Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

81. Reklám

Március 20. (hétfő)
Ma háromnegyed hétkor keltem. Magamtól. Háromnegyed hétkor.
Persze suliidőben ágyúzhatnak is az ágyam mellett, mégsem tudok felkelni, most pedig felkelek háromnegyed hétkor. No comment.
Casso még aludt, nekem pedig semmi kedvem nem volt felkelni a jó meleg ágyból, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtem és megpróbáltam visszaaludni.
Hát, nem jött össze.
Körülbelül egy óráig csak forgolódtam, bár lehet, hogy valójában sokkal kevesebb volt, csak annyinak éreztem.
- Imádom, hogy nem tűnik fel, hogy fent vagyok - szólalt meg a hátam mögül Casso a hangja alapján elég szórakozottan.
- Mi? - ültem fel hirtelen, majd a fejemmel felé fordultam. Szemtelen, halvány mosollyal nézett rám.
Erre gondoltam egyet, megfogtam egy párnát és egyszerűen csapkodni kezdtem vele. Nem féltem attól, hogy esetleg baja lehet, mert egy: ez csak egy párna, kettő: Casso bírja (tapasztalat alapján :D), három: nincs egy deka izmom se (jó, ez azért túlzás), szóval nem volt mitől tartanom. :)
- Oké, Szöszi, állj le - röhögte el magát.
- Nemneeeem, majd leállok, ha leállítasz - vigyorogtam magabiztosan, mire egy apró mosolyra húzta a száját.
- Te mondtad - mosolygott derűsen, majd a következő pillanatban elkapta a derekam, és mire pislogtam kettőt, egy laza mozdulattal kivette a párnát a kezemből, megfogta a csuklóm, hátrafektetett az ágyon, majd felém magasodott - Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem ez így most egész bejön - mondta egy bujkáló mosollyal az arcán - Főleg, hogy most már nem csapkodsz.
- Oké, nyertél - adtam meg magam, és bár nem vallottam be neki hangosan, de valahol nekem is imponáló volt a helyzet, ugyanakkor nem kicsit szétpirultam magamban a közelségétől.
- Jaja - biccentett jókedvűen, majd mosolyogva belecsókolt a nyakamba, mire kellemes libabőr járt végig - Tudod, mit csinálok most? - kérdezte, miközben az egyik kézfejét végigvezette rajtam, majd benyúlt vele a pólóm alá, nekem pedig a testem minden egyes porcikája belerezzent, ahogy az ujjait gyengéden, épphogy hozzám érve megéreztem a bőrömön, és már éppen megszólaltam volna, amikor hirtelen...
Csikizni kezdett.
Igen. Tökéletesen eltalálta a legcsikisebb pontomat, így kitört belőlem a kis ideig visszatartott nevetés.
- Ne, ne, hagyjá... hagyjál! - visítottam levegőért kapkodva.
A fejemet hátrébb döntöttem, a lábammal rugdalóztam, közben pedig igyekeztem minél jobban összehúzni magam.
- Mindenhol csikis vagy, nem? - kérdezte derűsen.
- Sajnos - szaladt ki a számon, mire Casso elvigyorodott. Francba. :)
Egy idő után aztán lecsillapodtunk mindketten.
- Oké, befejeztem - feküdt vissza mellém, miközben szórakozottan nézett.
Kifáradtan lihegtem, az arcom kipirosodott és picit izzadt voltam, úgyhogy elhatároztam, hogy ma reggel fürdenem kell.
- Naaaa, gyere - nyújtotta felém a kezét, majd magára húzott, hogy megcsókoljon, de én szemtelenül elhúztam a számat oldalra - Szöszi... - dünnyögte, miközben a derekam köré fonta a karjait - Nem lesz ennek így jó vége - változtatott a pozíciónkon, így most megint ő volt felül.
- Megint megcsikizel? - kérdeztem félve.
- Nem - rázta a fejét.
- Akkor?
Casso egy bujkáló mosolyra húzta a száját, majd megszólalt.
- Mennyi az idő?
- Hét óra lesz pár perc múlva - néztem az órámra - És éhes vagyok.
- Hát, akkor éhezel, mert még bőven nincs reggeli - mondta. Ó, a franc!
- Neee - nyöszörögtem - Amúgy nem volt a recepció környékén a földszinten egy automata? - ugrott be hirtelen, utalva arra, hogy esetleg meglátogathatnánk egy kis ideig.
- De, most hogy mondod. Kapj fel valamit és megnézzük.
Előszedtem a farmernadrágom és a rózsaszín pólómat, amit még anno Sacival vettünk. A pizsama felsőmet éppen levettem volna, amikor megtorpantam. Casso előtt kezdtem el öltözni.
