Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

82. Telefon

Március 21. (kedd)
Casso szülinapja! Meg Ricsié is. :)
A mai reggelt már tegnap, elalvás előtt megterveztem fejben. Direkt hamarabb felkeltem, mint Casso, majd óvatosan kikeltem az ágyból, megfésülködtem, megmostam az arcom, felvettem a bézs színű, ejtett vállú pólóm és a fehér farmernadrágom, befontam a hajam két oldalt, beparfümöztem magam, aztán pedig nekiláttam az ajándékom becsomagolásának.
Szerettem volna jól kinézni Casso szülinapján, amikor felébred.
Az ajándékomat egyébként már régen beszereztem/megcsináltam, egészen pontosan múlt előtti hétvégén. Napsugár is segített benne, vele együtt mentünk el az „ajándéknéző körút"-ra (laza egész délutános bevásárlás, hogy a legtökéletesebbet kapja az imádott ünnepelt :D).
A csomagolással alaposan meggyűlt a bajom. Mivel arra gondoltam, hogy a csomagolópapírt választom az ajándékzacskó helyett, mert az sokkal személyesebb, vagy hogy mondjam, csak az volt nálam, így nekiláttam az otthon kitervelt „burkolásnak". :)
Fogtam a festményt (kb. 35 x 10 cm széles lehet), amit neki festettem kettőnkről, és ráraktam az összes többi ajándékát, aztán az egészet beraktam egy szintén előkészített kartondobozba, amit már lefestettem fehérre és ráírtam, hogy „Boldog szülinapot! ♡".
A kartondobozt becsomagoltam egy piros csomagolópapírral, majd amikor ezzel kész voltam, az egészet újból becsomagoltam egy szívecskéssel, aztán pedig jött rá a kék, a zöld, az arany, az ezüst, a fehér, a fekete, a 17-es számokkal teleírt és a színes csomagolópapír réteg (ezek egyébként ismétlődtek, hogy még idegtépőbb legyen a bontás). Casso odáig lesz értem, ezt már érzem előre. :)
Amikor már tényleg elkészültem, egy fényes, piros szalagot rákötöttem az így kábé kétszeresére nőtt ajándékra, a végét begöndörítettem ollóval, majd kidobtam a szétszakadt csomagolópapír darabokat, az össze-vissza fogdosott cellux csíkokat, meg úgy egyben minden szemetet, és elraktam az ajándékomat a szekrénybe.
A takarómat összehajtottam, leültem az ágy szélére, majd elkezdtem megvárni, hogy Casso felébredjen. Vártam egy darabig, aztán rájöttem, hogy még csak pár perc múlva lesz hét óra, úgyhogy vagy ülhetek itt még egy ideig, vagy felkeltem Cassot. Utóbbi. :)
Mire odáig jutottam, hogy kitaláltam, hogy kéne felkelteni egy szülinapost hatásosan és nem túl kegyetlenül, Casso megszólalt a hátam mögül.
- Hát te? - kérdezte, mire megfordultam.
- Boldog szülinapot - mosolyogtam rá, direkt figyelmen kívül hagyva a kérdést.
- Köszi - dörzsölte meg a szemét, majd felült, és egy reggeli csókot nyomott a számra. Fáradtnak tűnt.
- Mennyit aludtál? - fürkésztem jókedvűen.
- Nem sokat. Amúgy - váltott témát - Mára valami terv?
- Nem igazán, mivel te vagy a szülinapos, és te találod ki, hogy mit csináljunk - vontam vállat egyszerűen.
- Nemnem - rázta a fejét, miközben fáradtan visszadőlt az ágyra - Ne szivass már, ez is egy ugyanolyan nap mint a többi, nem kell ekkora felhajtás. Közösen találjuk ki a dolgokat.
- Ebből úgy is az lesz, hogy én találom ki őket, és te beleegyezel - nevettem fel.
- Azért ebben ne legyél annyira biztos.
- Oké, oké. De most megkapod az ajándékodat - pattantam fel, majd a szekrényhez rohantam és odanyújtottam neki a nagy csomagot. Szegény Casso még csak most kelt fel, én meg már is pörgök itt ezerrel. :) - Boldog szülinapot - hajoltam oda hozzá, majd egy rövidke csók után hátrébb léptem és visszafojtott vigyorral kezdtem figyelni, ahogy Casso nekikezd a bontásnak.
