Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

30. Halloween

Október 31. (hétfő)
Mivel ma nem mentem a Halloweeni-bálra, a délutánom teljesen eseménytelen volt, egészen addig, amíg meg nem rezdült a telefonom.
Casso: Merre vagy?
A szívem vadul dobogni kezdett.
Mert keres és amúgy is rám írt.
Leni: Miért?
Ez volt a legőszintébb válaszom a kérdésére.
Casso: Csak észrevettem, hogy nem jöttél
Casso: Szóval hol vagy?
Leni: Itthon.
Casso: ?
Casso: Állj. Azt ne mondd, hogy nem hívtak el.
Leni: Hát...
Casso: A kézis barátod?
Leni: Ő külsős...
Casso: Andris is külsős lányt hozott, senki nem veszi ennyire komolyan
Casso: nem mint ha csak meghívóval jöhetnél el
Leni: Huppsz...
Casso: Eszedbe se jutott, mi?
Leni: Nem igazán... :(
Casso: És most otthon ülsz.
Leni: És most otthon ülök. Igen.
Casso: Gyere el
Leni: Nem hívtak el.
Casso: Most már igen, na gyere
Leni: És Jennifer?
Casso: ma sem volt suliban, kiütötte magát a hétvégén
Leni: Tényleg. Szegény.
Casso: Hát ja, elég gáz. Szóval jössz?
Leni: Oké, tíz perc.
Casso: Akkor találkozunk. Szia.
Leni: Szia.
Leni: Várj!
Casso: Igen?
Leni: Köszönöm.
Casso: Nincs mit
És hol marad a "Szöszi"? :(
Nyugodj le, Leni, barátnője van, engem már nem "Szöszi"-z többet...
Gyorsan magamra kaptam egy halálfejes pólót, egy fekete farmert és cipőt, hogy témához illő legyek, majd kifésültem a hajam és mielőtt elrohantam volna a suliba, még gyorsan megnéztem magam a tükörben.
Ez a ruhaösszeállítás nem igazán az én stílusom. Vagy hogy pontosabb legyek, nem az enyém ez a stílus, de azért egész jól éreztem magam benne.
Mindegy, ezek helyett a gondolatok helyett inkább tényleg csak siettem a suliba.
- Na, mégis itt vagy? Ki hívott el? - ugrott a nyakamba Lili.
- Casso - súgtam a fülébe. Először meglepődött, majd hitetlenül elmosolyodott és otthagyott engem Cassoval, aki épp akkor jött oda hozzánk.
Ahogy ketten álltunk az udvar kellős közepén a suliból kiszűrő zenével a háttérben, automatikusan bevillantak a távoli emlékeim. A mellkasom hullámzott, a szívem vadul dobogott, de valami mégsem volt a régi.
Mondjuk, hogy mindkettőnk mással jár.
- Bemegyünk? - kérdezte Casso, mire bólintottam.
A tánctérre siettünk, ahol egy lassú zene ment éppen, mi pedig beálltunk táncolni.
Bizonytalanul a vállára tettem a kezem, ő pedig mosolyogva megfogta a derekam.
Nem tudom, hogyan tekint kettőnkre, de valószínűleg az óvatosságomon mosolygott.
Ő szólalt meg először kettőnk közül.
- Ideges vagy?
- Nem - válaszoltam, igyekezve természetesnek tűnni.
Casso elnevette magát.
Belém nyilallt, mennyire hiányzott már ez a nevetése.
- De, az vagy.
- Mondom, hogy nem - kaptam el a tekintetem zavartan - Miért lennék?
- Ismerlek, Leni.
Erre rápillantottam, így összetalálkozott a tekintetünk.
Különös hatással volt rám, hogy ezt így kimondta.
Egy másodpercre még azt a reményt is visszahozta bennem, hogy talán nem felejtett el mindent tavalyról, arról, amilyenek voltunk.
Zavartan elnevettem magam, de nem tudtam először mit mondani, Casso pedig magában mosolyogva megforgatott, majd visszahúzott magához és hogy oldja a hangulatomat, megtörte a csendet.
- Nyugi, nem szólok a kézis barátodnak, hogy velem táncolgattál pár percet - mosolygott rajtam szórakozottan, megtippelve a problémámat, mire halkan elnevettem magam, nem kicsit zavarban - Remélem, nem szerveztél le vele valami mást mára, ahonnan elrángattalak - tette hozzá egy derűs, halvány mosollyal az arcán.
- Nem, dehogy - szabadkoztam nevetve, talán el is pirulva egy picit - Nem aggódok Zsombi miatt.
- Akkor már ketten vagyunk - röhögte el magát, majd egy picit oldalra nézett, ami miatt egy pár pillanatig az eddigieknél is jobban láthattam az arcán lévő gödröcskéket - De most komolyan, minden oké? - tért vissza a témára az arcomat fürkészve.
- Persze.
- Továbbra se tudsz átverni, Leni. Látom rajtad, hogy nem.
- Igen?
- Nem mosolyogsz úgy, a padlót nézed, nem beszélsz, folyamatosan agyalsz valamin és össze-vissza lépegetsz - sorolta gondolkodás nélkül - Szóval mondd, mi van.
Imádom és egyben utálom Cassoban (inkább az előbbi), hogy átkozott jó emberismerő.
Mert tényleg ideges voltam.
Hiszen ki ne lenne az egy ilyen helyzetben?
Amikor egy olyannal táncolsz, akibe fülig szerelmes vagy, de barátnője van, neked emiatt barátod, a srác pedig az utolsó pillanatban hív el? Hiszen egy rossz mozdulat, és elterjed a suliban, hogy egy kapcsolatban lévő srácra nyomulok, ergo mindenki ribancnak néz. Nem mellesleg eljut a hír Jennifer fülébe, akivel jól összeveszhetünk, meg persze az külön jó lesz, ha Zsombi is megtudja.
És egyébként is, éppen egy kapcsolatban lévő sráccal lassúzok részben az ő kezdeményezésére, nem tudom, miért, nem tudom, mit akart ezzel, és végképp nem tudom, milyen jelnek vegyem, szóval mindenféleképpen zavarban voltam.
- Semmi - ráztam a fejem - Csak... fura ez így. Annyi minden megváltozott, amióta legutóbb ilyen helyzetben voltunk egymással - válaszoltam őszintén.
- Ne filozofálj ennyit - mosolyodott el, majd tovább táncoltunk.
Tudok erre még mit mondani?

Mai nap - 5/?: amennyire boldoggá tett, annyira fáj a szívem tőle.