Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

25. Ősz

Október 24. (hétfő)
Ha így folytatom, hogy ennyit ugrálgatok és ilyen sűrűn, soha nem fog betelni a naplóm. Mindegy.
Amióta kiöntöttem a lelkem a levelemnek és azt egy borítékba zárva elrejtettem mindenki elől a polcomra a könyvek mögé, tényleg sokkal jobban megy minden.
Zsombival például rengeteg időt töltöttem az őszi szünetben.
Sokat találkoztunk, voltunk egy csomó féle programon, kávézni, moziban, sétáltunk a Duna-parton, vagy az őszi fák alatt a természetben, beszélgettünk, palacsintáztunk, vagy szimplán csak átmentünk egymáshoz. Két alkalommal voltam nála, megismerkedtem a szüleivel is, kedvesek voltak, ő pedig párszor találkozott Anyával, Apával csak egyszer.
Az én szüleim is igyekeztek rendesek lenni vele, bár annyit nem beszélgettek.
Szóval sokat voltam Zsombival, mindig kedves volt velem, figyelmes, tök jófej srác, kedvelem; függetlenül attól, hogy sajnos nem őt szeretem, pontosabban nem belé vagyok szerelmes, és hogy miért jöttem vele össze, tényleg megkedveltem.
Őszintén, egészen megszerettem vele lenni, részben azért is, mert olyankor legalább egy kicsit tényleg elterelődik a figyelmem.
És ha már itt tartunk...
Casso és Jennifer kapcsolatát egyre jobban kezelem. Mindketten kedvesek velem és mindkettőjükkel jóban vagyok, ezért hálát adok az égnek, meg persze azért is, hogy nem az a "most aztán mindenkinek megmutatom, hogy kapcsolatban vagyok" típusú emberek, akik tíz percig látványosan csókolóznak mindenki előtt. Nagy szerencse, hogy ők inkább diszkrétebben oldják meg a helyzetet. Nagyjából.
Kivétel, amikor reggelente összetörök, amikor kézenfogva látom őket, amikor Jennifer Casso ölében ül, amikor megcsókolják egymást a teremben, vagy amikor Instán látom őket. Amúgy okésak.
Nem, tulajdonképpen ugyanolyan rossz érzésem van tőlük, sírok esténként és kegyetlenül fáj, amikor együtt látom őket, de mindenesetre jó érzés volt leírni a fentieket.
Napsugár pár utcával odébbra ismét elköltözött és most jelenleg (ideiglenesen) gyorsétteremben dolgozik. Azt mondta, szereti, de ez csak átmeneti dolog és majd azért keres valami más munkát.
Ezen a héten viszont már Halloween-hét van a szokásos szórólapokkal, idén pedig "halálkarkötő" helyet pókos gyűrűket osztogatunk. Sokkal jobb.
- Már hetet kaptam, és egyszerűen nem értik meg, hogy barátom van és vele fogok táncolni! - dühöngött Lili - Tényleg, adjak egyet? - fordult felém, mivel én még nem kaptam senkitől.
- Nem, köszi. Én úgy se megyek a bálra - vontam vállat.
- Mi? Hogyhogy nem jössz? - pislogott Enikő.
- Úgy, hogy az egyetlen, akivel szívesen lennék párban, annak éppen barátnője van és végig vele lesz. Így nem sok kedvem van hozzá.
- Annyira sajnálom - mondta Saci együttérzően.
- Már beletörődtem - sóhajtottam - Valaki jön büfébe? - tereltem el a témát, majd négyen elmentünk elverni a pénzünket mindenféle egészségtelen hülyeségre a büfében.
Délután a lányokkal elmentünk egy közeli fitness parkba.
Igazából semelyikünket sem a fitness része érdekelt, hanem a pingpong asztal - Enikő elhozta a JBL-jét, berakott valami zenét, majd párban pingpongoztunk egy darabig. Jó, igazából végighülyéskedtük az egészet, de ez részletkérdés. Legalább jól éreztem magam. :)

Mai nap - 5/5: jó volt! :)