- Durván friss vagy, Szöszi. Ijesztő - jegyezte meg szórakozottan megdörzsölve a szemét, mire felnevettem.
Először leszedte a szalagot, majd letépte a felső réteg csomagolópapírt. Amint meglátta az alatta lévőt, felvonta a szemöldökét, amikor pedig a következőt, egy pillanatig lehunyta a szemét, majd így szólt.
- Fogadjunk kirögzítettél egy pár kamerát, amivel felveszed a reakciómat - nézett körül a szobában.
- Nem rögzítettem ki semmit, pedig így utólag jó ötlet. Köszi a tippet, Ricsinél felhasználom majd - nevettem fel, mire Casso is csak simán felröhögött, majd tovább bontott.
Amikor végre eljutott a kartondobozig, ismét megjegyzést tett.
- Ez szerintem csak átverés, ezalatt van még vagy húsz réteg, és a végén kapok egy szaloncukrot, vagy valami hasonlót - túrt a hajába röhögve.
- Nem, azért ennyire nem vagyok gonosz - ráztam a fejem jókedvűen.
- Na azért. De ezt ha lehet, ne süsd el Ricsinél - mondta, majd kinyitotta a dobozt.
- Oké - bólintottam vigyorogva - Na, hogy tetszik? Egy csomót dolgoztam vele - érdeklődtem izgatottan, amikor Casso a festményt nézegette. Mosolygott, és ez jó jel. :)
- Őszintén? Kurva tehetséges vagy - mondta egyszerűen, mire zavartan birizgálni kezdtem az egyik rövidke babahajamat, ami kicsúszott a fonatból.
A francba, otthon maradt a hajlakkom.
- Izgultam, hogy hogy fog tetszeni - vigyorogtam, miután Casso mindent kibontott.
- Nem kellett volna. Amúgy is - húzott le az ágyra (mivel eddig álltam). Casso törökülésben ült, én vele szemben helyezkedtem el térdelve, ő pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához - Veled vagyok, innentől kezdve nincs több ötletem, milyen ajándékkal dobhatná fel bárki mégjobban a napomat. Alapból az a szülinapi ajándékom, hogy itt vagy... - nyomott egy csókot a számra - ...hogy a barátnőm vagy... - csókolt meg újra - ... nincsen semmi gáz... - sorolta tovább - Satöbbi. És nem csak ma, ráadásul - tette hozzá az ajkaimra lehelve a szavait, amibe belemosolyogtam, majd megcsókoltuk egymást.
Reggeliig tökéletesen elvoltunk Cassoval (khm :D), aztán miután ettünk is, észrevettem, hogy Andris hívja Cassot. (Jó, mondjuk a csengőhang miatt nem volt nehéz, de ez egy másik kérdés.) Felvettük a telefont.
Vagyis Casso vette fel, de kihangosítva telefonált.
- Haliii - köszönt Andris - Boldog szülinapot - mondta Andris Cassonak.
- Kösz - biccentett Casso.
Egy darabig eldumálgattak pár "fiús" dologról, majd Casso témát váltott.
- Többiekkel mi van?
- Lili tanul, Enikő nincs, Barni zabál, Saci tőle kunyizik, Domi matekversenyen van asszem, Nikit leszarom, Ricsi a dirinél, Laci meg depressziós, vagy nemtom, de nem mond nekünk semmit.
- Lili dobta - mondta Casso - Asszem.
- Szakítottak? - döbbent le Andris. (Nem, csak Lili egyszerűen kihajította az ablakon... na jó, nem poénkodok többet. :D)
- Ja.
- Nemáár.
- Amúgy én is csak Lenitől tudom, nem azért.
Nem akkora pletykások, szóval sokat nem boncolgatták Laci szakítását, majd ahogy lerakták a telefont, Cassoval egymásra néztünk, röviden megbeszéltük a telefonhívás tartalmát, én pedig témát váltottam.
- Van egy tervem mára - csillant fel a szemem.
