Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

89. Forduló

Április 12. (szerda)
Újból suli, viszont ma délután Cassoval randizunk hónapforduló alkalmából. Alig várom! :)
Igaz, a hónapfordulónk pontos napja április 4-e volt, amikor ugyebár pont Brazíliában voltunk, úgyhogy akkor be kellett érnünk egy laza kettő és fél órás videóhívással.
Ma viszont egész nap totálisan be voltam pörögve. Órákon alig tudtam koncentrálni, szünetben Saci a kedvenc sorozatában lévő kedvenc karakteréről magyarázott, a gondolataim pedig teljesen messze jártak, úgyhogy kábé semmi nem maradt meg belőle (szegény), ebédszünetben alig tudtam enni valamit, a füzetemet telerajzoltam szívecskékkel, rajzkörön pedig a kalligrafikus írás alapjait vettük, így begyakoroltam Casso nevét gyönyörűen leírni. Rám valami ilyesmi hatással van a szerelem. :)
Otthon ha fél órát nem álltam a szekrényem előtt, akkor semennyit.
Napsugár és Saci is átjött segíteni nekem.
- Szerintem az a kék szoknya nagyon szép - mutatott Saci az egyik ruhámra.
- Akkor azt vegyem?
- Nem muszáj, csak mondtam - vont vállat - De a bordó is tök jó.
- Szerintem a bordót vedd - tanácsolta Sugár - A vajszínű cipőddel és a dzsekiddel. Legalábbis én abban mennék.
Végül beleegyeztem, úgyhogy felvettem a bordó, térdig érő egyberuhámat, a vajszínű dzsekimet és a cipőmet, a hajamat kifésültem és hátratűztem, ötmilliószor megkérdeztem mindenkit a házból, hogy biztos szép vagyok-e, majd a táskámat felkapva megvártam Cassot, aki fél négykor csengetett be hozzánk.
Felpattantam a kanapéról és kinyitottam az ajtót.
- Szeretlek - szaladt ki a számon, amikor megláttam. Néha kicsit nehéz elhinnem, hogy még mindig le tud nyűgözni. :)
Casso halványan elmosolyodott. Egy picit kínos volt a szituáció, úgyhogy valószínűleg piros lángokban égett a fejem.
- Én is. Szia - hajolt oda hozzám, majd egy gyors csók után megegyeztünk, hogy mozogjunk egy kicsit, élvezzük ki a jó időt, menjünk gyalog.
Közös elhatározás alapján az Ibolya cukrászdába mentünk - utoljára kábé egy éve voltam ott, amit nem is értek, mert nagyon finomak a sütik, csak valahogy így alakult.
- Szia Levendula, rég láttalak - mosolygott rám az eladó - Mit adhatok?
- A málnás-túrós süti engem néz, úgyhogy azt - nevettem fel halkan - Casso?
- A mellette lévő jó lesz nekem - mutatott Casso egy vaníliásra. Biztos az is nagyon finom. :)
Ezután vettünk még nekem egy baracklevet, Cassonak meg ásványvizet és leültünk egy kétszemélyes asztalhoz.
- Lophatok a sütidből? - kérdeztem, miközben a villámat már Casso tányérja felé tartottam.
- Aha, de akkor én is a tiedből - mondta.
- Oké - egyeztem bele - Ez finom.
- Tudom - bólintott - A tied viszont rohadt édes.
- Nekem ízlik - vontam vállat - Egyébként ez már régi nagy kedvencem.
- Az jó - öntött ki magának a poharába a vizéből - Baszki - röhögte el magát, mivel egy kicsi kilöttyent oldalra.
- Afrikában szomjaznak. Szégyelld magad - poénkodtam.
- Oké. Adsz egy szalvétát? - nyújtotta a kezét.
- Ha ki tudom szedni, akkor igen - próbálkoztam kioperálni egy szalvétát a sok közül, ami ugyebár túl logikus lenne, ha külön lennének összehajtogatva, nem pedig egyben. Ahhh.
Végül azért sikerült. :)
- Egyébként most hétvégén Jenni jön Magyarországra - mesélte - Nem gáz, ha találkozom vele, ugye? - kérdezte a biztonság kedvéért - Mármint nem külön, a többiekkel.