- "Már sokszor látott bikiniben is" - nyugtattam magam, majd minél jobban takargatva a testem, elfordulva öltözni kezdtem.
A szemem sarkából láttam, hogy Casso mosolyogva elfordítja a fejét, mert tudja, hogy mennyire zavarba jövök ilyenkor.
Ahw. <3
- Mit kérsz? - kérdezte, amikor mindketten az automata "ajánlatait" néztük.
- Croissant-t - vigyorogtam, miközben leolvastam az árát (250 Ft).
Tényleg vigyorogtam, olyan lelkes lettem tőle, mint egy kisgyerek a vattacukros bódénál. Talán még a szemem is csillogott.
Casso bedobott egy 200-ast és egy 50-est. Beírtam a croissant számát, majd vártuk, hogy kiessen a "tartójából".
- Miért csak ötven forintot érzékelt? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Nem tudom, nincs ideírva, hogy ne fogadná el a kétszázast - vont vállat Casso.
- Lehet, hogy rosszul dobtad be - tippeltem, mire Casso kérdőn rám nézett.
- Akkoooor megpróbáljuk újra - dobott be egy újabb kétszázast.
Semmi.
- Nem jelez semmit - ráztam a fejem - Mindjárt jövök - mondtam Cassonak, majd a recepcióhoz siettem.
Röviden elpanaszoltam a recepciós nőnek az automatás dolgot.
- A kétszázast nem fogadja el az automata - közölte egyszerűen, miközben valamit tovább gépelt.
- Értem. És nem gondolják, hogy talán mondjuk ki kéne írni? - kérdeztem.
- Nem gondolja, hogy talán mondjuk nem nekem kéne reklamálnia? - nézett rám - Menjen, és próbálja meg más érmével - rázott le, mire csak megforgattam a szemem és visszamentem Cassohoz.
- Na? - érdeklődött.
- Nem fogadja el a gép a kétszázast. És még ki se írják - dobtam be bosszúsan két darab százast.
Azt persze elfogadta. Chh.
A croissant előtti kunkori izé (jól megfogalmaztam) forogni kezdett.
- Ne akadj be, légyszi - szurkoltam.
Imáim meghallgatásra találtak. :)
A szobába visszaérve már a croissantom fele elfogyott. Érdekes jelenség. :)
- Kérsz? - nyújtottam Casso felé.
- Áhh, nem - rázta a fejét - Nem szeretem.
- Fura vagy - hunyorogtam rá mosolyogva, mire elnevette magát.
Miután elfogyott, kidobtam a papírját és hátradőltem az ágyon.
- A pokolban nincs ilyen meleg, baszki, mint itt - jegyezte meg Casso.
- Mert izzik köztünk a levegő - vigyorogtam, mire Casso mosolyogva elröhögte magát - Viccet félretéve, bár mondjuk minden vicc fele igaz, szerintem egyébként nincs meleg - tettem hozzá.
Casso nem válaszolt, csak egyszerűen lekapta a pólóját magáról. Na, akkor már nekem is kezdett melegem lenni. :)
Akaratlanul is a felsőtestére szegeződött a tekintetem, amit persze Casso hamar kiszúrt.
- Gondoltam, megkérdezem, hogy zavar-e, de van egy olyan tippem, hogy nem zavar - kapta el a tekintetem óvatosan mosolyogva.
- A "nem zavar" is jó kifejezés... - néztem rá picit beleharapva az ajkamba. Komoly koncentrációt igényelt, hogy Casso szemébe nézzek, akkor is, ha gyönyörűek, de szerintem egy lány se lett volna képes csak úgy átsiklani a tekintetével a barátom felsőteste látványán - ...de én a "csinálhatnánk belőle rendszert" használnám - folytattam vigyorogva.
Casso közben félfekvésbe leült mellém az ágyra, mire feltoltam magam hanyattfekvésből térdelésbe, majd lovaglóülésben elhelyezkedve az ölében a nyaka köré kulcsoltam a karom és megcsókoltam, amit Casso szinte azonnal viszonozott. Eleinte lágyan, majd egyre hevesebben, egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, miközben én a hajába túrva adtam át magam az élvezetnek.
Casso szép lassan eltávolodott az ajkaimtól, majd belecsókolt a nyakamba, mire akaratlanul is felhúztam a vállam.
- Imádlak - suttogta a bőröm vékony és bársonyos részére lehelve a szavait, majd gyengéden hátradöntött az ágyon, és az ajkait végigfuttatta újból a nyakamon egészen a számig, én pedig lehunyt szemmel hagytam, hogy megint megcsókoljon.
Úr. Isten. <3
Nemsokkal később megszólalt a telefonom, ami kegyetlenül megtörte ezt a tökéletes pillanatot.