- Ne kímélj.
- Elmehetünk valahova. Mondjuk étterembe, moziba, vagy valami ilyesmi - vontam meg a vállam.
- Felőlem oké - egyezett bele.
Így kötöttünk ki a Cinema City előtt.
Megvettük a jegyeket, vettünk egy óriási adag popcornt és üdítőt, majd beültünk a filmre, ami 3D-s volt. Ja, és persze, mivel nem volt semmi normális, valami animációs gyerekfilmre vettünk jegyet.
A reklám alatt azzal szórakoztam, hogy megpróbáltam lelopni Cassoról a szemüvegét. Én és az értelem... :)
A teremben jó sokan voltunk. Nagyrészt gyerekek ültek a székeken és a szüleik, ami a mese miatt érthető, úgyhogy tényleg totál hangzavar volt.
Amikor elkezdődött a mese, nagyjából csendben maradtak a kiskölkök, én pedig halkan kritizálni kezdtem a főcímdalt éneklő (kornyikáló) nő hangját.
Az egész filmet végigröhögtük Cassoval, így persze mondanom sem kell, hogy elég csúnyán néztek ránk a felnőttek, akik körülöttünk ültek, de nem baj. :)
A moziból kiérve körbenéztünk a bevásárlóközpontban (a kedvemért).
- Ezen lehet rajzolni, vagy mi? - ráncoltam össze a szemöldököm.
Egy ilyen tábla szerűség volt a gyerekeknek állított játékok mellett (körbe-körbe menő vonat, amire ráülhetsz, stb.). Egy gyerekrajz is volt rajta, így ebből következtettem a gondolataimat. Zseniális, tudom. :)
- Szerintem igen. Befizesselek? - kérdezte Casso jókedvűen.
- Nem, azért idáig nem süllyedek - ráztam meg a fejem nevetve.
- Oké - emelte fel a két kezét, majd kitört belőlünk a röhögés - Olyan rohadt cukin nevetsz amúgy - húzta egy halvány mosolyra a száját, miután "lecsillapodtunk".
Erre nem igazán feleltem semmi értelmeset, de nem baj, szerintem Casso se várt választ, csak mosolyogva rákulcsolta az ujjait a kezemre, majd egy puszit nyomott a hajamba.
Szereteeeeem. :)
A bevásárlóközpontban nem időztünk sokáig, megosztoztunk egy pizzán, majd mentünk is.
A szállodába visszaérve rájöttünk (előtte még bóklásztunk egy kicsit a környéken), hogy már felesleges elmenni fürödni (mármint az élményfürdőbe), mert lassan vacsi van, úgyhogy inkább lementünk csocsózni a földszintre.
- Stipistop, kék! - rohantam az asztalhoz.
Játék közben éppen lőttem volna egy gólt, amikor rezegni kezdett a zsebemben a telefonom. Gondoltam, biztos Anyu az, úgyhogy gyorsan elővettem a telómat, hogy felvegyem.
- Mi a...? - pislogtam.
- Anyukád? - kérdezte Casso, miközben a csatárjaival szórakozott.
- Nem. Zsombi - ráncoltam össze a szemöldököm.
Na, erre azért rámnézett.
- Az exed? - reagálta le, mire bólintottam - Minek?
- Fogalmam sincs - értetlenkedtem. A szívem ezerrel verni kezdett, éreztem, hogy ebből akár kisebb, akár nagyobb, de valószínűleg gáz lesz - Felvegyem?
- Tőlem - vont vállat.
- Oké - bólintottam - Öhm. Szia Zsombi - szóltam bele a telefonba, rémesen feszülten.
- Szia. Zavarlak?
Kedves volt a hangja, egyszerűen nem volt szívem egyből lekavarni.
- Nem, dehogy, mi az? - kérdeztem vissza.
- Régen beszéltünk, csak érdekelt, mi van veled, hogy vagy mostanában...
- Aham. Jól vagyok - gyűrögettem a ruhám ujját - Köszi. És te?
Cassora pillantottam, aki velem ellentétben eddig egészen jót mosolygott ezen az idáig teljesen céltalan beszélgetésen, akkor is, ha csak engem hallott a társalgásból.
