Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

108. Nyitott mondat

Május 26. (csütörtök)
Hát, úgy tűnik, Cassonak tényleg csak egy kis rögtönzött "kaland" volt Niki.
Ezt onnan gondolom, hogy tegnap gyakorlatilag ugyanúgy viselkedett vele, mint máskor. Vagyis sehogy.
Úgyhogy Niki emiatt totál kiborult, amit kivételesen meg tudok érteni, én se lennék túl boldog, ha az, akiért vagy két éve küzdök, dobna negyed óra után, ami feltételezéseim szerint nem volt több egy spontán együttlétnél. Nem gondoltam volna, hogy erre sor fog kerülni, de a lelkem mélyén szunnyadó feminista énem, és a "girlpower" érzetem késztet rá, hogy kimondjam, hogy Nikit őszintén sajnálom, Casson emiatt pedig valahol mélyen fel vagyok háborodva.
Valahogy ezt soha nem gondoltam volna, pont tőle, persze, tudtam, hogy könnyen szed fel lányokat, meg voltak előttem barátnői, nyilván nem mind olyan komoly kapcsolat volt, kamasz fiú hormonokkal, akinek nagyon könnyű dolga van nőügyekben, de... nem is tudom. Ez az egész Nikivel, azért fejbevágott.
- Nikivel volt utánad? - kérdezte a nővérem, akinek ezt tegnap elmeséltem, "ez most csak valami vicc, ugye?" stílusban - Érdekes - dünnyögte.
Bárcsak tudnék haragudni rá.
Nem mint ha annyira számítana a véleményem, mármint neki, de tényleg nem tudom hova tenni az utóbbi időben.
Mivel Casso ma továbbra is csak üzenetezett azzal a titokzatos ismerőssel, úgy döntöttem, hogy én ezt már nem bírom tovább és meg kell tudnom, ki lehet ez.
Úgyhogy szünetben félrehívtam Ricsit.
- Lehet egy kérdésem? - köszörültem meg a torkom, mielőtt belekezdtem volna a mondandómba.
- Aha - biccentett Ricsi - Tesómról van szó?
- Kiről másról? - kérdeztem vissza feszülten a hajamba túrva.
- Mondd.
- Oké. Kivel irogat folyamatosan? - kérdeztem halkan, megbizonyosodva, hogy senki nem hallja-e.
Ricsi szemöldöke az egekbe szökött. Jó, egy kicsit én is furán éreztem magam, hogy Ricsit faggatom a testvére magánügyeiről, de akkor is érdekelt.
- Miért akarod tudni? - ráncolta össze a szemöldökeit.
- Mert napok óta mást sem csinál, és tudni szeretném, hogy kivel, és miért. Lehet, hogy te nem tudod, milyen érzés, amikor elhagy valaki, akit szeretsz, azért, amit érte, vagyis a kapcsolatotokért tettél, nem szól hozzád, és így azt se tudod, mi van vele, hogy túllépett-e rajtad, hogy érdemes-e egyáltalán reménykedned, és hogy lesz-e olyan minden, mint régen, de én meg pont emiatt az érzés miatt szenvedek már egy csomó ideje. Ezért szeretném tudni - zártam le a bőven és hadarva kifejtett monológomat.
Ricsi is körülnézett, hogy lát, vagy hall-e minket valaki, majd visszafordult hozzám.
- Nem lépett túl rajtad - mondta ki.
Igazából ez volt az a válasz, amit hallani szerettem volna, viszont ez mégjobban összezavart.
- De asszem mostanában Bogival és Jennivel irogat - vont vállat, mire csak lefagytam és kiejtettem a kezemből a rajzfüzetemet, amit egész eddig az ujjaimmal birizgáltam.
Ricsi csak értetlenül nézett, gondolom, nem esett le neki, hogy mire gondoltam.
- Mondd, hogy nem jöttek össze újra - kértem vadul dobogó szívvel.
- Passz. Jenni a hétvégén jön haza és szerdáig marad. Amúgy fogalmam sincs - vont vállat.
- Értem - bólintottam, miközben apránként kezdett elmúlni a sokk hatása - Azért köszi, hogy elmondtad.
- Szívesen - vonta meg a vállát lazán - Na, csá - intett, majd elindult a folyosó irányába, hogy csatlakozzon a többiekhez - És továbbra is fel a fejjel.
