Egy pillanat, és összetörtem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..." 2. évad

55. Szilveszter

December 31. (szombat)
Egész nap a délután öt órát vártam, amikor átmehetek Cassoékhoz. Negyed négykor már a kikészített ruhaösszeállításomban voltam (szűk farmer, ejtett vállú "flower" feliratú vajszínű póló, krémszínű "toll" fülbevaló, nyaklánc és karkötő), fél négykor fel-le járkáltam a házban, háromnegyed négykor önszorgalomból elmosogattam, hogy menjen az idő, négykor már nem tudtam, mit kezdjek magammal, negyed ötkor megettem egy almát, fél ötkor befontam a hajam két oldalt, háromnegyed ötkor pedig felpattantam, szép lassan elköszöntem Anyáéktól, felvettem a két centis sarokkal rendelkező cipőm és a steppelt kabátom, majd átmentem a szomszédba Cassoékhoz.
- Szia - köszöntem Cassonak, amikor kinyitotta nekem az ajtót - Hanyadik vagyok?
- Első.
- De jó - lelkesedtem be.
- Nem akarlak lelombozni, de innen a szomszédból nem nehéz - biccentett Casso az ablak felé.
- Gonosz vagy - ciccegtem.
- Lehet - értett egyet mosolyogva, miközben levettem a cipőm és a kabátom.
Ahogy beléptem a nappaliba, Ricsi egyből letámadott és a a kabátomra mutatva megkérdezte, hogy "ez mennyi?".
- Mire gondolsz? Ár? - kérdeztem.
- Nem. Ez mennyi? Mondj egy számot.
- Tizenöt - vontam vállat.
- Nem. Kettő. És ez? - mutatott a szekrényre.
- Négy - tippeltem.
- Kettő. A hajad mennyi?
- Kettő - próbálkoztam.
- Három - röhögött ki.
- Szerintem csak random mondod a számokat - forgattam meg a szemeimet.
- Pedig nem - rázta a fejét jókedvűen.
Egészen addig ezzel a hülyeséggel idegesített, amíg meg nem érkezett a következő áldozat, Enikő. :)
Ricsi mindenkivel eljátszotta ezt a baromságot, kiélvezve, hogy csak ő tudja a "logikát".
- Jó, mondd el - böktem oldalba.
- Mit?
- A logikát - feleltem.
- Neeem - rázta a fejét Ricsi - El fogod mondani a többieknek.
- Nem fogom, eskü. Légyszi - kértem.
Végül beleegyezett.
- Szavak száma a kérdésben - mondta végül.
- Ennyi? Ne már - nevettem fel kínosan.
- Ez van - tárta szét a karját, majd az akkor érkező Domihoz szaladt.
Szegény. :)
Fél hét körül már mindenki megérkezett és beilleszkedett a társaságba, úgyhogy kezdődött is a szilveszter házibuli része.
Egy idő után picit már fájt a fejem a hangzavartól, úgyhogy kimentem a konyhába inni.
- Mit csinálsz? - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.
- Iszom - feleltem.
- Vizet? - röhögött fel Casso - Hagyjad már, van egy csomó minden.
- Nem, köszi, most tényleg jó lesz a víz - mosolyogtam rá.
- Te tudod - tette fel a kezét "felőlem csináld" stílusban.
Megtöltöttem a poharam, majd a számhoz emeltem.
- Amíg iszom, ne érj hozzám - mondtam a biztonság kedvéért. Simán kitelik Cassoból, hogy megböki az oldalam, miközben iszom, úgyhogy "jobb félni, mint megijedni" alapon megelőztem a problémát.
- Miért, utána...? - kérdezett vissza jókedvűen.
Letettem a poharam, majd "nem egészen így értettem, hagyj a hülyeségeddel" stílusban ránéztem, mire Casso felnevetett. Imádom, ahogy nevet. <3
Hirtelen támadt egy ötletem. A mellkasánál megcsíptem a pulcsiját és picit magamhoz húztam.
- Mennyi a pulcsid? - vigyorodtam el ördögien.
- Ne kezdd te is - nyöszörgött.
- Mennyi a pulcsid? - kérdeztem meg újból, mosolyogva.
- Három - felelte. Ne már! Tudja! - Nem jött be - nézett rám győztes mosollyal.
Hát, így jártam. :)
Nem sokkal később visszamentünk a nappaliba, ahol már teljes őrültek háza volt, de jó értelemben (ezt az egészet egyébként Jenni egy darabig követte videóhívásban). :)
- Mindjárt éjfél! - figyelmeztetett mindenkit Heni valami mikrofonon keresztül.
Mindannyian összegyűltünk, majd kimentünk megnézni a tűzijátékot.
A piros tűzijáték eldurranásakor akaratlanul is bevillantak a tavaly ugyanekkori emlékeim. Kibírtam volna, ha ez nem így történik, de mindegy.
A kicsit késő harang megszólalása és a hideg szél csak rájátszottak a helyzeten, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek Rá, szigorúan nagybetűvel, és van egy olyan érzésem, hogy Ő is.
Nehéz az élet.

Mai nap - 5/5: jól éreztem magam.