Ami benned van(JM) ~ Befejezett

VIII.

*Köszönöm szépen a kihívásokat, a könyv végén meg fogom csinálni, most nem akarom egyiket sem ilyennel félbeszakítani! Ha elfelejtem, szóljatok <3

-----------------------------------------

Tombolva vágtattam ki nemcsak Jimin szobájának az ajtaján, de a konditerem ajtaján is. Amennyire gyorsan csak tudtam, kivettem a cuccaimat a szekrényből, a kulcsot odavágtam a recepción ülő lánynak és már ki is viharzottam.

-Hogy meri? - dühöngtem magamban, azzal sem foglalkoztam, hogy éppen megbámulnak az utcán. - Hogy van képe? - magyaráztam és a hajamat húzva haladtam tovább. A szavai folyamatosan a fejemben jártak, és minden alkalommal amikor eszembe jutottak, erős késztetést éreztem arra, hogy visszaforduljak, megverjem, eljöjjek onnan, majd ismét visszaforduljak és kegyetlenül megverjem. 

"Ha továbbra is olyan szennyeket fogsz enni, mint amilyeneket gondolom, hogy eszel, akkor felesleges az egész. Egyél rendes ételt. Ne a segged növeld, hanem az izmod. " 

Szemét disznó. Először azt mondja rám, hogy tehén vagyok, utána pedig az étkezési szokásaim kritizálja. Azért, mert jól néz ki, és mert kockás a hasa - amit rohadtul de meg akarok fogdosni - és tud edzeni, attól még nem lenne szabad ilyen lekezelően bánnia senkivel. Főleg nem egy ilyen szegény emberrel, mint én. 

Még ha igaza is van, és néha nem ártana betolnom egy darab gyümölcsöt vagy zöldséget, vagy akár egy pohár vizet, akkor sincsen köze ahhoz, hogy csokit csokival, zsírt zsírral eszek. Ha nekem úgy kényelmes, őt miért érdekli? Én így tetszek magamnak. 

Azt hittem. Valójában egyáltalán nem voltam boldog. Nem fértem bele a tükörbe, mert az túl keskeny volt, sem a régi szép ruháimban, és igencsak nehezen bírtam az egyre csak növekvő ruhaméreteim vásárlását. Ahogyan a testzsírszázalékom növekedett, úgy az önbizalmam és az érdeklődésem magam iránt folyamatosan csak csökkent. Minden napom ugyanúgy telt és én nem foglalkoztam vele. Elmentem iskolába - vagyis a busz elvitte a széles hátsómat - , végigültem az órákat majd a busz haza is vitt. Levágtam magamat a TV vagy a laptop elé, mikor mihez volt kedvem, és csak ettem, ettem és ettem. Nem volt jó, de egy rövid időre egész tűrhető voltam akkor. 

A táskámba nyúlva kivettem az apró cetlit, amire a számát írta nekem, hogyha - az ő szavaival élve - befejeztem a hisztit és az önsajnáltatást, akkor hívjam fel vagy írjak neki egy üzenetet, és megbeszéljük, hogyan tovább. Csakhogy nekem eszem ágában sem volt felhívni, vagy beszélni vele. Eleinte jól hangzott, hogy valaki segítő kezet nyújtson nekem és közösen tegyünk azért, hogy én olyan lehessek mint régen voltam, csakhogy ez egy pillanat alatt el is illant, amint tudatosul bennem, hogy Jimin milyen ember. Ahogyan beszél, ahogyan odaáig és visszáig van magától, tudtam, hogy csak a látszat ilyen. Valójában gyenge, semmirekellő s amennyire barátságos most első körben, lehet később ő lesz az, aki a legjobban nevet rajtam, ha elesek még egy kondieszközön. Ha egyáltalán a közelükbe megyek, amire jelen állásban igencsak kevés volt az esély. 

Nem nagyon foglalkozam semmivel, csak haladtam előrefele és lelki szemeim előtt már láttam is magamat, ahogyan a legnagyobb doboz fagyit a kezembe veszem és ültő helyemben bevágom a felét. Úgy volt jó, kanállal nekiülni, utána pedig sírni, mikor kiakad alattam a mérleg. 

Megtanultam kezelni, hogyan kell reagálnom a kudarcaimra, hogy ennél már úgysem lesz jobb. Amíg eleinte reménykedtem és óvatosan bántam mindennel, mert akkor még volt okom és minimális akaraterőm, addig mostanra olyan szinten kiüresedtem, hogy magamon és a kaján kívül semmivel sem foglalkoztam. Ami pedig közben bökte a csőrömet, hogy az a szemét SeokJin valakit már biztosan felszedett, minden kamu ajándékkal elhalmozza, a szemébe hazudja mennyire szereti, amint pedig kihasználta és mindenét megkapta, dobja akárcsak egy retkes zoknit. Amennyire pedig azt akartam, hogy ne legyen több áldozata, annyira nem foglalkoztam vele, hiszen amelyik lány bedől egy ilyennek, az úgy hülye, ahogyan van és meg is érdemli, hogy így kihasználják. 

Én is ilyen hülye voltam és itt az eredménye. 

Mintha pedig csak egy égi jel lett volna, meg is pillantottam életem tönkretevőjét az egyik padon. Ölében egy lány ült, nekem háttal és szégyentelen módon csókolgatta mindenét, amit csak látott vagy ért. Jin csukott szemekkel, hátravetett fejjel élvezte a lány munkáját, én pedig nedves szemekkel, de ugyanakkor robbanásra kész belsővel figyeltem az eseményeket. A lány alkatát megfigyelve pontosan ugyan olyan volt, mint amilyen korábban én is voltam, ebből pedig azt szűrtem le, ha nem vigyáz magára, hamar az exek listájára kerülhet, csakúgy, ahogyan én is tettem. Öklömet összeszorítottam magam mellet miközben a benne lévő papírfecnire néztem. 

Jól van Park Jimin. Döntöttem.