- Megvagyok - felelte Zsombi, mire biccentettem egyet - A körülményekhez képest.
- Akkor jó - válaszoltam, csak hogy válaszoljak.
- Egyébként, ha már így beszélünk... valami komolyat mondanék - váltott témát, bizalmasabbra fordítva a szót.
- Igen? - kérdeztem vissza. Ekkor valami furcsa belső megérzés miatt féltem a válaszától, és már akkor megbántam, hogy egyáltalán felvettem neki a telefont.
- Szeretlek - mondta, mire kínosan lesütöttem a szemem. Ez nagyon gáz - Tudom, hogy nem alakultak túl jól a dolgaink eddig, de fontos vagy nekem, olyannyira, hogy szeretnék még egy esélyt adni kettőnknek, tiszta lappal, ha te is hasonlóan érzel, vagy csak látsz esélyt rá, hogy alakulhat így - mondta, mire a barátomra rá se mertem pillantani, csak odébbmentem egy pár lépéssel a telefonommal a kezemben.
Mint valami rémálom.
- Itt vagy, Leni? - hallottam meg Zsombi hangját egy kicsivel később újra, megtörve a csendet, amit a leblokkolásom teremtett elő.
- Igen - szólaltam meg halkan.
- Akkor?
- Figyelj, én nem akarlak megbántani, mert már egyszer megtettem, de... szóval az a helyzet, hogy... - kezdtem összeszedetlenül. A szituáció borzasztó kínos volt, azt kívántam, hogy bár inkább eltörtem volna a napokban a telefonom, és nem tudott volna felhívni, de sajnos már benne voltam a dologban, nyakig.
- Hogy nem - fejezte be helyettem, majd sóhajtott egyet - Gondoltam. Végül is akkor sem szerettél, amikor együtt voltunk - látta be.
- Sajnálom - mondtam őszintén.
- Hát... - nevette el magát keserűen - Biztos. Ki vagyok vele segítve.
- Zsombi, kérlek, ne csináld ezt.
Zsombi erre nem mondott semmit, csak feszülten felnevetett újból.
- Megint elhittem, hogy nem csak úgy csináltál, mint aki szeret. Soha nem szerettél, mondd ki.
- Zsombi, én... - hunytam le a szemem kínosan.
- Semmit nem jelentek. Tudtam - hagyta el egy újabb keserű nevetés a száját, ami egyszerre volt megalázó, porig törő és szörnyű lelkiismeret-furdalást okozó.
- Nem, ez nem... - védekeztem ösztönösen.
- Majd elfelejtettem, most jön a "sokat jelentettél, csak barátként" rész - gúnyolódott félbeszakítva.
- Mit vársz tőlem, mit mondjak? - borultam ki.
- Most már csak, hogy mondd ki, mit gondolsz, akkor legalább soha többet nem tudom hitegetni magam - vágta rá - Nem szerettél soha, nem is hiányzom. Csak mondd ki.
Azt, hogy milyen szinten elmenekültem volna akkor az egész világból, hogy ne kelljen válaszolnom, nagyon sokféleképpen leírhatnám.
- Igen - feleltem végül, nagyon nehéz szívvel.
Zsombi ingerülten elnevette magát, mint aki ettől az egy szavamtól vérszemet kapott.
- És ott van az az egoista, deszkás srác... Előttem is őt szeretted, akkor is, amikor együtt voltunk, talán azóta is... - sorolta a fejemhez vágva, forgatva bennem a kést, egyre csak fokozva a sírógörcsömet, mint aki már tényleg csak azt élvezi, hogy legszívesebben élve eltemetném magam. A kezdeti kedvessége, majd összetörtsége ekkorra már átváltott rosszindulatba, rémes rosszindulatba, ami minden egyes szavából fájdalmasan sugárzott, soha nem gondoltam volna, hogy tud ilyen is lenni - Ó, ha már itt tartunk, mi van vele? - kérdezte ironikus kedvességgel.
- Őt hagyd ki ebből! - védtem be azonnal, feltűnően ösztönösen.
- Együtt vagytok?
