Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

5. Tánc

Szeptember 3. (szombat)
Reggel a telefonom rezgésére keltem. Pedig szombat van, kikérem magamnak. :)
Lili: Valaki átjön? Tudooom, gáz, magányos vagyok, meg minden, de na 😂❤️
Leni: Én benne vagyok 🥰
Laci: Mehetek
Ricsi: ha van kaja
Lili: van😂
Casso: akk már én is
Jennifer: Hol laksz? Amúgy ráérek.
Lili: Ady Endre utca 8.
Jennifer: okés
Niki: mikkora???
Szerintem nem kell mondanom, hogy Niki milyen szinten kerget sírba a "helyesírásával".
Lili: Nem tudom, kb. olyan délután három körül.
Niki: iii bocsi az pont nem jó
Kitti: nekem se
Igazából Nikin és Kittin kívül mindenki beleegyezett, úgyhogy háromkor már majdnem az egész osztály Lilinél gyülekezett.
- Úúú, van x-boxod? - szúrta ki Saci, aki Ricsi ölében ült. Én pedig mellettük a kanapén, de ez annyira nem fontos.
- Aha - bólintott Lili - Just Dance? Valakinek van kedve? - nézett körbe.
Mindannyian beleegyeztünk, bár a fiúk felsoroltak jópár szerintük jobb opciót, amit játszhattunk volna, ha Lili rendelkezett volna vele.
Lili bekapcsolta a Just Dance-et.
- Ki kezd? - kérdezte.
- Énénénénééén!!! - jelentkezett Saci - Leni, táncolsz velem egy kettest? Légyszi - kérlelt.
- Jó, oké - adtam meg magam, majd feltápászkodtam.
Beálltam a kék sávba. Így lettem én "Happy", Saci pedig "Crazy".
Kreatív nevek.
A zene felcsendült, megjelentek a figurák, mi pedig kezdhettük az utánzást.
Az eleje könnyű volt, lassú, és ugyanaz hatmilliószor. Utána a szám begyorsított, és akkor jött a bonyodalom.
- Mi? - nevettem el magam zavartan, abban reménykedve, hogy így talán kimentem magam a kínos "elvesztettem a fonalat" szituációból - Nem, nem, én ezt nem játszom! - próbáltam kilépni, amikor az utasítás szerint az egész testünkön végig kellett simítani, majd rázni magunkat, de olyan utcasarkosan.
- Ne már Leni, szexi vagy, csak nyomjad - röhögött Jenni - Ne add fel, majdnem megvan három csillagod. Látod? Perfect! Megy eeez! - biztatott nevetve. Nem volt gúnyos, inkább csak szórakozott, amt tökéletesen megértek, én is kiégtem magamon rendesen.
- Köszi - dünnyögtem, majd vörös fejjel folytattam a táncot.
A szám végére értünk, ezért megtekinthettük a játék közben készült képeket és a videófelvétel egy részét.
- Ezt nem akartam látni - sütöttem le a szemem - Kapcsoljátok ki!
- Nem lehet. Nézd már, milyen jól rázod - mutatott Laci a képernyőre, ahol a videóösszevágásnál hosszú ideig mutatták a ritkabéna csípőmozdulataimat, mindezt oda-vissza lejátszva. Jobbra ráz, balra ráz, jobbra ráz, balra ráz... ah!
Ezt elég egyértelműen Saci nyerte. Amíg a barátnőm öt csillaggal tarolt, én hármat tudtam csak nagy nehezen összevakarni, azt is csak úgy, hogy a kezem általában nagyjából jókor volt jó helyen.
- Na, rakjatok be nekem valamit! - pattant fel Jennifer - Valaki jön velem kettest, vagy egyedül próbálkozzak? - nézett ránk. Nem igazán volt kedvünk hozzá, úgyhogy nekilátott egyedül.
Nos.
Kétségtelen, Jennifernek brutáljó mozgása van, úgyhogy nagyon klassz eredményt ért el.
Egyébként nem csak Jennit néztem, hanem Cassot is, akivel párszor találkozott a tekintetünk. Olyankor halványan rámmosolygott, mert én is őrá, majd visszafordult Jennifer felé, akinek bosszantóan gyakran pillantott a...
A hátára. Jenniferre és a hátára.
Miután Jennifer táncolt egy párat, Ricsi kitalálta, hogy táncikáljak mégegyet.
