A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Hazel

Hazel gyorsan Alkünóeuszhoz rohant, hogy az óriás ne egye meg Ariont. A lány beleszúrta a spatáját Alkünóeusz lábába, amitől az óriás lábából kibuggyant az arany ichor. Az óriás egy fájdalmas órditással megtoldva elejtette Ariont. A ló mielőtt a földön landolhatott volna, eltűnt. Hazel úgy gondolta - nem, inkább remélte, hogy a ló elhúzta a csíkot.

Hazel gyorsan Percyre pillantott, aki Polybotessal és Ephialtésszal harcolt, majd Jászonra, aki Ótoszt és az óriások királyát, Porphüriónt akarta legyőzni. Megkereste Leot is, aki éppen a szörnyeket küldte vissza a Tartaroszba tüze segítségével, miközben a diákok a tanárok oldalán Grindelwald varázshadserege ellen támadtak. Aztán Frankék fele nézett. A fiú, Annabeth és Piper két óriással, Clytiussal és Damasztórral hadakoztak.
Annabeth azt mondta, hogy Damasztór nekik segített a Tartarszban - gondolta, de most nem volt ideje ezen filózni, mert Alkünóeusz támadásba lendült. Hazel elugrott az óriás csapása elől.
Az óriások legyőzéséhez isteni segítség kell - emlékezett vissza a Gaia elleni háborúra Hazel. Úgy tűnt, hogy az egész háború, aminek véget vetettek, nem altatta vissza Gaiát teljesen. Abban a háborúban is óriásokat kellett ölniük. És mindegyiket isten segítségével küldték vissza a Tartaroszba. Kivéve egyet... - Alkünóeusz ALASZKA TERLETÉN halhatatlan, ami azt jelenti, hogy őt le lehet rendezni isten nélkül is.
És Hazelnek már meg is volt a terve.

- Hé nagyfiú! - ordított fel az óriásnak Hazel. Az óriás lenézett rá, majd öklével a lány felé csapott egyet, de Hazel elugrott a csapás elől. Azt kell mutatnom, amit látni akar. Csak aztán azt, amitől fél. Mondogatta magában.
- Nem vagy elég erős, Hazel Levesque, hogy legyőzz engem - jelentette ki Alkünóeusz, majd ismét Hazel felé mért egy csapást. - Emlékszem rád és a barátodra. Meg arra a rühes lóra is. Gyenge vagy, Levesque.
- Egyedül lehet - válaszolta nyugodtan Hazel, majd mögötte egy isten jelent meg. És nem más isten, hanem az apja, Pluto. - De egy istennel nem.

Az óriás fellökte Hazelt, majd Pluto felé rohant. Hazel erre az alkalomra várt. Arion megjelent mellette. A lány felszállt a lóra és Pluto mellé viharzott vele. Az isten mellett megállt a lány, majd leszállt a lóról. És az isten alakja változott.

Hogy mit jelen az, hogy változott? Hát nem azt, hogy a római Plutóból a görög Hádész lesz. Hanem azt, hogy tényleg változott. Már nem isten állt Hazel mellett, hanem egy hatalmas köfal. Az óriás pedig Hazel előtt. Mind a ketten egy labirintusban álltak. Azaz nem egy labirintusban, hanem a Labirintusban.
- Hah - nevetett fel Alkünóeusz. - Azt hiszed, hogy megijedek? Hádész ellentéte vagyok, Persze, hogy nem félek a föld alatt.
- Akkor most fogsz - jelentette ki Hazel, majd csettintett egyet, s eltűnt. Az óriás körbenézett, hogy a lány hova tűnhetett, aztán valami beleszúródott a hátába. Hazel volt az a spatájával együtt.
- Ezt...hogyan... - kérdezte az óriás.
- Tudod, Alaszka óta van pár új trükköm - válaszolta a lány, majd spatáját az óriás fejéhez csapta, amitől Alkünóeusz porrá vált.