Ami benned van(JM) ~ Befejezett

XV.

Remegő gyomorral haladtam végig a folyosón, miközben mindenfelé a fiút kerestem. Nem tudtam rájönni, mi lehet az oka annak, amiért ilyen hirtelen megharagudott rám, a semmi miatt. Pontosan tudja, milyen érzés kapcsolatban lenni, tudja milyen, ha bántanak. Nem várhatja el tőlem, hogy egyik napról a másikra elfelejtsek valakit, akinek minden szerelmem odaadtam és aki kihasznált és megbántott szemét és alattomos módon. Megalázott, megszégyenített, de mégiscsak a barátom volt évekig. Nem lehet ezt a szelet csak úgy elkerülni, mindig megcsap, mindig leng körülöttem, nem hagy nyugodni egy percre sem. Szomorúvá tesz, hogy nem érti meg, milyen érzés arra gondolni, talán most egy nálam szebb lányt áltat, talán azóta kettőt is. És tudom, hasonló sorsra fognak jutni, mint én, fáj, hogy még mindig van áldozata. 

Ahogyan mentem előre, hirtelen hideg csapott meg a folyosó egyik oldaláról, odapillantva pedig láttam, hogy egy csapóajtó nyitva van, a kinti korlátnak pedig egy test dől neki, nekem háttal. Felismertem Jimint benne, s egy pillanatig csak bámultam, azon gondolkodva, vajon mekkora hátrányom lesz abból, ha most odamegyek hozzá. Végül erőt véve magamon kimentem hozzá, s megálltam mellette elmeredve a távolba. 

-Sajnálom. - mondta s bár a teste nem mozdult, a fejével felém fordult. - Nem volt jogos, ahogyan kifakadtam bent. Nincs közöm ahhoz, hogy mit csinálsz, mit érzel, legfőképpen pedig ahhoz, hogy ezt kivel teszed. Én csak féltelek. 

-Miért? 

-Nézz magadra. - mosolyodott el. - Olyan törékeny vagy. Látod, keményen dolgozol csak azért, hogy megmutasd valakinek, te ennél jobb vagy. Pedig ha látnád magad kívülről, nem akarnád ezt az egészet csinálni. Ha látnád magad az én szememmel. - mondta halkan és felém fordult. Követtem a példáját, s ahogyan én is fordultam egyet, kezét a derekamra csúsztatta s egy aprót rántott rajtam maga fele. 

-Mit látsz? - kérdeztem visszafojtva a lélegzetemet, ahogyan csak bámultam rá s vártam, vajon mit fog mondani ismét. Szívem hevesen zakatolt, majdnem kivágta mellkasomból a helyét magának s vártam, hogy mikor robbanok fele, mikor folyok szét, mikor remegek és ájulok el érintése alatt. 

-Egy kincset. - suttogta közelebb hajolva hozzám. - Egy kincset. Ami nemcsak kívül fénylik, hanem belül is. Ragyogsz Minji. Árad belőled a szépség, de te nem látod. Csak azt, amit mások mondanak. Amit azok mondanak, akik nem látják, ami benned van. De én látom. És amit én látok, az az igaz. 

Könnyes szemekkel pillantottam rá, annyira meghatottak a szavai. Nem tudtam, ez az idegen, akit alig pár hete ismertem hogyan tud ilyeneket mondani nekem. Nem ismer, nem tudja milyen ember vagyok mégis úgy bánik velem, ahogyan eddig senki más. Karjaimat nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. Nem volt nehéz dolgom, automatikusan hajolt le hozzám, miközben szorítása derekamon erősödött, szinte égette a bőrömet keze, ami a bőröm kilógó részéhez ért. 

-Honnan tudod, hogy nem tévedsz? 

-Sok mindent láttam már. Megtanultam kezelni az igaz és a hamis embereket. Átlátok rajtuk és meg tudom állapítani, ki milyen, nem csak külső alapján. Már ismerem a jeleket és te más vagy. Tudom, sablonosnak hangzik, de te más vagy mint a többiek. Nem tudod elrejteni az érzelmeid, olyan vagy mint egy nyitott könyv. De meg kell tanulni olvasni. Nem félreértelmezni a jeleket, nem beképzelni valótlan dolgokat, csak elfogadni a valóságot. Hogy te is lehetsz gyenge, olyankor nem megtaposni kell, hanem támaszt nyújtani és segítséget adni. Ahogyan én azt most teszem. Lehetsz erős és kitartó, akkor nem letörni kell, hanem bíztatni és még több erőt adni, hogy kibírd a végéig. A fiúd rosszul kezelt téged, és én azon dolgozok, hogy a kárt helyrehozzam, amit okozott benned. Remélem megérted mit miért teszek és elfogadod, hogy még ha nehéz is, csak a javad akarom. Mert én látom azt, ami benned van. 

Ahogyan hallgattam a szavait és a kissé zavaros, de aranyos kis magyarázatát, feltűnt, hogy légzése szabálytalanná vált, ezzel pedig az enyémet is rendszertelen zihálásra változtatta. Ajkunk majdnem összeért, pár centi volt közöttünk csak, tekintetünk egymáséba fúródott, mintha éppen megtaláltuk volna a másik felünket. Nem csókolt meg és én sem erőltettem a dolgot, ehelyett csendben vártam, hogy mi fog történni. 

Kín. Az következett ezután, mert Jimin nem úgy nézett ki, mint aki annyira akarná összeérinteni ajkainkat, mint amennyire én akartam. Keze alatt égett a testem, tekintete alatt majdnem elfolytam ahogyan csak néztem minden részletét az arcának, ahogyan éreztem magamon a légzését és azt a tipikus illatát  ami minden alkalommal körbelengte. És én akkor annyira akartam őt magamnak, de annyira. De ő nem lépett. Én nem léptem, így megmaradt a vágyakozás utána és a kín. 

------------------------------------------

Helló ^^

Döntöttek a szavazatok, kint van az új könyvem, az Utolsó táncunk címmel, Hobi főszereplésével, az nyerte el a legtöbb ember tetszését, de mivel nagyon közeli volt a "verseny" hamarosan ki fogom tenni a Taehyung történetet is, hogy boldog lehessen mindenkiiii <3

Addig pedig felhívom a figyelmeteket az új sminkkel foglalkozó könyvemre, ahol sminkkel és szépségápolással foglalkozok, azzal kapcsolatos témákat vesézek. Nagyon az elején vagyunk még, de haladunk előre, nincs megállás.