- Ezt egy fiúnak meg egy lánynak kell táncolnia - mutattam a képernyőre.
- Roliiii - vigyorgott Ricsi az ikrére, aki szemforgatva felállt, majd nyugodt tempóban beállt mellém.
- Ilyen többet nem lesz - közölte Casso röhögve a tesójára visszanézve.
Na, ezt a menetet élveztem, mivel volt benne derékátfogós rész is.
Nem is emlékeztem, hogy ilyen hatással van rám az érintése.
Még ha Casso végig is poénkodta az egészet a többiekkel.
- Jó voltál - mondta nekem halkan.
Oké, bevallom, vártam egy "Szöszi"-t a végére. Persze, elvileg nem szeretem, ha így hív, pontosabban csak hivatalosan nem szeretem, de azért mégiscsak... szóval hiányzott onnan.
- Köszi. Te is - mosolyogtam rá.
Casso leült a kanapéra, én pedig a konyhába siettem, hogy sürgősen igyak valamit, mivel izzadt voltam, a torkom kapart, a copfom szétjött... totál káosz.
- Lili, a poharakat hol találom? - kiáltottam a konyhában forgólódva, hogy az illető is meghallja.
- Megyek! - sietett ki hozzám. Kinyitott egy vitrint, a kezembe nyomott egy poharat, majd a szemembe nézett - Minden rendben?
- Nagyjából. Miért? - kérdeztem.
- Hát, tudod. Jennifer. És Casso - húzta el a száját, mire érzékeltem, hogy akkor nem csak én látom, amit látok, nem csak túlgondolom, szóval kellemetlenül hozzátettem:
- És még Szöszi sincs.
- És még Szöszi sincs - bólintott megismételve engem - Szóval hogy bírod?
- Igyekszem - vallottam be őszintén. Mást úgy se tudok csinálni.
Rosszul esik. Tényleg.
Mire Lilivel visszaértünk a nappaliba, már játékcsere volt, és éppen Jennifer bokszolt virtuálisan.
- Anyád! - röhögte el magát, majd behúzott egy óriásit a virtuális ellenfélnek.
Mivel hoztam Cassonak egy üveg kólát, lehuppantam mellé és a kezébe nyomtam.
- Neked hoztam - adtam oda neki, mire elvette azt, megköszönte és felbontotta.
Ezalatt Andris és Laci között parázs vita alakult ki, hogy melyikük a legjobb a virtuális bokszolásban, úgyhogy egymás ellen lejátszottak egyet, aztán mégegyet, és akkor egy utolsót, majd egy "na jó, mégegy mehet" kört.
Fél óra múlva pedig még mindig Lacit és Andrist próbáltuk meggyőzni, hogy ne menjenek nagyon előre, mert nem érzékeli őket az az izé.
- Pingpongozhatok egyet? - kérdezte Saci.
- Jó, gyere - állt félre Laci, majd lehuppant a szőnyegre.
- Megengeded neki? - nevetett fel Enikő - Igazán jószívű vagy.
- Tudom - vont vállat Laci - Amúgy csak én vagyok éhes? - szólt egy kicsit később.
- Nem, én is - mosolyogtam rá. Szép lassan mindenki bejelentette, hogy ha nem kap sürgősen valami kaját, akkor éhen hal.
- Rendeljünk pizzát? - kérdezte Lili.
- Aha - feleltük egyszerre.
- Okés. Honnan? - tápászkodott fel, hogy előszedjen mindenféle pizzás prospektusokat.
- Lili. Internet - lobogtatta meg a telefonját Ricsi.
- Jól van na - vont vállat Lili.
A pizzánk olyan másfél óra után már előttünk volt (különc harc volt, hogy milyen pizzát rendeljünk), mi pedig nyomban nekiestünk.
- Valakinek adjak evőeszközt? - próbálkozott Lili. Hamar lehurrogták, úgyhogy feladta, hogy illedelmessé nevelje a (fiú) osztálytársait (oké, plusz Jennifert) legalább addig, amíg nála vagyunk.
Miután jól bepizzáztunk, még beszélgettünk egy kicsit és hazamentünk.
Szóval ez lett volna a szombatom. :)

Mai nap - 5/5: jól éreztem magam. Ha kiveszünk egy-két érzést belőle.
************************************
Tessék, itt a 937 szavas hosszú rész. :)