Április 17. (hétfő)
A hétvégén nagyjából kihevertem a pénteki dolgokat, legalábbis igyekeztem. Casso ma reggel is a kapunknál várt, és természetesen ma reggel is elképesztően jól festett.
- Jó reggelt, Szöszi - köszönt.
- Szia - mosolyogtam rá, majd lábujjhegyre álltam és egy gyors csókot nyomtam a szájára.
Próbáltam nem arra gondolni, hogy három napja Zsombival szinte ugyanezt csináltam, de egész egyszerűen ezt nem tudtam kiverni a fejemből.
- Várj, ez így nem fog menni - mondta, majd a derekamnál fogva felemelt, így könnyedén megcsókolt.
De én még a pénteki után is nagyon-nagyon szeretem.
El kéne mondanom neki, de azzal, hogy abban a gyenge pillanatomban hagytam, hogy Zsombi megcsókoljon, ami miatt hatalmas bűntudatom van, a szemébe is alig tudok nézni, nemhogy elmondani neki.
Óriásit csalódna bennem, akkorát, mint én is magamban.
A kezeinket összekulcsolva elindultunk a suli felé.
- Milyen volt a hétvégéd? - érdeklődtem.
- Egész jó. Jenni amúgy végül nem tudott jönni, mert a szülei már megint kitaláltak neki valami programot, úgyhogy majd legközelebb. Egyébként jól elvoltam. Neked? - kérdezte.
- Nekem is jó volt - mondtam, és természetesen nem ez volt a való igazság, ugyanis a szombat felét végigbőgtem, aztán rajzolgattam, vasárnap magamat próbáltam nyugtatni, aztán hazajött Napsugár, úgyhogy azon a délutánon legalább jól éreztem magam vele.
Szóval nekem valahogy így telt a hétvégém. Menő, mi? :(
Szünetben, az udvaron a lányokkal elvonultunk és elmeséltem nekik, ami pénteken történt.
- Ne aggódj, tudod a mondást. Minden csoda három napig tart - biztatott Enikő - És ez már pont három napja történt. Ne stresszeld túl magad, megoldódik minden. Casso szeret, és megbízik benned. Nyugi - mosolygott rám.
- Elvileg - vágtam rá.
- Figyelj, most nem bántásból, de nem Casso csókolózott mással, hanem te, vagyis azon, hogy ő szeret-e, nem kell agyalnod, mert egyértelműen igen - tárta szét a karját Lili, miközben a karkötőjét birizgálta.
- Zsombit meg kinyírjuk - tette hozzá Enikő, mire mindhárman hevesen bólogatni kezdtek.
- A rohadt életbe! - szaladt ki Lili száján, mivel abban a pillanatban szétszakadt a karkötője, a gyöngyszemek pedig elgurultak. Mindannyian nekiálltunk felszedni őket a földről. - Ezt még Lacitól kaptam - bosszankodott. Enikő, Saci és én egyszerre néztünk rá - Most mi az? Tök szép, sok ruhához illik és sajnálom, hogy szétszakadt - magyarázkodott, mire mindhárman egy "aha, persze" bólintással reagáltunk erre.
Bioszon Hajdú a biztonság kedvéért óra elején megkérdezte az osztályt, vagyis engem, (mivel végig engem nézett) hogy "mindenki teljes felszerelést hozott, ugye?". Elegem van belőle, de úgy egészen komolyan.
Suli után Cassoval együtt mentünk haza, ugyanis megbeszéltük, hogy a ma délutánt nála töltöm.
Belementem, hogy ne legyen feltűnő a visszahúzódásom, és hogy picit elterelje a figyelmem a péntekiekről.
- Valami baj van amúgy? - kérdezte Casso, miközben bementünk a szobájába, és becsuktam az ajtót.
- Nem, semmi. Miért? - dobtam le a táskám az íróasztal lába mellé. Na, szép most már nem elég, hogy megcsaltam, még hazudok is neki. Gyönyörűen alakítok az utóbbi három napban, mondhatom.
- Egy kicsit szótlan vagy ma - jegyezte meg az ágyán ülve, miközben a fejét hátrahajtotta a falnak - Hétvégén is tökre eltűntél. Figyeltelek, más vagy - mondta őszintén.
- Fáradt vagyok. Meg néha kicsit elgondolkozom - vontam vállat, majd leültem mellé és nekidöntöttem a fejem a vállának.
- Sokat filozofálsz. Ma épp mi olyan elgondolkoztató? - karolta át a derekam oldalról, mire halványan elmosolyodtam.
- Hát, változó... - mondtam. Őszintén szólva ez sem volt túlságosan igaz, mivel mostanában mindig a Zsombival történteken kattog az agyam, de ezt neki nem kell tudnia.
Illetve de, alapjáraton tudia kéne róla, hogy gyakorlatilag az exem zaklat, zsarol és megszállottan tönkre akar tenni, de most akkor hagyjuk az alapjáratot, ez jelenleg az alternatív "b" megoldás.
A délután nagy részében megmutattam neki az új rajzaimat, amikre egész büszke vagyok, végignéztük Casso fél galériáját (eredetileg csak egy képet akart megmutatni, aztán mindig továbblapoztunk, utána pedig azon kaptuk magunkat, hogy a végére értünk a képeknek), YouTube videókkal pusztítottuk az agysejtjeinket és beszélgettünk az élet nagy dolgairól.
Akkor jöttem rá, hogy mindennek ellenére tényleg nagyon szeretem őt, és ő is szeret engem, így még jobban fájtak a péntekiek, de majd valahogy csak megoldódik, nem?
Otthon gitároztam egy kicsit Csepinek, aki nagyon aranyosan végighallgatta, sőt, még tapsolt is hozzá. Nagyon ügyes! Jó, lehet, hogy csak én vagyok túlzottan elfogult, de hát na, mégis csak az én húgom. :)
És szívből remélem, hogy a sok értelmetlen lépésemet és döntésemet nem fogja "elörökölni" tőlem. Legalább ő ne essen ilyen hibákba, mint én.Mai nap - 5/4: furán érzem magam. De ma Cassoval, Napsugárral és Csepivel azért elég jól el tudtam engedni magam, akármennyire is őrlöm magam a történteken.
************************************
Úristen! Megtaláltam a régi mappámat a laptopomon, amiben például ezt találtam:Emlékeztek még rá? Aki régebb óta olvassa ezt a történetet, az biztos. :)
Erre már nem hiszem, hogy valaki meg tudná mondani, mi volt ez:
De azért elárulom, mert jófej vagyok. :D
Amikor közzétettem a sztori első részét, akkor még ez volt a borító. Aztán lecseréltem a fentire (akkor kb. 70-80 körül lehetett a könyv megtekintése :D).Imádom ezt a két képet, hiszen ezekkel kezdtem neki ennek az egésznek. <3
A folytatást pedig nemsokára hozom! :)
ESTÁS LEYENDO
Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad
Novela Juvenil"Alig tudtam elhinni, hogy ez velem történik." "Miért kellett ennek megtörténnie velem?" ******************************* Leni az előző beteltével új naplóba kezd. Év elején megérkezik az új osztálytárs, az amerikai Jennifer White. Könnyen megkedvelh...