-És miért szeretnél lefogyni? Mi az oka annak, hogy most ennyire elhatároztad magad erre?
-A bosszú.
-Érdekes. Segítek.
Egy pufók lány története, akit a szerelme csak azért hagy el, mert nem bírta elviselni a túlsúlyát. Minji eleinte kétségbe esi...
Csukott szemekkel feküdtem a hatalmas ágy közepén, miközben mellkasom úgy hullámzott, akárcsak egy vad óceán. Ajkaim elnyíltak, ahogyan levegő után kapkodtam, kezem ösztönösen markolt az alattam lévő takaróba. Nyakam hátraszegtem, ahogyan megéreztem Jimin puha párnáit végigszántani a kulcscsontomon. Legszívesebben a hajába martam volna, hogy csinálja durvábban, haladjon végre gyorsabban és ne csak kínozzon, mert ha rövidesen nem teszi meg amire annyira várok, kegyetlenül elbánok vele. Ahogyan megéreztem nyelvét a vékony bőrömön, még a levegő is bennem akadt....
Szemeim kipattantak, mikor valami hideg ért az arcomhoz. Kezemmel a homlokom után kaptam és olyan lendülettel ültem fel az ágyban, hogy hirtelen mintha másik világba szédültem volna. A hang a torkomon akadt az erős fájdalomra, ami valahonnan a szám körülről érkezett.
-Hé. - suttogta valaki mellőlem és a vállamnál fogva óvatosan visszatolt fekvő helyzetbe. Habár kissé homályos volt a látásom, azért Jimin alakját tisztán ki tudtam venni még a fátyol mögül is. Ajkaim elnyíltak, mit keres ő itt? Az emúlt hónapban semmit sem hallottam felőle, olyan szinten ignorált, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem. Meg persze kielégíthetetlen vágyat iránta, mind szellemileg, mind testileg, de ez részletkérdés. - Maradj nyugton. - simított végig a hajamon.
-Jimin. - szólaltam meg erőtlenül, de ő csak megrázta a fejét és közelebb hajolt hozzám.
-Ne mondj semmit. - közölte velem halkan. - Semmi baj, lassan jobban leszel.
-Mit keresel itt? - kérdeztem, nem foglalkozva azzal, hogy mit mondott nekem korábban. Tudnom kell, hogy most mi van, mire kell számítanom a továbbiakban.
-Hozzád jöttem. - válaszolt és letette a kezében lévő kis rongyot, majd lefeküdt mellém és megtámaszkodva a kézfején lenézett rám. - Hiányoztál.
-Te is nekem. - hunytam le a szemeimet, és megemelve a kezemet éreztem, hogy Jimin megfogja azt. - Azt hittem haragszol rám. Azt hittem, hogy már nem akarsz többet látni.
-Dehogynem. - rázta meg a fejét. - Én csak...kicsit gondolkodnom kellett, de eszem ágában sem volt téged elhagyni, vagy haragudni rád. Szeretlek Minji és én őszintén mondom neked. Fogalmam sincs, hogy mit kell még tennem, mit kell még mondanom, hogy elhidd nekem. Szeretlek belül, szeretlek kívül. Mindent szeretek rajtad, mindent szeretek, ami benned van. Szerelmes vagyok, betegesen szerelmes és ez nem fog változni, ha fogysz, ha nem.
Lehunytam a szemeimet, miközben éreztem egy könnycseppet végigfolyni az arcomon. Ahogyan ott feküdtem, fáradtan, kimerülten s nem utolsó szempontban nagyon rosszul érezve magamat végre szöget ütött a fejembe, ha Jimin nem szeretne, nem ápolna most itt engem, nem szedett volna föl a földről, mikor részeimre hullottam, nem támogatott volna minden lépésemnél.
