ordított utána Annabeth, de a fiú ezzel már nem foglalkozott.

Percy az óriás elé szaladt és elkezdte kaszabolni a lábát, de semmi értelemmel. Tudta, hogy egy isten nélkül úgysem fogja tudni legyőzni.

Polybetes lábából már ömlött az arany inchor, a halhatatlanok vére, de még nem foglalkozott vele, csak felrúgta Percyt, aki vagy öt métert repült.
- Az első alkalommal megaláztál, Poszeidon fia, de most nincsen isteni segítséged - röhögött, majd taposott. Percy karja hegyét feltartotta, és az óriás rálépett. Percy szerencséjére ezt már megérezte az óriás és hátraesett.
- AVADA KEDAVRA! - hallotta Ginny szájából a varázsigét. A zöld villám el is találta Polybetest, de az csak lepattant róla.

Percy felpattant és újra támadásba lendült. Őrültmód támadta az óriást, de közben elfelejtett védekezni, amit Polybetes ki is használt.
Hatalmas kezével belesöpörte Percyt a közeli tóba.

Mivel Percy Poszeidon fia, ezért vízben nem fulladhat meg. Sőt, víztől Percy még erősebb.

Percy kinyitotta a szemét és teljes erejében kiemelkedett a vízből. Alatta ugyanolyan vízoszlop volt, mint amikor Nurmengard felé menet megtámadta őket a Kraken. De most nem Jászon segítségét kérte. Hanem az apjáét.
A fiú szeme izzani kezdett és mikor felemelte a kezét egy hatalmas hullám keletkezett mögötte, ami nagy erővel ráborult Polybetesre.
Percy a vízoszlop segítségével lágyan leszállt a földre és ismét kaszabolni kezdte az óriást. Csak egy kis idő után vette észre, hogy nem csak kaszabolja, hanem egy vihar közepén áll és úgy támadja Polybetest.
Erősebben! gondolta Percy, amitől a vihar méggyorsabban kezdett el forogni. Sőt nemcsak forgott, hanem villámlott is.
Percy mögül mégegy hullám érkezett, ami megint elsodorta Polybetest.
Itt az idő a kegyelemdöfésre - gondolta és a még mindig fekvő Polybeteshez sétált.
- Tedd meg, Poszeidon fia és akkor anyám nem kegyelmez! - ígérte, de Percy nem foglalkozott vele, csak az óriás mellkasába szúrta az Árapályt, amitől Polybetes mellkasából is kiszökött az inchor, majd egyé vált a talajjal. Szó szerint elszelelt.

Percy visszament a többiekhez, és csak akkor látta, hogy miért nem segítettek neki: egy férfi állt előttük, aki pálcát szorongatott a kezében. Szőke haja és bajusza volt, sötét talárján egy háromszögű nyakjánc lógott. A háromszögben egy kör volt és egy vonal felezte el.
Percy és Annabeth rögtön felismerte a férfit, ahogy Harry, Ginny és még pár srác is.
- Grindelwald!