Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

76. Szerelem

Március 14. (kedd)
Pontosan másfél hete jöttünk össze Cassoval.
Igazából még mindig nehezen tudom elhinni ezt az egészet, de azóta a napfelkelte óta olyan boldog vagyok, mint még soha, a barátnőim szerint csak úgy szárnyalok, és őszintén szólva, én is így érzem.
Szívem szerint egyfolytában vele lennék, mert most az eddigieknél is ezerszer szerelmesebb vagyok, imádom, imádom, ha hozzám ér, imádom a hangját, az illatát, imádom, hogy érzem a szeretetét, egy álmom vált valóra azzal, hogy másfél hete a barátnője vagyok, de persze nem szabad teljesen a nyakára akaszkodnom, akkor sem, ha olykor legszívesebben magamhoz láncolnám és nem engedném sehova.
Igyekszem mindent tökéletesen csinálni, hogy ne szúrjam el, de úgy érzem, most teljesen egy hullámhosszon vagyunk, Casso elképesztően rendes velem, figyelmes, kimutatja, hogy fontos vagyok neki, egyszóval ő is mindent megad nekem, nem is kívánhatnék jobbat. <3
Bár a szüleim - pontosabban inkább Apu - eleinte kicsit nehezen viselték a kapcsolatunkat, Anya már egyre jobban szimpatizál Cassoval, mármint olyan értelemben, hogy járunk, sőt, szerintem Apa is kezd megbékélni vele, mert látják rajtam, hogy mennyire boldoggá tesz, hogy jó hatással van rám, és egyébként se tudnak mit kifogásolni rajta és a kapcsolatunkon.
A suliban hamar elterjedt, hogy Cassonak barátnője lett, amiért jópár lány, hogy is fogalmazzak, nem szívlel engem túlzottan, de igyekszem nem foglalkozni velük.
Úgyhogy nagyjából ennyit bevezetésnek. :)
A suliban első szünetben szinte mindenki lement az udvarra a szép idő miatt, egyedül én maradtam, mivel hetes vagyok, és rámparancsolt az ügyeletes tanár, hogy maradjak és locsoljam meg a növényeket.
- Nem akarsz fennmaradni velem? - kérdeztem Cassot, aki az ajtónál várta meg, hogy befejezzem a locsolást, én pedig felpattantam a padomra - Most már úgy is csak kevés van a szünetből.
- Oké - egyezett bele, majd leült mellém.
Ahogy megéreztem azt az imádnivaló illatát, mosolyogva ránéztem.
- De lemehetsz, ha szeretnél - jeleztem mosolyogva - Nem akarlak itt tartani, ha nem akarod.
- Nem tartasz itt, maradok magamtól - válaszolta egyszerűen, én pedig nem is tudtam nem vigyorogni.
Letörölhetetlen mosollyal az arcomon lesütöttem a szemem.
- Anyukám ma reggel megállapította, hogy jó hatással vagy rám - meséltem ránézve, mire elmosolyodott - Csak tájékoztatlak.
- Az enyém is, hogy te is rám. Csak tájékoztatlak - ismételt meg halványan mosolyogva.
- Az anyukáknak általában igazuk van, azt mondják, nem?
- De. És jól mondják - mosolygott rám, majd a combomat megsimítva, ha már senki nem volt a teremben rajtunk kívül, odahajolt hozzám és megcsókolt, amit vigyorogva viszonoztam.
A hosszú csókunk közben Casso egy pillanatra elemelte az ajkait az enyémektől, az egyik hajtincsemet a fülem mögé tűrve, kicsit eltolt magától és elmosolyodva rámnézett.
- Szeretlek, Szöszi - vallotta be őszintén, majd időt se hagyott, hogy lesokkoljon, már hajolt is vissza hozzám.
Ekkor először mondta ki, hogy szeret, és annyira boldoggá tett vele, annyira gyönyörűen hangzott, hogy legszívesebben felsikítottam volna örömömben, így viszont, amikor leesett, hogy mit mondott, csak belevigyorogtam a csókunkba, és mégjobban magamhoz szorítottam.