Saci hívott, aki nyilvánvalóan tudja, hogy Cassoval vagyok, és ilyenkor csak a "legS.O.S"-ebb helyzetekben szokott hívni, úgyhogy felvettem.
- Szia Saci - köszöntem.
- Szia, gáz van.
- Mi az? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Liliék szétmentek - mondta.
- Mi? - borultam ki - Melyikük szakított?
- Lili. Azt mondta, hogy kihűlt a kapcsolat, meg ilyesmik - mesélte.
- Úristen, ez borzasztó! - szomorodtam el - És milyen a hangulatuk? - kérdeztem.
- Lili olyan, mint eddig, Laci meg teljesen kiborult, szomorú nagyon.
- Felhívom Lilit, jó?
- Aham. Akkor szia, majd mesélj.
- Persze, alap. Szia - tettem le a telefonom.
Casso értetlenül nézett rám.
- Fel kell hívnom Lilit, aztán mondom - magyarázkodtam, mire bólintott.
Lili nem vette fel, úgyhogy visszamentem Cassohoz. Majd visszahív.
- Nem veszi fel - raktam le a telefont az asztalra - Itt vagyok - helyezkedtem ismét kényelembe Casso ölében.
- Mi volt?
- Lili dobta Lacit, aki most elméletileg teljesen kivan - meséltem.
- Az gáz.
- Szerintem is - értettem egyet.
Egy kis idővel később Lili csakugyan visszahívott.
- Szia Leni, kerestél - köszönt bele a telefonba.
- Szia. Saci mesélte, hogy szakítottatok - kezdtem - Mesélj.
Lili nagy levegőt vett, majd megszólalt.
- Nézd... hónapok óta együtt vagyunk. Eleinte még érezhető volt az a bizonyos tűz, nagyon szerettük egymást, de úgy érzem, hogy a láng kezd kialudni - írta le költőiesen - Nem érzem azt, amit régen. Fogalmam sincs, Laci hogy van ezzel, csak mert ma nem vagyok suliban, mert fellépésem lesz - mondta.
- Akkor nem zavarlak tovább - sóhajtottam - De annyit mondj el, hogy mikor és hogyan történt.
- Tegnap délután átmentem hozzá és szakítottam vele. Ennyi - zárta rövidre - De most mennem kell. Szia.
- Szia - köszöntem el.
És most akkor itt egy kis időugrás.
A medencébe érve pont elindult a pezsgőfürdő, úgyhogy gyorsan lefoglaltam két helyet Cassonak és nekem.
- Engem ellök a víz - panaszoltam Cassonak - Ez így nem jóóó.
- Kapaszkodj meg a medence szélében - tanácsolta Casso.
Így meg gyakorlatilag lebegtem, de mindegy.
Körülbelül fél négy tájékán kiúsztunk a külső fürdőrészbe, mivel ott még nem nagyon voltunk.
- Ott a víz hullámzik, vagy mindenki ugrál valamiért? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Hullámmedence - mondta Casso, majd a gyengébbek kedvéért hozzátette - A víz hullámzik.
- Jaaaa. Megnézzük?
- Tőlem - vont vállat, majd kiszálltunk a medencéből és a hullámmedence felé vettük az irányt.
Híres-nevezetes szerencsénknek köszönhetően pont akkor állították le a hullámzást, amikor odaértünk.
- Nem baj, kivárjuk - jelentettem ki.
- Fél órát?
- Öhm... - bizonytalanodtam el. Azt hittem, hogy kb. tíz percet kell majd várni, de hát ezek szerint nem - ... igen. Kivárjuk azt is.
- Ez nem volt túl határozott - jegyezte meg, miközben a jobb kezével átfogta a derekam és közelebb húzott magához (oldalt).
- Tényleg nem - vallottam be, mire Casso röhögve egy puszit nyomott a hajamba.
Az első huszonöt perc egész gyorsan eltelt, csak az utolsó öt perc jelentett szenvedést.
- Induljon már el a hullám! - temettem a tenyerembe az arcom.
Nem is én lettem volna, ha nem merített volna víz alá az első hullám abban a pillanatban.
Casso csak egyszerűen kiröhögött, majd félig végignézte, ahogy prüszkölve feldob egy másik hullám, de aztán megfogott, hogy "ne repkedjek". :)
- Nem is tudtam, hogy ezek a hullámok ennyire erősek - kapaszkodtam meg Casso karjában - Vagy csak én vagyok túl könnyű - tettem hozzá.
- Inkább az utóbbi - mondta Casso, aki csak egy kicsit mozgott fel és le a hullámok miatt.
Mondanom sem kell, nyeltem vizet rendesen, pfúj, és sokszor betemettek a hullámok, Casso pedig egészséges röhögések között húzott ki a víz alól.