- Semmi közöd hozzá, Zsombi, semmi - nyomatékosítottam egyre jobban kiborulva, a sírás fojtogatásától beremegett hanggal. Szörnyű volt, az egész, ahogy beszélt, nem csoda, hogy felzaklatott.
- Tehát igen. Gratulálok.
- Mit akarsz ezzel az egésszel elérni nálam? - akadtam ki - Hogy bocsánatot kérjek? Azt már megtettem, nem egyszer! Ezenkívül nem értem, mi a célod, hogy hazudjak, hogy nekem rossz legyen, mert neked is, vagy hogy érezzem rosszul magam amiatt, amiért boldog vagyok, mert igen, az vagyok, viszont én soha nem szerettem volna, hogy te ne legyél az, sőt! És tudod mit, igen, minden igaz, amire rákérdeztél, ettől függetlenül nem szerettem volna összeveszni veled, mert számítottál nekem, nem úgy, ahogy akartad, ezt sajnálom, tényleg, de számítottál. Remélem, ezt akartad hallani, mert mást nem tudok és nem is fogok mondani - fejeztem be kifakadva.
Zsombi pedig erre nem mondott semmit, csak pár másodperc csend után egyszerűen csak kinyomott.
Ezt nem hiszem el.
Ahogy elraktam a telefonom és felsóhajtva kifújtam magamból az ideget, idegesen megtöröltem a szemem, odamentem Cassohoz és igyekezve elkerülni a második kínos beszélgetést, megsimítottam a karját.
- Játszunk tovább? - kérdeztem, igyekezve őszintén rámosolyogni.
- Ez mi volt? - kérdezett vissza a telefonbeszélgetésre utalva.
Na, és itt is a második kínos beszélgetés.
- Hagyjuk, nem számít - dörzsöltem meg az arcom sóhajtva.
- Leni.
- Elrontottam valamit hónapokkal ezelőtt, és most én vagyok a szemét, a ribanc, a szívtelen... - soroltam kínosan elnevetve magam - Az egész onnan indult, hogy tiszta lappal újra akarta kezdeni a kapcsolatunkat, én nem akartam, és erre mindent egyszerre a fejemhez vágott, fél évvel ezelőttről.
- Mondott rád valamit?
- Nem, úgy konkrétan nem igazán, vagyis... most nem, csak... - kaptam el a tekintetem - Csak nagyon rosszindulatúan beszélt velem és... nem tudom, kiborított - temettem a tenyerembe az arcom - Akkor beszéltünk utoljára, amikor szakítottunk.
- És azért hívott, hogy kezdjétek újra? - röhögte el magát Casso értetlenül.
- Igen, meg hogy szeret. Legutoljára még utolsó ribanc voltam pedig - túrtam a hajamba kínosan felnevetve - Most először egész kedves volt, aztán megtudta, hogy... hát, hogy veled járok, és... csettintésre, egyszerűen csak úgy kezdett beszélni, hogy... inkább hagyjuk is - sóhajtottam fel, kifújva magamból a feszültséget.
Casso szintén sóhajtva a telefonomra nézett, rám, majd közelebb húzott a mellkasához és magához ölelt, mert látta rajtam, hogy felzaklatott a dolog.
Szorosan visszaöleltem, majd ahogy lassan normalizálódott a szívverésem és kicsit lenyugodtam, eltolt magától.
- Nem bírom a csávót - közölte - Mindig felbaszott, amúgy - tette hozzá.
- Megértem.
- Ne hozd a közelembe, mert leütöm, ha meglátom.
- Megbeszéltük - mosolyodtam el - Ez a hívás is szerintem csak azért volt, mert túl problémamentes lenne a kapcsolatunk toxikus ex nélkül - próbáltam oldani a hangulatot nevetve.
- Jézusom, Szöszi, ne mondj ilyeneket, egy hónapja se vagyunk együtt - mondta elröhögve magát.
- Igaz. Az első hónap még rózsaszín köd, nem? - mosolyodtam el.
- De, a toxic exek ráérnek még.
- Hát, az enyém már megsértődött rám, úgyhogy most maximum a tieid jönnek - hajoltam közelebb hozzá mosolyogva - De addig is, legyen inkább rózsaszín köd - pipiskedtem a tarkójánál összekulcsolva a kezeimet, mire ő is elmosolyodott, majd hosszasan viszonoztuk egymás csókját.