- Nem, dehogy, de azért rendes vagy, hogy megkérdezted - tűrtem a fülem mögé az egyik tincsem, miközben a baracklevem címkéjével szemeztem.
Egyébként sajnos az az igazság, hogy nem örülök neki, mivel Casso és Jenni tudtommal úgy szakítottak, hogy még szerették egymást, és most igazából nem is attól félek, hogy Casso még mindig szerelmes lenne belé, mert ez hülyeség. (Illetve remélem.)
Inkább csak szimplán Jennifertől félek, hogy ő mit érezhet Casso iránt.
Hiszen Jenni év elején is pillanatok alatt elcsábította Cassot (mint ahogy ez fordítva is így volt), és ez most is megtörténhet...
De nyugi Leni, nem lesz semmi probléma, Casso szeret, és Jennivel csak barátok, akik már majdnem fél éve nem látták egymást. Nyugi van.
- Itt vagy? - zökkentett vissza Casso szórakozottan.
- Ja, igen, persze. Bocsi. Egy kicsit elgondolkoztam - mentegetőztem.
- Látom - mosolyodott el - Szöszi. Komolyan. Jennifer régi sztori - nyugtatott meg, kitalálva a gondolataimat - Nyugi már.
- Oké, oké - sütöttem le a szemem a lábamat lóbálva.
Casso finoman megfogta az állam, mire a szemébe néztem. Apró mosolyra húzta a száját, majd lehunyta a szemét és lágyan megcsókolt. Szédítő! :)
- Ezt majd folytatjuk - suttogta az ajkaimra, majd mosolyogva visszaült a helyére. Ahhhw. <3
Még elbeszélgettünk egy darabig, majd felálltunk az asztaltól, és mivel rádumáltam, hogy egy kicsit üljünk ki a Duna-partra beszélgetni, az volt a következő programpontunk.
Ki is néztünk egy padot, majd mivel már hűvösebb volt, felvettem a dzsekim és lehuppantam Casso mellé.
- Borzasztó lesz kimondanom, de már nem Radics Gigi a kedvenc magyar énekesem - sóhajtottam.
- Felháborító. Csak meg ne tudja - biccentett Casso szórakozottan.
- De nem, most komolyan. Meguntam egy kicsit - vallottam be - Egyébként képzeld, lehet, hogy lesz új háziállatom, csak még nem találtam ki, hogy mi lesz az - meséltem.
- Nem volt elég neked egy macska?
- Smaragd? Ő már rég meghalt.
- Elpusztult - javított ki Casso.
- Meghalt! - erősködtem.
- Oké. És van valami ötlet?
- Hát, gondoltam már tengerimalacra, nyuszira, gekkóra vagy valami hasonló. Tipp? - érdeklődtem.
- Kutya - vágta rá - Több értelme van, mint egy gekkónak, ami csak néz rád a hülye gülüszemeivel.
- Az lehet, de a kutyák hangosak, kárt tehetnek és harapnak. A gekkók sokkal cukibbak - érveltem.
- Nem minden kutyára igaz.
- Jó, de... - kezdtem, de nem tudtam befejezni - Nem lesz kutyám. Kész - zártam le a témát.
- Te nem szereted a kutyákat - ciccegett "bosszankodva". :)
- Nem, valóban nem szeretem őket - bólintottam - Mint ahogy te sem a macskákat.
- Mivel ha találkoznál egy emberrel, akinek olyan a személyisége, mint bármelyik macskának, legszívesebben nekibasznád egy falnak...
- Te bajod - vontam vállat nevetve, majd hozzábújtam oldalról, miközben csendben a Duna habjaira meredtem.
Este hullafáradtam bedőltem az ágyamba.
Éppen elaludtam volna, amikor a telefonom rezegni kezdett, hogy valaki egyfolytában irogat nekem.
Zsombi: Szia
Zsombi: Beszélhetünk?
Zsombi: Leni
Zsombi: ???
Elég nyomulós hangvétele volt, nekem meg őszintén szólva egyáltalán nem volt kedvem vele beszélni, úgyhogy inkább csak lenémítottam.
Kezd egyre jobban idegesíteni ez a gyerek.

Mai nap - 5/5: a randi részét imádtam. :)