De ezeken kívül nem volt olyan rossz. :)
Lihegve jöttem ki Casso mellett a medencéből.
- Kérsz egy kis vizet? Tuti megszomjaztál - röhögött rajtam, mire bosszúsan ránéztem, majd egy műmosolyt erőltettem az arcomra.
- Nagyon vicces - forgattam a szemem.
Nos, mivel ez után sem ábrándult ki belőlem teljesen, azt hiszem, ezzel eleget bizonyított. :)
Egy idő után meguntuk a "vizezést" és visszamentünk a szobába.
- Ha nem működik a hajszárítóm, én kiugrom az ablakon - halásztam elő az említett szerkezetet - Ááá... ezzel egy élet, mire megszárítom a hajam - bosszankodtam, mivel a hajszárító elég gyengén teljesített.
- Alapból is - mondta Casso szórakozottan.
- Attól még, hogy nem fúj erősen, ha hozzád vágom, azt nem köszönöd meg - vágtam rá.
- El se találsz, Szöszi - röhögött ki.
Ez sajnos igaz. :)
Sóhajtva bekapcsoltam a hajszárítót, majd nekiláttam a hajszárításnak.
Nagyjából kész lettem, úgyhogy megállapítottam magamban, hogy a pólóm teljesen vizes lett a hajamtól (hajszárítás előtt átöltöztem), majd megfésülködtem és kimentem Cassohoz.
- Mehetünk enni? - kérdeztem Cassotól.
Kézenfogva lementünk az ebédlőbe, majd a sok-sok kirakott étel közül kezdtünk válogatni.
Amint megláttam a bolognai spagettit, azonnal letámadtam és egy nagy adagot kiszedtem a tányéromra.
- Nem lesz az sok neked? - kérdezte Casso.
- Nem ismersz te engem - ráztam a fejem - Ha bolognairól van szó, bármennyit meg tudok enni - jelentettem ki magabiztosan, majd enni kezdtem.
A tészta nagyon hosszú volt, úgyhogy próbáltam egy picit kultúráltabbra fogni magam. Otthon általában nem szokott érdekelni az ilyesmi (kivéve, ha leeszem vele a kedvenc pólómat), de itt azért... na. Megpróbálok emberként viselkedni.
A probléma az volt, hogy vagy túl sokat, vagy túl keveset szedtem a villámra, így nem igazán tudtam enni, ha sok volt, alig tudtam betömni a számba, sőt, ilyenkor általában még elkezdtem nevetni is magamon, ami nem biztos, hogy a leggusztusosabb látványt nyújtotta.
Tuti nagyon vonzó lehettem.
Casso jót röhögött rajtam. :)
Végül fogtam és felvágtam a tésztát, mint oviban, így már könnyen tudtam enni, legalább is addig, amíg a gyomromban már egy négyzetcenti hely sem maradt (na jó, ez azért túlzás).
- Oké, én jól laktam - tettem le a villám - Kérsz?
- Most nem. "Bármennyi bolognait meg tudok enni"... - emlékeztetett szórakozottan visszaidézve.
- Jó, na, tényleg nem tudok többet megenni belőle - nevettem kínosan - Vigyük ki a kaját.
Amikor visszaértünk a szobába, átöltöztem pizsibe, majd befeküdtem Casso mellé az ágyba.
Az egyik csatornán találtunk egy jó kis filmet, amit végignéztünk, aztán próbáltunk még találni valamit.
Kapcsolgattunk a csatornák között, ahol kábé ugyanaz volt mindenhol: főzőműsor, reklám, reklám, híradó, reklám, politika, még egy reklám, időjárás jelentés, snooker, reklám, RTL-klubos műsorok, reklám, dokumentumfilmek, aztán a változatosság kedvéért még egy reklám... ááá!
Úgyhogy inkább csak kikapcsoltuk a tévét, hozzábújtam Cassohoz, majd halkan elbeszélgettünk, amíg el nem nyomott minket az álom.

Mai nap - 5/5*: annyira imádom, hogy azt el sem lehet mondani. <3
********************************
Kicsit több, mint 2 hét után itt egy újabb rész március 4-én (kinek mi jut eszébe erről a dátumról?), ami a 2070 szót is meghaladja!
Kérdés a következő:
Kihagyjak egy pár nyaralásos napot?
- Ha kihagyom: igaz, ki lesznek hagyva (hű), de utána többször tudok részeket hozni.
- Ha nem hagyom ki: ritkábban lesz rész, mint eddig, viszont hosszúak lesznek.

Ezt kommentbe biggyesszétek oda nekem! 😉
Addig is szép napokat mindenkinek!