Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

26. Megtörtem

Október 25. (kedd)
- Utoljára ki kéne még menni a pályára az évben, nem? - kérdezte Laci suli után.
Mindannyian beleegyeztünk, úgyhogy csapatosul lebaktattunk a focipályára.
Gyuri bácsi ismét árult sült gesztenyét, valamint mandulát, diót és mazsolát (nyami), úgyhogy bevásároltam.
- Na aztán szereted-e mustot? - kérdezte Gyuri bácsi.
- Még nem nagyon ittam - ráztam a fejem zavartan.
- Kóstold meg - nyújtott nekem egy pohárral, mire belekortyoltam.
- Nagyon finom. Házi?
Egy darabig elbeszélgettem Gyuri bácsival, aki lelkesen mesélt a szőlőskertjéről, az unokáiról, meg ilyesmik. Gyuri bácsi elég sokat tud beszélni, de nagyon kedves és jó hangulatú is.
Ezalatt Jennifer és a fiúk fociztak. Az egyik csapat volt a Jennifer-Casso-Ricsi, a másik pedig a Laci-Andris-Domi összeállítás, természetesen az első csapatnak szurkoltam. Jennifer elég jól játszott, de ezt azért kinéztem belőle.
- És gól - jelentettem ki Sacinak, ahogy egymás mellett ülve a pálya szélén néztük a meccset, ő sült gesztenyét eszegetve, én pedig a lábaimat felhúzva magam elé, amikor Jennifer belőtt egy gólt.
- Állítsd már le a nődet legközelebb - szólt Andris Cassonak derűsen a kapuból, miután nem tudta kivédeni Jenni lövését, mire Casso elröhögte magát, majd odalépett a barátnőjéhez, és mosolyogva egy puszit nyomott a hajába, valami olyasmi üzenettel, hogy "ügyes vagy, büszke vagyok rád", aztán mindenki visszaállt a pályán a helyére, Jennifer pedig vigyorogva nézett a barátja után.
Szeretik egymást, szépek együtt, egymásnak vannak teremtve, engem pedig ez a három tény minden egyes alkalommal a földbe tipor, ripityára törve a szívemet.
Amikor már esteledett és elég hideg is volt, elindultunk hazafelé. Ahogy mentünk az utcákon, sorban váltak le tőlünk, mindenki ment, amerre lakik. (Kivéve Jennifert.)
A végén már csak Casso, Jennifer, Ricsi és én voltunk.
- Sziasztok - intettem nekik, majd bementem a házunkba.
Este, amikor behúztam a függönyöm, egy pillantást vetettem Casso szobájára, ahol az említett személy éppen az ágyon ülve szenvedélyesen csókolózott a barátnőjével. Úgy döntöttem, nem nézem tovább, úgyhogy határozottan berántottam a függönyöm, majd letöröltem az akaratlanul kicsorduló könnycseppeimet az arcomról.

Mai nap - 5/4: most nincs kedvem megjegyzést tenni.