A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Annabeth

Annabeth nagyon megijedt, amikor a főnix megjelent Ginny előtt, mivel ő még egyszer sem látta a madarat. Az első utazása meg még ijesztőbb volt.

Mikor megfogta Percy kezét, a madár felemelkedett, és Annabeth is úgy érezte, mintha könnyebbé válna a teste, mintha a főnixxel együtt emelkedne. De tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen több, mint tizenöt embert kellett volna a madárnak felemelnie.

De nem is ez volt az egészben az ijesztő, hanem amikor a madár fellángolt. A láng elöntötte az összes embert, aki valamilyen szinten érintkezett a madárral, vagy azzal, aki megfogta.

És ez után hirtelen egy másik helyen találta magát. Még mindig Percy kezét fogta, és amikor körbenézett, meglátott mindenkit, aki a láng elért. És a főnixet is.

Először azt hitte, hogy meghaltak mindannyian, de aztán rájött, hogy mégsem. Akkor fájt volna a tűz érintése. Így meg csak meleget árasztott.

- Mi volt ez?! - kérdezte remegő hanggal.
- Kinkaku kihozott minket a csávából - válaszolta Ginny, majd körbenézett. Arcára egy kis aggodalom is kiült. - Csak azt nem tudom, hogy Harryék hol késnek.

Mintha végszóra várt volna, egy hatalmas pukkanással Harry is megérkezett a másik csapattal. És a fiú egy kis manó kezét fogta.

A manónak hegyes füle, golyó feje és fekete haja volt. Ami kopaszodott. A manó kb Harry derekáig ért.
- Az meg mi?! - kérdezte Percy, és ebből Annabeth azt szűrte le, hogy még a fiú sem látta a manót.
- Ő Bogo - válaszolta Harry. - A... házimanóm.
- És hol vagyunk? - terelte a szót Annabeth, mert látta Harryn, hogy elég érzékeny pontra tapintott Percy.
- Ez az Odu, a szüleim háza - válaszolta Ginny. - Ide érkeztek Percyék először, mielőtt mentünk kiszabadítani.
- Ööö... És miért jöttünk ide? - kérdezte Percy.
- Azért, mert a Víg Vadkanban nem volt idő átbeszélni a tervet - válaszolta Harry.
- De előbb Leot kéne... - kezdte volna Piper, de Neville lepisszegte.
- Sajnálom, hogy ezt nekem kell tudatnom, de egy robbanást senki sem él túl.
- Nem ismered Leot, Neville - válaszolta Jászon.
- Hát azért szerintem egy robbanás megöli az embert...
- Nem kell megkeresni a barátotokat - mondta egy hang a ház ajtaja felől. Egy nő volt az. Gyönyörű arccal rendelkezett, feje tetején pedig fekete haj lebegett a szélben. - Ide fog találni.
- Már megbocsásson, de ki maga? - kérdezte Percy. - És honnan tudja, hogy...
- A nevem Jamilda és jósnő vagyok - válaszolta a nő.
- Kacag a vakbelem - szemtelenkedett Percy, de Annabeth ezt nem tolerálta. Érezte, hogy az asszonyban erős ellenfélre lelnének.
- Mit szólna a barátod, Rachel Elisabeth Dare, hogy nem hiszel nekem, Perszeusz Jackson? - kérdezte a jósnő, és ettől Annabeth és Percy nagyon meglepődött. Alig tudta valaki - élő ember - Percy teljes nevét. Főleg nem egy idegen. - Ő az Orákulum, nem? Rajta van Apolló áldása.
- Ki maga? - kérdezte ijedten Percy. Annabeth már látta, hogy nyúl a zsebében levő Anakluszmosz után, de Annabeth megfogta a fiú karját. - És honnan tudja a teljes nevemet? És honnan tud az istenekről meg Rachel áldásáról?!
- Többet is tudok, Percy - válaszolta nyugodtan Jamilda és minden szónál egy lépést tett a fiú felé. - Tudok Kronoszról. Tudok Atlaszról. Tudok Tháliáról, Luke-ról, a titánokról. Tudok Gaiáról. Mindent tudok a barátaidról és rólad. Az álmaidat Nüxről - majd Jászonra nézett. - És hogy elvette az erejét Jászon Grace-nek, Zeusz fiának és megpróbálta megölni a barátnődet, Annabeth Chase-t. Kétszer is.

Percy hátrált egy lépést és mégegyszer megkérdezte:
- Ki maga?! - hangjából Annabeth ijedtséget vett ki, de ezt ő is érezte. Megrémisztette ez a nő, pedig kedves mosolya volt. És látta, hogy Jászonék is egy kicsit hátrálnak.
- Az igazat mondtam, Percy, jósnő vagyok - válaszolta. - És a barátod, Leo Valdez ide fog találni.
- De felrobbant a... - kezdte volna Neville, de Jamilda belefolytotta a szót.
- Nem ismered Leo Valdezt, ne becsüld alá - válaszolta, majd hozzátette, de már Harry felé fordulva: - A tervet elkezdhetitek megbeszélni. A fiú pedig holnap reggel fog ideérni.
- Anyáék itt vannak? - kérdezte Ginny.
- Nincsenek - valaszolta mégegy hang, majd Annabeth még két srácot és egy lányt vett észre az ajtóban. Az egyik srácnak szőke haja volt és kisebb szakáll díszítette állát. A fiú egy lány kezét fogta, akinek a haja valamilyen furca okból kifolyólag ősz volt. De jól állt neki.
Annabeth emlékezett rá, hogy jópár éve egy Mr. Tüske nevű szörny elragadta és Percy mindent megtett, hogy megtalálja őt. És akkor a fogsága alatt ő, Annabeth a vállára vette az eget, amit Atlasznak kellett volna tartania. És akkor Annabeth szerzett egy ősz hajtincset. Majd késöbb Percy vette a vállára ugyanazt a terhet Artemisz istennő helyett, hogy le tudják győzni Atlaszt.

A harmadik srác elég sápadtnak látszott, és Annabethnek először Nico jutott eszébe róla. Fekete, lenyalt haja volt, ami azért jól állt neki.
- Ők Tom Denem - mutatott a sápadt fiúra Harry, de látszott, hogy nem kedveli a fiút - , Draco Malfoy és Asteria... Greengrass.

Harry ezt az utolsó nevet úgy ejtette ki, mintha félne a nevétől, és ez Annabeth figyelmét nem kerülte el.