Egy kicsivel később elmentünk vacsizni (pörit ettem nokedlivel, finom volt), utána pedig visszamentünk a szobába.
- Elmegyek zuhanyozni - jelentettem be, majd felkaptam a törölközőm, a tusfürdőm és a neszeszerem, és bementem a fürdőbe.
Amikor kész lettem (fogat is mostam az új fogkefémmel, meg az új fogkrémemmel :D), felvettem a pizsim, és lehuppantam Casso mellé a kanapéra.
Éppen valakivel üzenetezett, én pedig jó barátnőként nem néztem bele (csak annyit láttam, hogy valami haverjával chatel, legalábbis ezt csak az egy pillantásból elcsípett emojikból következtettem, plusz hogy egyáltalán nem zavarta, hogy láthatom), hanem inkább elfeküdtem a kanapén, a fejemet az ölébe hajtottam, a térdeimet pedig felhúztam.
Ráírtam Sacira.
Leni: Mizujs? 🥰
Saci néha ijesztően sokat van online (leginkább YouTube-ozik, TikTokozik, sorozatokat néz, meg hülye játékokban döntögeti meg a rekordjait), úgyhogy hamar válaszolt. :)
Saci: huuu Anya odavan értem, első ötösömet kaptam ma töriből kb 😂❤️
Leni: Ügyes vagy 🥰 Doga?
Saci: Aham
Saci: Évszámos
Saci: Előtte lévő nap annyira unatkoztam, hogy megtanultam őket😂
Leni: legjobb unaloműzés 😂
Saci: Jaja. Veletek mi van?
Leni: Jól vagyunk
Leni: Illetve kb 1 órája Zsombi felhívott és közölte velem, hogy szeret, én mondtam, hogy én viszont nem őt, aztán besértődött és tök bunkó volt velem
Leni: meg mindent a fejemhez vágott
Saci: MI VAN???
Leni: De már vége, csak elég rossz volt
Saci: Casso nem ideges?
Leni: hát, nem tudom, nyilván nem örült neki, de igazából nem volt baj
Saci: Csak össze ne vesszetek:(
Leni: Nem fogunk (Remélem)
Saci: Akk jó ❤️
Leni: Ma megünnepeltétek Ricsit?
Saci: Igeeen, az osztályban. Meg távolról Casso-t is:)
Saci: És ma Ricsinél alszooom 😍
Leni: majd mesélj 😏❤️
Szóval Sacival el voltunk egy darabig. :)
Egy idő után Casso letette a telefonját, és kb. vele egy időben én is elköszöntem Sacitól, majd elvittem a telefonom, hogy töltőre rakjam (10%-on volt).
Ezután pedig jött a "szokásos rutin": esti filmnézés, miközben hozzábújok Cassohoz, ő pedig oldalról átölel. Az egyik legjobb program, amit elképzelhetek. :)

Mai nap - 5/5: Zsombi miatt nem kap csillagot. De egyébként nagyon jó volt, és úgy érzem, Casso szülinapja is jól sikerült. :)
*******************************************
Hali! (Még élek!)
Ezt a részt még azért csináltam meg, mert mégiscsak Casso szülinapja, de több nyaralós rész nem hiszem, hogy lesz, mivel sok idő megírni, nincsenek ehhez ötleteim és igazából kedvem se, úgyhogy most igen, megint ki lesz hagyva egy pár nap (mint szokott :C), de utána már sűrűbben lesznek részek és már kitaláltam több esemény "szálat" (ezt amúgy így kell mondani?), így meg talán nem lesznek annyira unalmasak a részek, úgyhogy majd jön a folytatás. :)
(Jó hosszú mondat lett! :D)
A kihívásokat meg köszönöm, mostanában nagyon sokaaaat kapok, ami tök jó :D, úgyhogy ezeknek majd egy külön fejezet-szerűséget fogok szentelni! :)

Most pedig kihagyom a szokásos "remélem tetszett", "vote-oljatok", "kommenteljetek" és társai befejezéseket. Majd jövök! :)