13. Nem lehet igaz!

3.5K 244 36
                                    

Szeptember 21. (kedd)
Életem egyik legrosszabb, legfájdalmasabb és legelgondolkoztatóbb napja. Na, de mély levegő, és vágjunk bele.
Ma reggel elég korán érkeztem. A suli előtt még nem állt a szokásos társaságunk, úgyhogy bementem az épületbe.
Mivel nem volt sor a büfénél, kihasználtam az alkalmat, jól bevásároltam, majd felmentem a terembe.
- Sziasztok - huppantam le Enikő és Saci mellé, akik épp valami videót néztek, úgyhogy csatlakoztam.
Igazából nagyon vicces volt, egy csomót nevettünk, aztán Enikő hirtelen megszólalt.
- Leni... - húzta el a száját - Ne nézz hátra.
Ebből már sejtettem, hogy valami rossz lesz, ennek ellenére mégis megfordultam, az arcomról pedig azonnal lefagyott a mosoly.
Bár ne tettem volna.
Az ajtón akkor lépett be Casso a megszokott szívdöglesztő stílusában a gyönyörű mosolyával, a megbabonázó szemeivel, meg úgy általában, ahogy szokott, kézenfogva... Jenniferrel.
Összejöttek.
Lesokkolva néztem végig, ahogy megcsókolják egymást, Casso mosolyogva súg valamit Jenni fülébe, amin felnevetnek, majd a világ legnagyobb boldogságával odamennek Ricsiékhez. Aztán nem bírtam tovább és elfordítottam a fejem.
- Leni, jól vagy? - kérdezte Saci halkan.
- Nem... nem tudom - válaszoltam elhalt hangon, miközben a sírás ezerrel fojtogatni kezdett belülről, majd felkaptam a táskám és elhagytam a termet.
Nem gondoltam végig, mit teszek, egyszerűen csak szó nélkül elhagytam a sulit, és hazafele útközben lerogytam a padra, hogy kisírjam magam. Engem nem érdekel, írjanak be igazolatlan órákat, figyelmeztetőt, intőt, nem bánom, de most egy ideig nem akarom látni Őt, se senkit.
Igen, igazából nem is tehet semmiről. Tetszettem neki a múlt évben, egy nyárig nem látott, ezért elmúltak irántam az érzései, meg amúgy is volt barátnője, most meg egymásba szerettek Jenniferrel, és összejöttek, mint amúgy minden normális ember.
Hihetetlen, hogy barátnője lett.
De talán egy kicsit magamban mégis hibáztatom, meg ha belegondolunk, én is benne vagyok a dologban. Hiszen ha szilveszterkor nem félek, és összejövünk, most minden másképp lenne. Jézusom.
De sajnos nagyon is elutasítottam szilveszterkor, szóval ezt már cseszhetem.
- Kislányom! Te mégis mi a fészkes fenét keresel itthon??? - kiáltott rám Anyu, aki nem hagyott szóhoz jutni, jól leszidott a "lógásért".
- Hát, az úgy volt... - kezdtem. A sírás megint kitört belőlem, így fulldokolva, könnyek között meséltem el Anyunak mindent az elejétől a végéig.
Anyunak végül meglágyult a szíve és kikért a mai és a holnapi napról. Azt mondta, átérzi, mert gimis korában volt vele hasonló, de azért több ilyet ne csináljak, mert a szívrohamot hoztam rá.
A szobámba felérve becsuktam az ajtóm, levágtam magam az ágyamra és csak hagytam, hogy kitörjön belőlem a sírás.
Kedves szerelem, csak mondom, hogy most teljes szívből gyűlöllek.

Mai nap - 5/1: azt hiszem, ide nincs mit írnom.
************************************
Itt fogtok hagyni. :(

Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évadOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz