Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

3. Osztálytárs

Szeptember 1. (csütörtök)
Ma reggel már nem Shakira keltett, hanem Rihanna (Diamonds), mivel nyáron átállítottam az ébresztőm hangját az egyik kedvenc nosztalgia számomról a másikra.
Felvettem a tegnap előkészített ünneplőmet, az első tincseimet eltűztem egy csattal, használtam egy kis szájfényt és szempillaspirált, majd egyéb reggeli teendők után elindultam a suliba.
A suli előtt ott ácsorgott a szokásos társaság, csak nem teljesen a szokásos formájában.
Ricsi haja például megnőtt és nem is vágatta le, hanem copfba erőlködte, jobb karjával pedig Saci derekát ölelte át.
Saci viszont levágatta a haját, úgyhogy az ő haja most éppen a válláig ér. Azt mondta, hogy tegnap volt fodrásznál, de azt nem, hogy ennyire levágatja az eddig hátközépig érő haját. Egyébként jól áll neki, csak szokatlan. :)
Casso viszont nem változott ilyen drasztikusan, csak barnult, (mivel tengerparton nyaralt, láttam a közösségiken, az egész nyarával igyekeztem képben lenni), meg normálisan érettek a vonásai, így még szexibb lett, mint eddig volt, pedig azt hittem, ez lehetetlen. A látványában gyönyörködve fejbevágott a tény, hogy te jó ég, már mennyire hiányzott, és hogy mennyire jó, hogy megint látom, mert már elképesztően vártam.
Az iskola is változott. A sima sárga fal már a múlté, a színe már intenzívebb és különféle "sávok" is vannak az épületen, modernebb stílusban. Az új emelet kész van, úgyhogy a suli belsejére nagyon kíváncsi vagyok.
És persze én is változtam. Barnultam egy kicsit és nőttem négy (!!!) centit, így most... juj... 160 centi vagyok. Megvan a százhatvan! Nem vagyok annyira minyon! Ez aaaz! :)
Mondjuk, amikor ezt elmeséltem a többieknek, a fiúk nem igazán lelkendeztek ennyire. Inkább csak közölték, hogy ezt így nem igazán vették észre, de az illedelmesség érdekében "gratulálnak". Hát, így is jó. :)
- Ő kicsoda? - nézett a vállam mögé Saci, mire megfordultam.
Egy lány jött felénk. Fekete bakancs volt rajta, fekete, térdnél szaggatott farmer és "Disturbed" feliratos szintén fekete póló. Csuklóján három vékony bőrkarkötő volt, a körmei pedig ugyanúgy feketére voltak festve. Sötétvörös, (festett) lapockáig érő egyenes haja volt, a szemét pedig napszemüveg takarta.
- Jó a pólód! - szólt oda neki Ricsi.
- Ja, kösz - ért oda hozzánk a lány, miközben feltolta a napszemüvegét a feje búbjára, így láthattam sötétbarna szemeit, valamint a fekete tusvonalát - Amúgy Jennifer White vagyok - nyújtotta a kezét, mire mindannyian bemutatkoztunk.
- Te leszel az új osztálytárs? - pislogott Enikő.
- Ha tízbések vagytok, akkor igen - vont vállat.
- Pacsi? - tartotta a tenyerét Andris, mire (ezek szerint) Jennifer belecsapott.
Szóval ő lenne az új osztálytárs. Kicsit máshogy képzeltem el, de biztos jófej, nem szokásom előre ítélkezni.
Pontosabban igyekszem.
Az évnyitós beszéd után Pásztor megmutatta, hol a termünk, mivel az osztályok nagy része költözik.
És vajon hol van a mienk?
Természetesen a harmadikon (előre várom a lépcsőzést), az új emeleten. Nagyszerű.
- Első két héten mindenki oda ül, ahova szeretne - mondta Pásztor, úgyhogy Sacival beültünk az ablakfelőli padsor második padjába.
Abszolút nem értem, miért kell tizedikben még ültetgetni minket, de Pásztor szeret általános iskolásként kezelni minket.
Miután helyet foglaltunk, Pásztor kihívta Jennifert a tábla elé, hogy bemutatkozzon.
- Oké - sétált ki a lány - Szóval Jennifer vagyok, Amerikából jöttem...
- Valami Amerikaaa - énekelte Laci elváltoztatott, lányos hangon, vigyorogva.
- Hülye - röhögött fel a táblánál ácsorgó Jennifer - Tehát fél évet leszek itt, január másodikán utazom haza elvileg, és metál, meg minden. Kábé ennyi, nem tudom, mit mondjak még - vette rövidre a figurát, majd szó nélkül visszaült a helyére, a középső padsor leghátsó egyedüli padjába, mivel így tizenhárman lettünk és "nagylelkűen" bevállalta, hogy ő majd el lesz ott.
- Értjük - bólintott Pásztor - Valakinek még kérdés?
- Hogy becézzünk? - jelentkezett Barni.
- Igazából mindegy, csak értsem meg, hogy nekem szóltok - vont vállat.
- És hogyhogy Amerikában élsz és fél évet itt leszel? - érdeklődött Lili.
- Anyám magyar, apám amerikai, tíz éves koromban kiköltöztünk Amerikába, most négy hónapig itt leszek az anyai nagyszüleimmel, mert Anyáék ezt találták ki és amúgy is keveset találkozom velük - felelte - Valami még? - nézett végig a szótlan osztályon - Okés - biccentett.
Pásztor témát váltott és felolvasta az órarendet, a tanárok neveit, akik idén tanítanak (semmi nem változott), meg hasonlók.
Ezek után már mehettünk haza.
- Szerintem Jenni jófej - mondta Saci mosolyogva - Csak egyedi.
- Igen, szerintem is - értettem egyet.
Este érkezett jelölésem Facebookon és egy követésem Instán Jennifertől, amit azonnal "viszonoztam".
Jennifer: Szia, bocsi, át tudod küldeni az órarendet?
Leni: Persze
Gyorsan lefotóztam a füzetem.
Jennifer: Okeees, köszi
Jennifer: Amúgy
Jennifer: Mi a kékszemű srác neve? Tudod, az a barna hajú
Vadul dobogó szívvel írtam a választ.
Leni: Cassora gondolsz?
Jennifer: Igeeeen, köszi, csak most követgetem be az embereket és nem jutott eszembe
Jennifer: Mondd am, hogy ez nem az igazi neve 😂
Leni: Neeem 😂
Leni: Becenév
Amit egyébként én adtam neki anno.
Jennifer: Tudni akarom, honnan ered? xd
Leni: Tavaly korrepetáltam rajzból, és elkezdtem Picasso-nak hívni. Annak pedig a rövidítése a Casso:)
Jennifer: Jaaa
Jennifer: És neked mi is az eredeti neved?
Leni: Levendula
Jennifer: Tényleg:) tök jó név
Leni: Köszi 🥰
Jennifer: ❤️ A hosszú hajú Ricsi, ugye?
Leni: Igen
Jennifer: A barátnője meg Sári.
Leni: Saci.
Jennifer: Oks, akkor már nagyjából tisztában vagyok a nevekkel
Jennifer: Bocsi, mennem kell, szia
Leni: Szia

Mai nap - 5/5: Jenni tényleg jófejnek tűnik.