Lihegve másztam fel a lépcsőn a hatalmas dobozzal a kezemben, majd amint beértem a lakás ajatján, nemes egyszerűséggel a földre vágtam, nem is foglalkozva azzal, hogy esetleg törékeny van benne. Tekintetemmel Jimint kerestem, azonban nem láttam sehol, bár akkora volt a rendetlenség, hogy nem is lepett meg.
Csípőre tettem a kezemet, miközben eszembe jutottak az elmúlt hónap eseményei.
-Gyere, gyere, gyere! - futott mellettem Jimin, ujjait az ujjamra kulcsolva, miközben hihetetlen sebességgel robogott előre. - Már nincs sok hátra!
-Nem bírom! - nyögtem, de nem álltam meg. Azt akartam, hogy büszke legyen rám, mikor pedig a célba értünk, erőtlenül rogytam magam alá és összeszorított szemekkel markolásztam az oldalamat.
-Ügyes vagy. - telepedett le mellém Jimin és két karomat megemelve az égig nyújtotta azokat.
-Áh! - szisszentem fel, de pár másodperc után már is jobban éreztem magamat és megtörölve izzadt homlokomat, fáradtan dőltem végig a meleg füvön, fejemet Jimin izmos combjára hajtva.
-Nagyon ügyes voltál. - hajolt le hozzám és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
-Fúj ne, undorítóan érzem magam. - hessegettem el magamtól, de ő csak nevetve megpuszilt még egyszer. - Tiszta izzadt mindenem.
-Nem érdekel, még az izzadtságod is szeretem. - mosolygott és simított párat a karomon. - Hamarabb fejeztük be a célt, mint a múltkor. Nagyon sokat fejlődtél, dagad a mellkasom a büszkeségtől.
-Örülök. - nyeltem egyet csukott szemekkel. - Szerintem útközben kitojtam a tüdőm.
-Lehetséges, láttam valamit mögöttünk pattogni. - nevetett fel és rácsapott egyet a combomra. - Gyerünk, állj fel. - noszogatott. Nagy nehezen feltápászkodtam és két karomat megemeltem, hogy segítsen felállni a földről. Viszont mikor felrántott, egyenesen a saját ölelésébe húzott bele.
-Mit...
-Beszéljünk valamiről. - suttogta a fülembe. - Valami komolyról.
-Nem akarok szakítani. - vágtam rá csípőből, mire kikerekedett szemekkel nézett rám, utána pedig nevetni kezdett.
-Álmomban sem fordult meg ilyen a fejemben.
-Helyes. És nem akarok hónapokig nem ágyba bújni veled, nem bírná a testem.
-Ne aggódj, sokat fogunk még dolgozni azon a téren is. - nevetett fel és kisimította a hajamat a szememből. - Elvégezted a gimit. Nincsenek már kötöttségeid, ugye?
-Igen. - bólintottam.
-Költözz hozzám. - suttogta közel az arcomhoz. Kimeredt szemekkel bámultam rá, mintha nem hallottam volna mit is mondott.
-Tessék?
-Költözz hozzám. - ismételte meg magát. - Sokkal egyszerűbb lenne. És gondolj bele, akkor csinálhatánk, amikor csak akarjuk.
Ajkaim elnyíltak, de csak tátogtam, mint a hal. Komolyan gondolja, hogy együtt akar élni velem?
-Mi baj? Nem akarod? - kérdezte kicsit elszomorodva. - Nem erőltetem, csak..
-Nem, nem az. - ráztam meg a fejemet. - Én csak...ez egy hatalmas lépés, és...
-És? Nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy együtt éljünk? - méltatlankodott.
VOUS LISEZ
Ami benned van(JM) ~ Befejezett
Fanfiction-És miért szeretnél lefogyni? Mi az oka annak, hogy most ennyire elhatároztad magad erre? -A bosszú. -Érdekes. Segítek. Egy pufók lány története, akit a szerelme csak azért hagy el, mert nem bírta elviselni a túlsúlyát. Minji eleinte kétségbe esi...