Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

68. Elhívott!

Február 17. (péntek)
Érezted már azt, hogy minden, amiért eddig küzdöttél, valóra válni látszódik?
Amikor már tudod, hogy a tornyot, amit egyedül kezdtél építgetni, szíved kiválasztottjával folytathatod közösen?
Mikor alig várod, hogy egy új napra ébredj, mert az életed már tökéletesen teljes és nincs miért szomorkodnod?
Ha igen, akkor becsüld meg.
Ugyanis én egyelőre nem érzek semmi ilyesmit.
Vannak ilyen hullámvölgyeim.
Cassoval tegnap alig beszéltünk, nekem pedig annyira körülötte forog a világom, hogy akaratlanul is túlgondoltam és el is kenődtem miatta.
- A hozzáállásod borzasztó! - állapította meg Enikő.
- Csak a való igazságot mondom - igazítottam meg a hajam sóhajtva.
- Leni, csak nézd meg, hogy mi történik körülötted - nézett rám Lili őszintén - Jennifer régóta elment, Casso már majdnem három hónapja szingli, simán összejön ennyi idő alatt akárkivel, de nem teszi, mert te érdekled. Annyira, de annyira egyértelmű! Tetszel neki, Leni, ezen ne aggódj.
- De tegnap... - túrtam a hajamba.
- Jó, mert így alakult, de érdekled, tisztán látjuk, és te is.
- És ha csak belegondoltam, hogy érdeklem? - temettem az arcom a tenyerembe.
A megingásom nem sokáig tartott, hamar meggyőztek, hogy feleslegesen görcsölök, ne aggódjak és hogy Casso tényleg kedvel, szóval erőt vettem magamon és összeszedve az önbizalmamat, egy percet kérve otthagytam őket.
Bementem a terembe és leültem Casso mellé.
- Szia - köszöntem mosolyogva - Emlékszel még a korcsolyázásra?
- Igen. Miért? - nézett rám Casso mosolyogva.
- Ha emlékszel, akkor az is megvan még, hogy kikunyeráltál tőlem egy puszit - folytattam.
Casso elnevette magát, amivel nemhogy nem feszélyezett, csak oldott a hangulatomon.
- Nem kunyeráltam, magadtól adtad - javított ki jókedvűen.
- Nem számít - ráztam meg a fejem - Szóval... kérem vissza - vigyorodtam el.
Ezzel úgy is sokat poénkodtunk az utóbbi időben.
- Mit? - értetlenkedett, majd hirtelen elmosolyodott "ahha, értem!" stílusban - Nemneeem, sunyi vagy, nem ér - mosolygott szórakozottan.
- Ugye tudod, hogy ez nem igazságos? - mosolyogtam.
- Jaja, ez van - nézett rám egy győztes mosollyal az arcán. Oké, ez nem jött be.
Felálltam, hogy visszamenjek a lányokhoz, de a következő pillanatban Casso megragadta a karom, majd az ölébe rántott és egy forró puszit nyomott az arcomra.
Úr. Isten. <3
Félig viccből mondtam csak, nem számítottam rá, szóval nem kicsit olvadtam el tőle.
Ezután becsengettek, úgyhogy kipattantam Casso öléből (!), és a helyemre ültem.
Ezt a jelenetet pont látta Lau is, aki - mivel technikánk jött - akkor lépett be az osztályba.
- Ó, a friss szerelmesek! De szép is az ilyen! - sóhajtott valami távoli emléken merengve.
Csak egy kicsit voltam zavarban, csak egy lehelletnyileg.
Miután átvészeltük Lau duplaóráját, melynek az első fele azzal ment el, hogy kifejtette a véleményét (egyébként senkit nem érdekelt, de pszt) a szerelemről, jött még egy borzasztóan unalmas óránk lezárásképpen Bogdánnal, aki valami ismeretterjesztő videót mutatott nekünk a kivetítőn, én pedig igyekeztem nem unni.
Nem sikerült, úgyhogy unottan körbenéztem a teremben, majd megakadt a tekintetem a padtársamon, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
Casso a padra hajtva a fejét pörgette a tollát, majd amikor észrevette, hogy figyelem, oldalra fordította a fejét, és halványan elmosolyodva rámnézett.
Egy kis ideig csak csendben néztük egymást, majd Casso megszólalt.
- Szia - mondta mosolyogva.
- Szia - nevettem fel halkan, majd elpirulva, zavartan elfordítottam a fejem, Casso pedig felemelte a fejét a padról, beletúrt a hajába és miközben a karjával megtámasztotta a fejét, egy utolsó pillantást vetett rám, elém nyúlt, elvette a határidőnaplómat, és véletlenszerűen valamelyik oldalra lapozva unottan firkálgatni kezdett.
Szeretem. :)
Amikor kicsengettek, mindenki, mint egy őrült, villámgyorsan elhagyta a termet, mivel utolsó óra volt, és mehettünk haza.
Éppen a szekrényemnél pakoltam, amikor Casso odajött hozzám.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia - túrt a hajába, majd megforgatta a nyitott szekrényajtóm zárjában lévő kulcsomat, és rámnézett - Te. Ráérsz valamelyik hétvégén? - kérdezte.
- A mostanin nem, de az azutáni szóba jöhet. Miért? - pislogtam értetlenül.
Casso egy pillanatra elszakította a tekintetét tőlem, a szekrényem ajtajára nézett, majd nem sokkal később újra láthattam a gyönyörű szemeit, amiknek a tekintetét az enyémbe fúrta, és megszólalt.
- Menjünk el ketten valahova - mondta egyszerűen, mire a belső énem hangos sikítozásba kezdett.
- Ó - értettem meg, miközben akaratlanul elvigyorodtam - Újabb randi? - vigyorogtam.
- Újabb randi - bólintott mosolyogva - Na?
- Hát, szó lehet róla - haraptam az alsó ajkamba mosolyogva.
- Oké - lökte el magát a mellettem lévő szekrénytől, miközben megpillantotta Saciékat, akik akkor jöttek felénk, és bár támogató barátnőkként ahogy észrevették, hogy Cassoval vagyok, úgy csináltak, mint ha épp fontos dolguk lenne és nem sietnek hozzám annyira, azért érezhető volt, hogy hozzám indultak - Következő hétvége?
- Jó - bólintottam vigyorogva.
- Akkor a többit még kitaláljuk. Na, szia - lépett egyet hátra, majd intett nekem, én pedig mosolyogva visszaköszöntem.
Úristeeeen! :)
Hazafelé menet csak erről tudtam beszélni a lányoknak, be nem állt a szám. Később Anyu, Apu, Napsugár és Csepi is sorra kerültek, hogy beszámoljak nekik. Kár, hogy az utóbbi semmit nem értett belőle. :)

Mai nap - 5/5*: elhívott randira!