Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

97. Majális

Május 1. (hétfő)
A munka ünnepe!
És hogyan ünnepeljük meg? Hát, munkaszünettel.
Ez az, amit valószínűleg soha nem fogok megérteni, de mindegy, lényeg, hogy ma nincs suli. :)
Az előző évekhez (igaz, én csak a tavalyiból indulhatok ki) hasonlóan a suli idén is szervezett egy iskolai majálist, ahol természetesen a tanulók nagy része közepesen lelkesen megjelent. Köztük én is, méghozzá nem is akárhogy - Cassoval kézenfogva. :)
Amikor megérkeztünk, Saci már egy óriási, rózsaszín vattacukrot evett, ami gyakorlatilag kétszer akkora volt, mint a feje, de ez számára nem igazán jelentett problémát.
- Sasa, vattacukros az orrod - figyelmeztette Ricsi a barátnőjét, akit már egyre gyakrabban nevez "Sasának".
- Ja, hupszi - nevetgélt saját magán, majd megpróbáltam leszedni az orráról a tömény cukrot.
A hangfalakból a Ciao Adios szólt - ami egyébként az egyik kedvenc számom -, majd azt később felváltotta a Counting Stars és a többi.
Dani a társaságunkhoz csatlakozott, mivel Lilivel el nem tudják engedni egymást, amiért látszólag Laci egyáltalán nem volt oda.
Zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként meg tudom érteni.
- Amúgy te miért is vagy itt? - kérdezte meg Laci Danit nem kicsit lekezelően.
- Mert a barátom, azért - válaszolt Lili Dani helyett - Ha nem tetszik, el lehet menni.
- Ja, hogy én menjek el? - röhögött fel kínosan Laci - Oké, szasztok - fordított hátat, majd a jégkásájával a kezében elindult az udvar másik felébe.
- Na, jól van. Értem én, hogy exek, meg tudja a faszom, de ezt most miért kellett? - kérdezte Ricsi a gerlepártól.
- Ő kezdte - tette fel a kezét Dani védekezően.
- Csak megkérdezte, hogy miért vagy itt. Mert amúgy nem szoktál - magyaráztam Daninak Lacit védve.
- Miért véded? - lepődött meg Lili.
- Én nem vagyok rosszban vele, csak te - emlékeztettem, mire Lili csak bólintott egyet.
Lassan kezdődtek a programok, például az énekverseny eredményhirdetése (Lotti megnyerte :D), egy pár tanuló (leginkább hangszerekkel) és a kórus előadása, a tombolahúzás (Saci egy csomót nyert, mivel vagy egy fél tömböt megvásárolt, úgyhogy a bluetooth-os fülhallgatót nekem adta, mivel neki már úgyis van egy, az enyém meg nem rég elromlott) és még sok más.
Fél öt körül elkezdtünk hazamenni, előtte viszont Laci rábeszélt minket, hogy péntek délután jöjjünk át hozzá, mert bulizunk. Vagy mi.
Nem vagyok nagy bulis, sőt, egyáltalán nem, de Laci irtó nagy "hb"-nek ígérte be, és rávett, hogy jöjjek én is.
- Ja, és te nem jössz - mutatott Laci Danira.
- Micsoda? - akadt ki Lili - Miért ne jöhetne?
- Miért jöhetne? - kérdezett vissza - Rajtad kívül senki sincs vele jóban. Amúgy meg az én hb-m, ha azt mondom, nem jön, akkor nem jön, ennyi - vont vállat Laci.
- Hát, akkor én se jövök - jelentette ki Lili.
- Oké. Valahogy túl fogom élni - röhögte ki lenézően, majd körbenézett - Nincs valakinek egy öngyújtója?
Ezalatt Lili és Dani elmentek. Tényleg nem tudnak elszakadni egymástól egy délután erejére sem.
- Nekem van. Tulipánosat vagy pipacsosat kérsz? - emelte fel a két öngyújtót Saci - Egyébként van delfines is, csak az már kicsit lekopott.
- Honnan van ennyi öngyújtód? Mi vagy te, tűzszerész? - röhögött Ricsi.
- Nem. A delfineset régen kaptam, a virágosakat pedig asszem nyertem valahol. Na, melyiket kéred? - kérdezte Saci csillogó szemekkel.
- Jó lesz a delfines - nyújtotta a kezét Laci - Örök hála - vigyorgott, majd rágyújtott egy cigire.
Oké, tehát rászokott, nagyszerű.
Mi jöhet még ezután?

Mai nap - 5/4: a majális része jó volt. Lili pedig elég fura. Értem én, hogy összejöttek, szerelmes, meg minden, de ez már kezd túlzás lenni.