A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Leo

Leo szeretett egyedül vagy a gépei között lenni, hiszen Héphaisztosz fia volt, vagy mi. Sőt, jobban szeretett mechanikus, logikus dolgok közelében lenni, mint emberek között.

De amikor Percy, Annabeth, Jászon, Piper, Hazel, Frank, Harry és Ginny egyedül hagyta az Argo II fedélzetén, hogy megvésje a hajót, rögvest elfogta az az érzés, hogy baj lesz.

Nem is kellett tévednie. Egy óra telt el kb, amikor egy dörrenést hallott elég közelről. A hajó hátuljába ment, hogy megnézze, mi okozhatta a dörrenést. De abban, amit látott, nem volt köszönet.

Egy óriást látott elmasírozni a házak között és fel is ismerte: Polybetes, az anti-Poszeidon.

Leo gyorsan az egyik szogonyágyúhoz szaladt, hogyha eldurvulna a helyzet, és ne adj' isten meglátná őt, akkor valahogyan tudjon védekezni is.

Na hát az óriás meg is látta a hajót, rajta a fiút, és odalépkedett. Leo már több szigonyt is beleeresztett az óriásba, annak már egész testéből folyt az inchor, de nem akart belehalni. Aztán Leonak eszébe jutott, hogy egy óriást csak egy isten és egy félisten együttes ereje ölhet meg. Csakhogy istenekben most éppen híján volt.

Tovább lövöldözte az óriást, de mikor az közelért a hajóhoz, beleütött egyet. A hajó horgonyai elszakadtak és Leo megpeóbálta felvinni a hajót az égbe, de túl lassú volt és Polybetes mégegyet belecsapott a hajóba, amitől az Argo II zuhanni kezdett.

Egyenesen egy móló mellé zuhant, aminek Leo különösen örült, mert így legalább ki tud úszni a partra. De amint leszállt az Argo II-ről, a hajó atomjaira robbant, a fiú pedig a partra vetődött. Ha a robbanástól nem is - mivel Leot nem sebezte a tűz - , de a becsapódás erejétől Leo elvesztette elszméletét.

*

Amikor Leo felébredt, egy korház ágyán feküdt. Kicsit még kába volt, de emlékezett mindenre, ezért a fejébe vette, hogy meg kell találnia társait.

Leo leszállt az ágyról és elindult kifelé a korházból, de egy nővér megállította:
- Magának még feküdnie kellene! - szidta meg Leot, de a fiú mitsem törődve a nővérrel, továbbment.

Mikor Leo kiért a korházból, egy ismeretlen környéken találta magát. Egyedül volt, Londonban elveszve.
- Persze, hogy most is én kerülök ilyen helyzetbe! - morogta magában, majd elindult, hátha meglátja az óriás tombolásának a nyomait, vagy ami még jobb lenne, a barátait.

De Leo ebben kételkedett, hiszen egy robbanó hajóból repült ki és ájult el. Azt sem tudta, hogy egyáltalán ki vitte a korházba.
- Leo Valdez! - szólította meg egy hang mögüle. Egy férfi állt ott. Leonak egy kicsit ismerős volt, de nem tudta hova tenni.
- Ismerem magát? - kérdezte, de ekkor jött rá, hogy mekkora hülyeséget is kérdezett. Persze, hogy ismeri, hiszen ő...
- Én vagyok az, Leo. Héphaisztosz.
- És miért jöttél? - kérdezte Leo.
- Te hívtál.
- Én nem... - ...hívtalak, mondta volna Leo, de aztán rájött, hogy nagyot tévedne, hiszen emlékezett, hogy miután az Argo II felrobbant és ő a lebegőben repült, az apjára, Héphaisztoszra gondolt. - Te vittél be a korházba? - kérdezte végül, amire az isten bólintott.
- Én voltam. És segíthetek neked eljutni a barátaidhoz.

Leo ennek a kijelentésnek nagyon örült. Most mondennél jobban szeretett volna visszajutni a barátaihoz, akik már halálra aggódhatják megukat miatta. Egyáltalán aggódnak miatta?
- Te vagy az egyik legfontosabb a hetek közül, Leo, és erről még te sem tudsz - mondta Héphaisztosz, mintha a fejében olvasna. - Persze, hogy aggódnak, Leo. Szeretnek téged. Még az a Mars fattyú is, akár mennyire fél is tőled.
- Hogy érted azt, hogy én vagyok az egyik legfontosabb a hetek közül? - kérdezett vissza Leo meg akarta volna kérdezni, hogy egyáltalán keresik-e, de nem merte.
- Te birtoklod a különleges adományomat, Leo: a tüzet - ezt úgy mondta az isten, mintha annyira egyértelmű lenne, hogy mire gondol, de Héphaisztosz nem fejtette ki, hogy mire gondol, csak ment tovább, Leo meg követte.

Egy kis idővel késöbb elértek arra a térre, ahol Polybetes megtámadta az Argo II-t.
Ekkor az isten megállt és Leoval szembe fordult:
- Én eddig vezethettelek, Leo - mondta, majd hozzátette: - Innen már egyedül kell boldogulnod.
- De...
- Keresd meg az Odut! A barátaid ott lesznek.
- De... - kezdett volna ellenkezni Leo, de Héphaisztosz már eltűnt előle. - Kösz a nagy semmit... - morogta a fiú, majd elindult az egyik utcán.