Ricsi önmagában nem mondott sokat, de hirtelen annyi új információt tudtam meg, hogy hiába próbáltam fejben összerakni a dolgokat, egész egyszerűen nem ment.
- Jól vagy? - fürkészett Saci.
- Nem igazán. Azt hiszem, le kell ülnöm - sóhajtottam, majd lehuppantam a székemre.
Ofőórán Pásztor elkezdte diktálni a programokat.
Sajnos olyan ritkán használjuk az ofős füzetet, hogy már rég elhasználtam amőbázni és rajzolni.
- Adsz egy lapot? - kérdeztem halkan Cassot, aki csak szó nélkül kitépett egyet valami füzetéből, ami igazából teljesen üres volt, mivel kábé soha nem ír - Köszi - vettem el, majd jegyzetelni kezdtem.
Elég sokat kellett írnom, mivel júniusban sok lesz a program.
Először is június 2-án lesz a trianoni emléknap (4-e vasárnapra esik), amin nagyon remélem, hogy nem kell fellépnem.
Június 5-étől 9-éig osztálykirándulás lesz Pécsen, és természetesen az a-sokkal. De miért? Ahh.
- Tavaly Olaszországba mentünk, idén miért Pécsre? - tette fel a nagy kérdést Domi.
- Mert minden osztálynak csak egyszer van lehetősége külföldre menni, és mivel jövőre össze leszünk vonva, meg így is mennek el az osztályból, ezért úgy gondoltam, hogy a tengerparti kirándulás legyen kilencedikben, amikor még együtt vagyunk - magyarázta Pásztor.
- De ez így gáz - fakadt ki Andris.
- Figyelj, legalább kevesebbet kell fizetni - röhögött Laci.
- De várjuuuunk - szólalt meg Enikő - Azt tetszett mondani, hogy "így is mennek el az osztályból", nem? - idézte fel a tanárnőt.
- Valaki elmegy? - nézett körbe Ricsi.
- Lehetséges - bólintott Pásztor sejtelmesen.
Na, akkor persze mindenki egyszerre elkezdett találgatni, hogy ki megy el az osztályból év végén.
Gyakorlatilag már kábé mindenkire kitaláltak valamit, hogy biztos ő megy el, sőt, még rám is. Jó vicc. Haha.
Abban a pillanatban elkezdtem félni, hogy hátha Casso-e az, és mint a többiek, én is elkezdtem eszméletlen "összeesküvéseket" gyártani a fejemben, hogy Casso azért üzenetezik Jenniferrel, mert kiköltözik hozzá, és ezért hagyott el engem, hogy semmi ne tartsa itt vissza, hogy örökre el fog felejteni, meg minden. De aztán ezt az egészet elvetettem. Hülye gondolatok.
Miután Pásztor végre nagyjából elcsitított minket, folytatta a diktálást.
Szóval.
Június 12-én nyárköszöntő ünnepség lesz a suliban, 14-én befognak szolgának a tanárok, hogy délelőtt kidíszítsük a sulit a délutáni ballagásra, 22-én eljön a csodálatos évzáró, aztán pedig ugye júliusban lesz az a tábor a Velencei-tónál. Az utóbbit egyébként tényleg várom, mert nem igazán voltam még ilyesmi táborokban. :)
Délután átmentem Sacihoz, hogy ne unjam magam halálra, mint amúgy máskor szoktam.
- Képzeld, Ricsit ma megkérdeztem, hogy kivel üzenetezik Casso egész nap. És tudod kivel? - kérdeztem Sacit.
- Na? - nézett rám kíváncsian.
- Jenniferrel és valami Bogival - fogtam a fejem.
- Uhh - húzta el a száját - Remélem, nem jöttek össze újra. Mármint Jenniferrel.
- Hát, azt én is - biccentettem.
Estefelé, amikor már hazaértem, és fáradtan lehuppantam az ágyamra, láttam, ahogy Casso kiszáll egy viszonylag drágának tűnő autóból.
Ez önmagában nem nagy szám, csak annyi a fura, hogy látszólag jó kedve volt.
Ilyen jól takarja, hogy bántja, ami történt, vagy egyszerűen tényleg boldog nélkülem?

Mai nap - 5/?: tele van kérdésekkel. Mint egy rossz nyitott mondat, amit nem tudsz megoldani, mert nem tudod, milyen szám rejlik az ismeretlen mögött... na jó, mi ez a hasonlat?