A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Percy

- Hogy gondolhatta, hogy küld egy Írisz-üzenetet, csak úgy?! - sopánkodott Leo miután Percy elmesélte barátainak az Annabeth-szel való beszélgetését. Persze Lily, Rebeca, Elisabeth és Mark nem volt a közelben.
- Csak aggódott Percy miatt - védte Annabeth-t Hazel.
- De lebultathatta volna! Lily is majdnem meglátta az Írisz-tükröt!
- Tudod, Percy - kezdte Jászon Leoval mitsem voglalkozva - , Annabeth nagyon ki volt, amikor hat éve Juno...
- Héra - javította ki Percy.
- ...amikor Héra elrabolt és ellopta az emlékeidet. Abban a fél évben alig aludt szegény lány. És most tudja, hogy veszélyben vagy és gondolom fél attól, hogy megint elveszted az emlékeid.
- Hát ja...az nem lenne jó...
- Percy! - hallatszott egy lány hang a hátuk mögül. Lily volt az Rebeca, Elisabeth és Mark társaságában.
- Igen?
- Menni kéne... El fogunk késni - mondta Hazel.
- Mi lesz?
- Varázsnövénytan - válaszolta Rebeca.

*

Mind a nyolcan siettek az udvaron levő üvegházak felé.

Az üvegház egy normális kinézetű üvegház volt, viszont benne nem szokványos növények voltak, hanem varázsnővények (ezért volt a tantárgy neve Varázsnövénytan).

Az üvegház előtt három ember állt. Azok közül kettő ismerős volt Percynek, hiszen ők Neville és Hannah voltak, a tanársegédek.

Kizárásos alapon a harmadik személy volt a tanár. Az asszony duci volt, és virágmintás talárt, illetve egy, a fején levő göndör fürtöket eltakaró süveget viselt.
- Üdvözöllek az első Varázsnövénytan órátokon, gyerekek! - mondta a szokásos köszöntőt a tanár. - Én Bimba professzor vagyok, én fogom tartani a Varázsnövénytan óráitokat. Ők itt - mutatott Nevillere és Hannahra - Neville Longbotom és Hannah Longbotom. Ők lesznek a tanársegédeim, ameddig a gyakorlati idejük le nem jár. De, most kezdjünk is bele az első dolgokba! A mai órán a Mandragórákról fogunk tanulni. Ki tudja, hogy mik azok a Mandragórák?

Lily jelentkezett is.
- Igen?
- A Mandragórák egy olyan varázsnövény - szavalta a lány - , hogy aki meghallja a sikoját, az szörnyethal. Eszenciájából bájitalt szoktak készíteni, ami a szoborrá dermesztett embereket felébreszti.

Percy olyan értetlenül nézett a lányra, mint Annabethre szokott. Sosem értette, hogy a lány miről beszél az építészetről, de ez még jobban kínai volt neki. Annyit értett meg az egészből, hogy a sikoja halálos. És rögtön az első órán ilyenekkel foglalkoznak. Ezek meg akarnak mindenkit ölni!
- Helyes...
- Lily Barns - mutatkozott be a lány.
- Tíz pont a Griffendélnek! - mondta a professzorasszony. - Akkor most...
- Honnan tudsz te ennyi mindent? - kérdezte Leo Lilyt.
- Tudod, Leo, én szoktam olvasni is - válaszolta a lány gúnyolódva.
- ...majd egy erős mozdulattal... - húzta ki Bimba professzor az egyik Mandragórát a cserepéből. Percynek és Lilynek sikerült időben felrakni a fülvédőt, hogy ne hallják a növémy sikoját, de Leo nem volt ijen szerencsés. A fiú ájultan a padlóra hullott.
- Valdeznek nem sikerült felraknia a fülvédőjét - sóhajtotta, és ha nem néz komolyan Ronald és Peter felé, akkor a két srác már biztosan röhögne. - Hagyjátok ott, majd felkel!
- Nem azt mondtad, hogy a Mandragóráknak halálos a sikojuk? - kérdezte Percy aggódva, miközben Leo felé nézett.
- Ezek még fiatal Mandragórák, ezeknek még nem halálos, csak elájulsz tőle - válaszolta a lány.
- És most - folytatta a professzorasszony - ti fogjátok átültetni a saját Mandragóráitokat. Mr. Longbotom és Mrs. Longbotom segíteni fog nektek, ha kell.

Percy magához húzott egy Mandragórát és egy nagyobb vázát, meg egy kis földet. Nem figyelt a tanárra, amikor beszélt, és ez egy kicsit zavarta, mert már ez alatt a két nap alatt is észrevette, hogy a Roxfort nem olyan, mint tizenegy éves korában a Yancy, vagy mint Paul Felfújt iskolája volt, amit tavaly fejezett be. Itt most minden órán gyakorlati órák vannak. Mint most is.

Percy Lily felé fordult:
- Hogyan kéne csinálni? - kérdezte, s a lány egy (kicsit Annabethre hasonlító) huncut mosolyt villantott a fiúra.
- Fo... - kezdte volna mutatni a lány, de Neville közbeszólt:
- Miről szól a beszélgetés? - ment oda hozzájuk. Percynek ekkor jutott eszébe, hogy Neville, Hannah és Cho még nem is látták így őket. De mégis olyan érzése volt, mintha Neville tudná, hogy ő az.
- Nem tudom, mit kell csinálni - válaszolta Percy.
- Fogd meg a fejét - mutatta a fiú - , aztán ránsd ki!

Percy követte Neville utasításait, és kihúzta a Mandragórát a földből, s átrakta a másik cserépbe. A Mandragóra még ott is sikított. Percy addig pakolta a növényre a földet, ameddig el nem lepte.
- Nagyon jó, Jackson! - dícsérte meg Hannah. Nem tetszetg neki, hogy Jacksonnak hívja a lány, de tudta, hogy nem állhat neki ellenkezni vele, mert akkor csak hülyének fogják nézni. Meg le is lepleződhetnek.