Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

27. Szépítve

Október 26. (szerda)
Ma reggel Zsombi várt a kapuban.
- Te sírtál? - fürkészett. Nem, igazából csak a fél éjszakát bőgtem át, semmi vész.
- Nem, dehogy - ráztam a fejem - Csak szempilla ment a szemembe és nagyon megdörzsöltem - hazudtam.
Szerencsére elhitte.
- Ne ijesztegess, Szívem - ölelt át, mire a válla felett egy furcsa mosolyra húzódott a szám.
Zsombi rendes srác.
Amikor megérkeztünk a suli elé, a többiekre pillantottam. Pontosabban Rá.
Minden reggel újra összetörök, amikor a barátnőjével látom.
A többiek a szokásos padoknál gyülekeztek - Casso is az egyik padon ült, lazán, röhögött a fiúkkal, épp akkor Laci poénján, Jennifer pedig mellette ücsörgött, a pad támláján, a padon pihentetve a bakancsát, a barátja vállát és környékét simogatva, cukin masszírozgatva, kifejezve a szeretetét, mire Casso mosolyogva felnézett rá, a gödröcskéivel az arcán mondott neki valamit, Jenni pedig nevetve lehajolt hozzá, hogy egy szintben legyen az arcuk, majd vigyorogva megpuszilta a barátját, aki erre megsimította a lány combját.
Mindig gyomron vág, amikor tudatosul, hogy szeretik egymást, amivel annyiszor szembesülök, akárhányszor csak rájuk nézek.
- Minden rendben? - nézett rám Zsombi, akinek valószínűleg véletlen megszoríthattam a kezét, mire kizökkenve felé kaptam a fejem.
- Persze - csaltam egy őszintének tűnő mosolyt az arcomra - Csak fázom egy kicsit.
Valamit mondanom kellett, ez jutott eszembe.
Közben már megálltunk, a szokásos távolságban a többiektől.
- Akkor ne maradj kint sokáig, nehogy lebetegedj - mondta Zsombi.
- Szerintem iszok egy teát a büfében - válaszoltam kiötletelve. Persze nem azért, mert fázok - Citromosat - tettem hozzá, igyekezve mosolyogva.
- Támogatom - nevette el magát Zsombi - Legyen nagyon szép napod.
- Neked is - mosolyogtam rá, majd megöleltem.
Zsombi szorosan, hosszasan ölelt vissza, körém fonva a karjait, én pedig a vállát átölelve inkább csak lehunytam a szemem, hagyva, hogy játsszon velem a fantáziám.
Voltam annyira instabil lelkiállapotban ahhoz ez után, hogy tényleg egyből inkább a suliba menjek, és a lánymosdó hideg falának dőlve csak sóhajtva megdörzsöljem az arcom.
Ennyit rólam.
Ebédszünetben meghirdették, hogy jövő hét pénteken kisállatos délután lesz, vagyis négykor mindenki visszajön a sulihoz és akinek van házikedvence, az behozhatja.
Na, ezen a fiúk elökörködtek egy teljes szünetet, hogy ki milyen állatot akar behozni. Szóba került már olyan, hogy zsiráf (?), poloska (??), tetű (???), meg ilyenek, de lényeg, hogy jól elszórakoztak.
Rajzkörön Halloween-i töklámpást festettünk, amelyek ki is lettek állítva az épület különböző pontjain.
Gecsey (a portás) befogott engem és Sacit is, hogy segítsünk díszíteni az épületet, úgyhogy csak négyre értem haza.
- Hol voltál eddig? - érdeklődött Anya a konyhában.
- Sulit díszítettem - feleltem, miközben felhuppantam a konyhapultra.
- Azt hittem, Zsombival voltál.
- Nem, most nem - válaszoltam.
Láttam Anyán, hogy valamit kérdezni akar, de először nem tette, csak egy kis hatásszünet után.
- Igazából mit érzel iránta?
- Mármint ki iránt? - kérdeztem vissza egyből.
Elég sok mindent elárul, hogy ahogy ezt megkérdezte, nem Zsombi jutott eszembe először.
- Zsombi. Őszintén, nem teljesen értem, mi ez a fellángolás, nem rég még...
- Casso azóta is fontos nekem - vallottam be őszintén, majd egy kis csend után folytattam - Csak ő megtalálta a boldogságát, úgyhogy tovább léptem - válaszoltam, kevésbé őszintén.
Jól hangzott, bármennyit is szépítenem kellett hozzá.
- És akkor ezzel az új fiúval most te is boldog vagy?
- Zsombi rendes. Jól érzem magam vele, tényleg.
- De nem Ő - fejezte be a gondolataimat helyettem, ami annyira betalált, hogy meglepetten felkaptam a fejem - Mindenesetre remélem, hogy azzá válhat. Olyan szomorú vagy mostanában, vagy az utóbbi hetekben, látszik rajtad, hogy bánt még, úgyhogy nagyon remélem, hogy tényleg sikerül neked is megtalálnod a boldogságodat - mondta őszintén, az én kifejezéseimmel élve.
- Még ha a boldogságomnak jelenleg barátnője van is - láttam be zavartan elnevetve magam - De Zsombit is megkedveltem - tettem hozzá, hogy Anyának jobban hangozzon a történet.
- Ő is kedvel téged.
- Igen, azt hiszem.
Én pedig nem őt szeretem. Az élet bonyolult.

Mai nap - 5/4: de tényleg.