-Én is szeretlek. - válaszoltam remegő hanggal és apró kezeimet megemelve megfogtam az arcát két oldalt, majd lassan magamhoz húztam. Nem volt nehéz dolgom, hajolt ő magától is, miközben annyira óvatosan ért az ajkamhoz, amennyire csak lehetett. Azt éreztem, hogy valami a szám környékén nincs rendben, de még nem tudtam, mi is a baj. - És annyira sajnálom, hogy csalódást okoztam. - zokogtam fel. Fél karomat felemeltem, hogy eltakarjam a szemeimet Jimin elől.
-Én...múltkor láttam Jint. - közöltem halkan. Láttam, hogy a fiú megfeszül egész testében a név hallatán, de csak csendben várta, hogy kibökjem mi is van.- És én...én teljesen elfelejtkeztem rólad és arról, mit mondasz mindig. Ismét egy lánnyal volt, de nem azzal, akivel a bálon láttuk. És az a lány gyönyörű volt. Magas és vékony. Én pedig hazajöttem és ráálltam a mérlegre, és még mindig nem láttam változást, ezért...
-Ezért? - hajolt közelebb hozzám, tekintetében láttam, hogy kezd mérges lenni, valószínűleg sejti, mit akarok neki bevallani.
-Ezért...én nem ettem. - hunytam be a szemeimet. - Nem ettem rendesen. Éppen csak annyit, hogy rosszul ne legyek, de mint látod, nem jött össze. Azért nem tudtam kinyitni az ajtót, mert nem volt erőm felállni a kanapéról. A szőnyegben pedig megbotlottam és nekiestem az asztal szélének. - meséltem el mi is történt valójában korábban.
Mikor Jimin nem mondott semmit, félve nyitottam ki a szemeimet, viszont mikor megláttam a nem létező füstöt ami a fején keresztül nyer utat magának, remegve húztam feljebb a takarómat.
-Neked teljesen elment az eszed, nem igaz? - csattant fel és mellém ütött a puha matracba. - Nem vagy normális, nem igaz? - kérdezte dühösen.
-Én...
-Maradj már csendben! - kiáltotta el magát. - Hogy lehetsz ennyire hülye? Úgy akartál fogyni, hogy kiéhezteted magadat? Mikor mondtam én neked, hogy ezzel menni fog? Vagy hol hallottad, hogy ez hatásos módszer? Ki tudja mi történik veled, ha nem jövök, vagy nincs ilyen szerencséd. Miért élsz még annak a seggnek az árnyékában?
-Azért tettem, mert nem láttam változást Jimin. - néztem rá könyörgő szemekkel. - Azért, mert veled nem értem el semmit. Azt ígérted, hogy segítesz lefogyni. Miért nem tetted? - kérdeztem remegő hanggal. - Miért nem tartottad be amit ígértél? Hazudtál... - suttogtam el a végét és elfordultam tőle.
-Igen. Hazudtam. - hallottam a hangját magam mögül, mire visszanéztem rá. - Igen, nem fogytál egy grammot se mióta velem dolgozol.
-Miért csináltad? - kérdeztem, érezve hogy a szívem ismét apró darabokra törik.
-Mert én reálisan látok. - közölte és átlendítve a lábát a derekamon, két oldalt megtámaszkodva felém hajolt. - Akarod tudni, mi az igazság?
Nem mondtam semmit, csak bólintottam.
-Az az igazság, hogy az első perctől fogva láttam, itt nem kívül van kezelni való, hanem ott bent. - kocogtatta meg gyengéden a homlokom. - Nem tudom, mit beszéltek bele ebbe az apró fejedbe, de sürgősen ki kellett szednem onnan. És lásd, sikerült.
-Miről beszélsz? - vontam fel a szemöldököm.
-Arról, hogy sikerült megszerettetnem veled saját magad. Hiszen felvetted a kedvemért a szép ruhát a "rusnya kis testedre" nem?
Néma csendben hallgattam, ahogyan elmeséli nekem a tervének minden apró kis részletét, nekem pedig két dolog járt eközben a fejemben.