- Én is szeretlek - szólaltam meg halkan, mosolyogva, ahogy elhajoltunk egymástól.
Szeret. Úristenem. Jézusoooom! <3
Ezt még fel kell majd dolgoznom. :D
Suli után Saci lelkesen mesélni kezdte nekem, hogy húúú, jövő hét pénteken
lesz valami verseny, amire ma bennevezett a titkárságon, aminél juj, de nagy volt a sor és vááá, holnap kihúzza, hogy ki lesz a párja. Biztos, jól sikerül majd. :)
Ez a verseny egyébként valami városi terítő verseny-féleség, amire ma beneveztek, és mindenki húz egy párt (nyilván, akit már kihúztak, az nem húz, ezért fog sokáig tartani holnap ez az egész kisorsolósdi), akivel majd azt is kihúzzák, hogy milyen alapanyagok állnak rendelkezésükre, hogy maximum 180 perc alatt összedobjanak belőle valami étel(eke)t és ízlésesen megterítsék az asztalt. Saci szerint ez fél egykor fog kezdődni, háromnegyed négytől pedig szavazni lehet a diákoknak, utána összeadják a szavazatokat és a zsűri véleményét (elkészítés, kinézet, íz stb.), szombaton (szegényeknek tanítási nap lesz) meg kihirdetik az eredményt, amin én jól nem leszek ott. Na, mindegy. Majd szurkolok.
Délután (szigorúan a házi megírása után) átszambáztam Cassohoz.
A félreértések elkerülése érdekében gyorsan letisztázom, hogy nem álltam neki az utcán rázni magam, csak szimplán átsétáltam. Megértésüket köszönöm. :)
- Te vagy az, Leni? - kiáltotta ki a konyhából Casso anyukája.
- Igen!
- Egy pillanat erejéig tudnál segíteni?
Természetesen erre is "igen" volt a válaszom, úgyhogy bementem a konyhába, hogy segítsek megfogni a kifejezetten instabil tálat, amíg Rilla (megengedte, hogy tegezzem és a becenevét használjam - mert amúgy Amarilla a keresztneve) gyorsan befejezi a tészta meggyúrását.
- Köszönöm szépen, ennyi lenne. Majd vennem kell egy normális tálat - nevetett fel.
- Nincs mit - mosolyogtam rá - Casso a szobájában van?
- Nem hiszem, mielőtt megjöttél, elküldtem a spájzba, hogy hozzon lisztet, mert ez lassan elfogy - biccentett az említett helyiség felé.
Csakugyan, Cassot tényleg egy zacskó liszttel találtam meg, amikor lekapcsolta a spájzban égő villanyt.
- Szia - pipiskedtem, hogy megcsókoljon, ami rövid formában ugyan, de megtörtént. Jupi. :)
- Mindjárt jövök - mondta.
Amikor visszajött a konyhából, visszahúzott a spájzba, becsukta az ajtót, majd nekidöntött az egyik polcnak és újra megcsókolt.
- Azt hitted, azzal a röviddel el van intézve, ugye? - kérdezte, miközben a kezeit levezette a derekamig, benyúlt a pólóm alá, így gyakorlatilag a meztelen hátamat simogatta. Jesszus. :)
Egy kicsit később kinyílt az ajtó és... khm. Ránk nyitott Lotti.
- Amikor a múlt héten azt mondtam, hogy menjetek szobára, nem teljesen a spájzra gondoltam - jegyezte meg.
- A bátyád volt! - mutattam szemtelenül Cassora, aki csak elfojtotta a mosolyát és megforgatta a szemeit.

Mai nap - 5/5: egyszerűen csak... imádom, úgy ahogy van. <3
************************************
Legyen időugrás a nyaralásig?
Vagy túl sok az utóbbi időben az ilyesmi?

Kommentben várom a válaszokat és a véleményeket a mostanában írt részekről! Kíváncsi vagyok. ;)