A Sötétség Bosszúja 4.: Gaia Haragja

+ Leo

Augusztus harmincegyedikén, reggel, Leo arra kelt, hogy valaki vágja le a haját.
Megfordult az ágyban és Hazelt látta meg.
- Te mit csinálsz?! - vonta kérdőre a lányt.
- Egy évig nem a saját bőrödben leszel, és ha majd vissza akarsz változni, akkor kell a hajad - magyarázta el neki Hazel.
- Frank... - kezdte volna Leo, de enlékezett rá, hogy egy hónapja azok, akik nem mennek a Roxfortba, ergo Piper, Annabeth és Frank visszament a táborba a DS többségével. Egyedül Harry, Ginny, Neville, Hannah és Cho maradt itt. Utóbbi három azért, mert tanárok lesznek a Roxfortban, Harrynek és Ginnynek pedig még valami dolguk van Londonban. És majd ők küldenek minden hónapban baglyot az Odúból. - Mikor indulunk?
- Egy óra múlva - felelte Hazel, majd elvette Leo levágott hajtincsét, s egy fiolába rakta, ami úgy volt cimkézve, hogy 'Leo'. De a lány kezében Leo látott másik hármat is, mind a háromban voltak hajak. Az egyik Percyé, a másik Hazelé, a harmadik pedig Jászoné volt.

Leo kikászálódott az ágyból és elindult az Odú nappalija felé.

A nappaliban már nyüzsgött az élet. Percy, Jászon, Harry és Ginny már reggeliztek, és Ginny anyukája, Mrs. Weasley - aki Leo számára elég jófejnek, de aggódósnak bizonyult - sütögetett.
- Elkészültél már, Valdez? - nézett Percy és Jászon a fiúra. - Rád várunk!

A fiú leült a Jászon melletti székre és enni kezdte az előtte levő ételt.
- Hát akkor most - kezdte Ginny és négy üvegcsét adott oda Leóéknak - ezt húzzátok meg!
- Ezmiez? - kérdezte kábultan Leo.
- Gina! - vágta rá Jászon.
- Mit gondolsz, mi tökkelütött?! - kérdezte Ginny. - Ez a százfűlé-főzet. Húzzátok meg mind a négyen!

A négy félisten úgy is tett.

Leo először semmit sem érzett, de aztán egy erős fájdalom ütötte meg a kezénél. Aztán az erősödött és szétáramlott, végül az egész testét úgy érezte, hogy ég. Felpattant a székből és ekkor vette észre, hogy megy össze, aztán a magassága egy szinten megállt.

Leo most úgy nézett ki, mint egy tízéves. A haja barna volt, és rövidre volt vágva, arca pedig golyó alakú volt.

A fiú a barátaira nézett, akik kb egynagasak voltak vele. Percy úgy nézett ki, ahogy ő, csak Percynek fekete haja volt, meg egy kicsit hosszúkásabb feje.
Jászon haja maradt a szőke és rövid, feje pedig szintén tojás alakú volt. És úgy hunyorított, mintha nem is látna.
- Oh, bocs Jászon - kuncogott Ginny és előkapott a zsebéből egy pici szemüveget. Jászon felvette és már nem hunyorított többé.
Hazel pedig... Hazel haja maradt a barna, csak most egyenes haja volt. Arca hosszúkás lett, de cuki. Leo csak egyetlen dolgot nem szeretett az új Hazelen: fehér volt a bőre (nem rasszizmusból). Leo szerint Hazel a barnás bőrével a szép, és így szokatlan volt látnia a lányt.
- Te jó ég... - szörnyűlködött Leo. - Komolyan?!
- Komolyan - válaszolta Harry, de most arcáról nem lehetett komolyságot kiszedni, mert már látni lehetett rajta, hogy rég elnevette volna magát.
- Akkor most hova kell mennünk? - váltott témát Leo.
- Az Abszol útra - válaszolta Mrs. Weasley, aztán elővett egy tál zöld port. Mikor meglátta, hogy Percy és Leo mennyire furán nézett rá, azt mondta: - Ezzel a leggyorsabb az út.

Az asszony a kandallóhoz vezette a négy kisgyereket, és Harry és Ginny is mentek velük.
- Az a lényeg a Hopp-pornál, hogy markolj a porból egy keveset és dobd magad alá. De közben tisztán és érthetően mondd ki a célhely nevét! - mondta Mrs. Weasley.
- Bemutatom - ajánlotta fel Ginny. A lány beleállt a kandallóba és maga alá dobta a port, majd azt mondta: - Az Abszol út!

A lány alatt egy zöld láng csapott fel és mikor az elült, a lány már nem volt a kandallóban.
- Öhm... - kezdte Percy - Az én elemem a víz, szóval...
- Gyerünk, Jackson, égesd el magad! - noszogatta Percyt Jászon, amire Percy egy középsőujjat mutatott fel a fiúnak, végül nagy nehezen beleegyezett. 

Percy beleállt a kandallóba, szedett egy marék zöld 'homokot', majd ledobta, és ő is elkiáltotta magát:
- Az Abszol út!
És ő is eltűnt.

Ugyanezt a folyamatot megcsinálta Jászon is, aztán Leo következett.

Megcsinálta, és egy másik kandallóból látta újra Percyt, Jászont és Ginnyt. Hazel és Percy utánuk mentek.

A kandalló körül egy hatalmas helység volt, de rajtuk kívül egy lélek sem volt bent.

Mindannyian kimentek a helységből és egy hosszú utat láttak meg, ahol az út mindkét oldalán volt egy-egy bolt.
- Előszöris vegyünk ki pénzt a Gringotts-ból - ajánlotta Harry majd az út végén levő hatalmas épülethez mentek.

Az épület kívülről fehér márványokból épült és Leonak nemkimondottan tetszett maga az épület.
Belül pedig a padlón vörösszőnyeg vonult végig az ajtótól a szemközti, egyben a legtávolabbi pultig.

Amint Leoék beléptek a bankba, Leo meglátta, hogy mik dolgoznak ott: koboldok. A fiú követte Harryt és Ginnyt egészen a legutolsó koboldig.
- Áh, Mr. Potter! - üdvözölte a kobold Harryt. - És Mrs. Potter! Micsoda megtiszteltetés!

Mrs. Potter?! - nézett barátaira Leo, és azt látta a szemükben, hogy erről ők sem tudtak semmit. Ginny már Harry felesége lenne? Ilyen fiatalon?
- A széfemhez szeretnék menni, Ampók - jelentette ki Harry.
- Hát persze, Mr. Potter - nézett a kobold haragosan Harryre, mintha elég csúnya lenne a közös múltjuk, de azért elindult.

Egy kisebb séta után megérkeztek a kívánt széfhez. Az ajtaján a szám annyira elkopott már, hogy Leo nem tudta kivenni, hogy hanyas széfnél vannak, csak azt látta, hogy háromjegyű számról van szó.

A széf belseje elámította Leot. Szinte a széfszoba fele tel volt arannyal, amit a varázslók galleonoknak hívnak. Harry egy csomót vitt ki a széfből, aztán mindannyian visszamentek a főhallba.
Harry odaadta a kulcsot az Ampók nevű koboldnak és elindultak kifelé a Gringotts-ból. Leonak az az érzése támadt, hogy nem most találkozik utoljára ezzel a kobolddal. Pedig őszintén szólva nem szeretett volna.