Ami benned van(JM) ~ Befejezett

Epilógus

Lihegve másztam fel a lépcsőn a hatalmas dobozzal a kezemben, majd amint beértem a lakás ajatján, nemes egyszerűséggel a földre vágtam, nem is foglalkozva azzal, hogy esetleg törékeny van benne. Tekintetemmel Jimint kerestem, azonban nem láttam sehol, bár akkora volt a rendetlenség, hogy nem is lepett meg. 

Csípőre tettem a kezemet, miközben eszembe jutottak az elmúlt hónap eseményei. 

-Gyere, gyere, gyere! - futott mellettem Jimin, ujjait az ujjamra kulcsolva, miközben hihetetlen sebességgel robogott előre. - Már nincs sok hátra! 

-Nem bírom! - nyögtem, de nem álltam meg. Azt akartam, hogy büszke legyen rám, mikor pedig a célba értünk, erőtlenül rogytam magam alá és összeszorított szemekkel markolásztam az oldalamat. 

-Ügyes vagy. - telepedett le mellém Jimin és két karomat megemelve az égig nyújtotta azokat. 

-Áh! - szisszentem fel, de pár másodperc után már is jobban éreztem magamat és megtörölve izzadt homlokomat, fáradtan dőltem végig a meleg füvön, fejemet Jimin izmos combjára hajtva. 

-Nagyon ügyes voltál. - hajolt le hozzám és egy puszit nyomott a fejem tetejére. 

-Fúj ne, undorítóan érzem magam. - hessegettem el magamtól, de ő csak nevetve megpuszilt még egyszer. - Tiszta izzadt mindenem. 

-Nem érdekel, még az izzadtságod is szeretem. - mosolygott és simított párat a karomon. - Hamarabb fejeztük be a célt, mint a múltkor. Nagyon  sokat fejlődtél, dagad a mellkasom a büszkeségtől. 

-Örülök. - nyeltem egyet csukott szemekkel. - Szerintem útközben kitojtam a tüdőm. 

-Lehetséges, láttam valamit mögöttünk pattogni. - nevetett fel és rácsapott egyet a combomra. - Gyerünk, állj fel. - noszogatott. Nagy nehezen feltápászkodtam és két karomat megemeltem, hogy segítsen felállni a földről. Viszont mikor felrántott, egyenesen a saját ölelésébe húzott bele. 

-Mit...

-Beszéljünk valamiről. - suttogta a fülembe. - Valami komolyról. 

-Nem akarok szakítani. - vágtam rá csípőből, mire kikerekedett szemekkel nézett rám, utána pedig nevetni kezdett. 

-Álmomban sem fordult meg ilyen a fejemben. 

-Helyes. És nem akarok hónapokig nem ágyba bújni veled, nem bírná a testem. 

-Ne aggódj, sokat fogunk még dolgozni azon a téren is. - nevetett fel és kisimította a hajamat a szememből. - Elvégezted a gimit. Nincsenek már kötöttségeid, ugye? 

-Igen. - bólintottam. 

-Költözz hozzám. - suttogta közel az arcomhoz. Kimeredt szemekkel bámultam rá, mintha nem hallottam volna mit is mondott. 

-Tessék? 

-Költözz hozzám. - ismételte meg magát. - Sokkal egyszerűbb lenne. És gondolj bele, akkor csinálhatánk, amikor csak akarjuk. 

Ajkaim elnyíltak, de csak tátogtam, mint a hal. Komolyan gondolja, hogy együtt akar élni velem? 

-Mi baj? Nem akarod? - kérdezte kicsit elszomorodva. - Nem erőltetem, csak..

-Nem, nem az. - ráztam meg a fejemet. - Én csak...ez egy hatalmas lépés, és...

-És? Nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy együtt éljünk? - méltatlankodott.