A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Percy

A vonat egész nap csak ment. Párszor elment Percyék mellett a büfés néni, és mindig ettek valamit a Harryéktől kapott pénzből.

A vonat csak estére futott be a Roxfort megállójába, ahol már egy félóriás várta őket - mármint nem a Gaia-féle félóriás.
- Az én nevem Rubeus Hagrid! - kiáltotta az előéveseknek. - Az elsősök kövessenek!

A félóriás egy tó felé vezette az elsősöket, ahol megfogott egy csónakot.
- Csónakokban fogunk utazni! - mondta. - Alkossatok hatos csoportokat és evezzetek át a folyón!

Hát Percyék már négyen alapból megvoltak. Hozzájuk társult még két srác. Abból az egyik egy barna hajú, nagydarab srác volt, a másik pedig egy szőke hajú vézna gyerek.
- Ronald Jason vagyok - nyújtott kezet a szőke hajú. Mosolygott, de Percy ki tudta belőle venni a gúnyt és a semmibenézést. De azért eldogadta a kézfogást.
- Percy Jackson - mutatkozott be Percy is, majd a másik is kezet nyújtott felé.
- Én pedig Peter Jonson vagyok - mondta a barna hajú is. Percy már sokszor hallotta ezt a nevet, mert Mr. D mindig eltéveszti a nevét. És nemegyszer hívta őt így.
- Ők a barátaim, Hazel Levesque, Leo Valdez és Jászon Grace - mutatta be a többieket Percy.
- Mindenki a csónakokba! - hangzott Hagrid hangja.

Percyék, Ronald és Peter egy csónakba szálltak, de Percy nagyon nem bízott abban a két srácban, akiket az előbb ismert meg. Sugárzott belőlük a csínytevés.

És jól is tette, hogy nem bízott bennük. A tó közepénél a két srác megállt az evezéssel, és azt mondták:
- Vigyetek ki, srácok, mi már nem bírunk evezni!
- Mi lesz, ha nem? - kérdezte Hazel.
- Akkor belelöklek a vízbe - válaszolt a nagydarab. - És itt a vízben lakik egy nagyon gonosz tavi szörny.
- De akkor kicsapnak titeket! - vágott vissza Hazel. Percy már rég belökte volna őket a vízbe, de nem akarta, hogy miatta haljon meg két ember. Még akkor is, ha szemetek.
- Akkor nem, ha mindannyiótokat kilökünk - mondta Ronald.
- De akkor ki fog titeket kievezni? - kérdezte Hazel. Nagyon okosan csinálta a lány, megpróbálta elkerülni azt, hogy le kelljen őket lökni.
- Majd akkor kievezünk mi magunk - válaszolta Peter.
- Akkor most is evezzetek! - szólt bele Percy. De ezt 'rosszul' tette, mert a nagydarab belelökte a vízbe.
- Ti is úszni akartok? - kérdezte.
- Ti meg mit csináltok ott?! - kérdezte Hagrid egy másik csónakból, amiben csak egyedül volt, mert valószínűleg senki más nem fért volna bele.
- Az egyik társunk beleesett a vízbe, uram, és most őt keressük - mondta Ronald.
Percy idáig minden mondatot hallott a víz alatt, de még nem akarta leleplazni magát, akármennyire is késztetés érzett rá. De ekkor találkozott a vízi szörnnyel.

A szörny egy hatalmas, polip szerű valami volt, de nem a Kraken. Percy ezzel tudott beszélni.
- Én Percy vagyok, Poszeidon, a Tengeristen fia - mondta.
Tudom, hogy ki vagy, istenfattyú. Miért jöttél ide?
- Mert az egyik csónakból kilöktek.
Akarod, hogy felborítsam és megegyem azokat, akik kilöktek?
- Nem, köszönöm, azt én is meg tudnám csinálni... Mármint, hogy kilököm őket - mondta Percy. - Annyit meg tudnál nekem tenni, hogy kiviszel a partra?
Nicsak, a Tengeristen fattya nem tudúszni? - nevetett magában.
- Csak egy hatásos belépő kéne.
Ha akarod... - egyezett bele a polip és hátára kapva Percyt, a felszínre úszott.

Mikor a többiek meglátták nagyon megijedtek és meglepődtek - persze Jászon, Hazel és Leo csak tettette - , hogy Percy a tavi szörny hátán jött ki a vízből.

Percy visszalépett a csónakra és leült. Ruhái szárazak voltak, mint amikor nem akart vizes lenni.
- Ezt meg...
- Na akkor segítetek, vagy nem? - kérdezte Percy nyugodta hangon, majd a két srác is elkezdett evezni.

Percy ránézett a barátaira és rájuk kacsintott.