A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Annabeth

Annabeth már két napja nem hallott Percy felől, és már nagyon aggódott. Emlékezett, hogy pár éve Héra elrabolta Percyt, ellopta az emlékeit és a Jupiter Táborba vezette Jászon helyett, akit Héra (Jászonnak Juno) szintén elrabolt és neki is ellopta az emlékeit. Ez egy csere volt, a két tábor, a görög és a római félvérek táborának kibékítésére.

Akkor Annabeth tudta szerint Percy csak egyetlen dologra (pontosabban személyre) emlékezett pár hónapig. Annabethre. Ő volt az egyetlen, aki meg maradt neki.

És most Annabeth attól tartott, hogy megint ez történik. Marmint, hogy a fiúnak elveszik az emlékeit, vagy elrabolják, vagy ami még rosszabb, megölik. Annabeth azt nem viselné el.

- Nem kéne beszélnünk Percyvel? - mondogatta Annabeth Grovernek minden egyes órában. A szatír ettől már ki volt idegelve.
- Percy jól van, ne aggódj! - morogta Grover századjára is. - Tud magára vigyázni, és ha most küldessz neki egy üzenetet, akkor leleplezed őt is és a többieket is.
- De...
- Nyugodj meg, Annabeth! Jól van, érzem. Ha meghalna, akkor észrevennéd, mert történetesen én is bele halnék az együttérző kapcsolatnak köszönhetően - mondta neki Grover. - Ha Percy meghalna, te tudnád meg először. De nem fog. Percy tud vigyázni magára - ismételte.
- Igazad van... - adta meg magát Annabeth.

Ez a beszélgetés ez alatt a két nap alatt többször is elhangzott. Majd mikor Annabeth már nem bírta a várakozást és az aggódást, elment a Poszeidon bungallóba.

A bungalló - Tysonnak köszönhetően - tiszta volt. Rendben volt Percy ágya, és a szökőkút, amit Percy nyolc évvel ezelőtt összetört, az is meg volt javítva. Persze Tyson jóvoltából.

Annabeth észrevette, hogy a láthatatlanná tévő sapkája a Percy ágsya fölőtti polcon fekszik. Megfogta és a szívéhez szorította.

Miután a lány letette a sapkát, a szökőkúthoz sétált. Zsebébe nyúlt és egy arany drachmát vett elő, majd azt mondta:
- Ó Írisz, szivárvány istennője, mutasd nekem Percy Jacksont a Roxfortban! - dobta bele az érmét a levegőbe, majd eltűnt a szökőkút fölött, s egy szivárványban egy fiú jelent meg, aki éppen egy könyvet olvasgat egy szobában.

A fiú tíz év körüli lehetett. Haja rövid és sötét volt, s egy fekete talárt viselt vörös szegélyekkel a ruha ujjánál vagy a talár aljánál.

A fiú nem vette észre Annabeth-t, de a lány tovább nézte. Volt benne valami ismerős a számára, talán a kisugárzása.

A fiú felállt, s elindult az Írisz-üzenet felé. Mikor meglátta Annabeth-t, majdnem ugrott egyet ijedtében, majd gyorsan körbenézett.
- Annabeth! - szólította meg a fiú. - Te meg mit...?!
- Percy? - nézett rá hitetlenkedve a lány. - De miért... Hogyan...?
- Ez az álcám. A többiek is gyerekeknek néznek ki - magyarázta Percy. - De te mit csinálsz?! Miért küldted ezt az üzenetet?!
- Aggódom miattad, Percy - vallotta be Annabeth. - De miért itt vagy bent és olvasgatsz, amikor a kardot kéne keresned?
- Mert a kard csak akkor jelenik meg - kezdte Percy - , ha megfelelő vagy neki.
- Ez mot jelent?
- A kard választ ki. Megjelenik, ha megérdemled, hogy megjelenjen - fejtette ki a fiú.
- És azt hogy éred el?
- Nem tudom - vallotta be Percy. - De sajnálom, Annabeth, de mennem kell! Majd üzenek bagollyal és légy szíves, ne küldj megint Írisz-üzenetet! Ezzel csak lebuktatsz. Vigyázz magadra!
- Várj, Percy! - kiáltotta Annabeth. A fiú megállt, ránézett a lányra várva, hogy mit akar mondani, de ekkor egy alak jelent meg Percy mögött.

Annabeth azt hitte, hogy Jászon vagy Leo az, de nem ők voltak és nem is Hazel, hanem egy másik lány. Percy gyorsan elsöpörte az Írisz-üzenetet és ettől fogva Annabeth egyedül állt a Poszeidon bungallóban.
Percynek lenne valakije ott? - kérdezte magától Annabeth. Nem, az nem lehet. Percy sosem csalná meg... Az csak egy barátja, akit még csak két napja ismer.