IX.

3.3K 294 12
                                    

A kis táblámmal szemben álltam keresztbetett karokkal, miközben a cetlit figyeltem, amit felszúrtam rá. Szerettem volna SeokJin fejére rakni, hogy kitakarjam azt a bárgyú vigyorát, de végül úgy döntöttem meghagyom céldobósdinak, tudtam, lesz még alkalmam rá. 

Nagyon fel akartam hívni Jimint. A kezeim már szinte viszkettek, annyira cselekedni akartak, de valamiért folyton visszadobtam magamban a gondolatot. Még ha le is fogyok, mit érek vele? ugyanúgy szingli maradok, Jin még ha rám is nézne, úgysem érne semmit, sikerült kiismernem milyen alak is ő. És az összes férfi, hiszen miért csak a kirakatra buknak? Egy lány már nem is lehet maga a megtestesült kedvesség csak zsírba csomagolva? Csalódott voltam és elárult. Lenne nekem hozzá elég akaraterőm? Meg tudnám állni, hogy ezred annyi csokihoz nyúljak, helyette pedig egészséges dolgokat egyek? Lenne annyi erőm, hogy felálljak arra a futópadra s még ha el is esek vele, ismét felálljak és nekifussak? 

Egy mély levegőt véve a kezembe vettem a mobilomat és párszor megforgattam benne, mielőtt tárcsáztam volna. Végülis...sokat nem veszíthetek vele? Jimin pedig felajánlotta, hogy segít. Bár nem tudom mire kellene számítanom, bíztam benne. Ha már átesett ezen a helyzeten, tudja, hogy milyen érzés, mit élek most át, és bár játszom a keményet, belül össze vagyok törve. Még ha össze is vannak szedve a darabjaim, cérnaszálak tartanak jelenleg össze, bármikor ismét széthullhatok. Nekem pedig kellett valaki, aki egyben tart. 

Csukott szemekkel emeltem a fülemhez a készüléket és hallgattam, ahogyan kicseng. Ha nem is jó ötlet, gondolom bármikor visszaléphetek és abbahagyhatom. 

-Már vártam rád. - szólt bele Jimin, mire élesen beszívtam a levegőt. 

-Jimin...én...én láttam őt. Mikor eljöttem tőled, láttam. - mondtam csak úgy, nem is foglalkozva azzal, hogy vajon érdekli e vagy sem. 

-És? 

-Én...dühös vagyok. - hajtottam le a fejemet. - És csalódott. Egy másik lánnyal nyalakodott egy padon. Nem olyan régen szakítottunk, de már túl is van rajtam. 

-Nincs túl rajtad. - válaszolt Jimin. - S ha vele szakít, rajta sem lesz túl. Senkivel nem esik szerelembe, olyan mély kapcsolatba, hogy fájjon neki, ha elveszíti. Engem tönkretett a menyasszonyom elvesztése, de mert mindenemmel őt imádtam. Téged tönkretett a szakítás, mert szeretted a fiút. Ő nem szeret senkit. 

-Most mit csináljak? 

-Mit szeretnél? 

-Nem tudom...olyan lenni mint régen. Amilyen voltam, amikor még szerettek. Amikor még szerettem magamat én is. 

-Találkozzunk holnap. - mondta. - Gyere ide, de várj meg az épület előtt. Elmegyünk valahova és megbeszéljük, hogyan tovább. 

-Miért ne menjek be? - vontam fel a szemöldökömet. 

-Mert nem hiszem, hogy akarsz. Majd én gondoskodok mindenről, csak hallgass rám. Kint várj meg délben pontosan. Ott leszek, szóval ne félj, nem verlek át. Ha lehet gyalog gyere, mert autóval vagyunk. 

-Te, a nagy edző autóval furikázol? - nevettem fel. - Azt hittem, hogy futva jársz mindenhova miközben súlyzókat emelgetsz és törölköző lengedezik a nyakadban. 

-Hát ha neked az megfelel, mehetünk úgy is. - mondta, hallottam a hangján, hogy igencsak jól szórakozik. 

-Tudod mit, nem mondtam semmit, odamegyek akkor délre. - válaszoltam gyorsan és letettem, mielőtt még mondhatna valamit. A telót az ágyra dobtam és a szoba közepére ülve gondolkodtam. Fogalmam sem volt, hogyan fogom csinálni az egészet, eddig nem volt ilyenre szükségem, tökéletesen elvoltam így. De most, hogy láttam Jimin mire volt képes, illetve SeokJin szerelmi életét az utcán. 

Folyamatosan hadilábon álltam magammal ezzel kapcsolatban. Amennyire tetszett az ötlet és a jövőkép amit láttam, annyira volt aggasztó. Nem Jin miatt kell megtennem, nem azért mert Jimin segít, hanem magam miatt. 

Viszont nem tudtam még, hogy Jimin nemcsak a testem akarja felforgatni és a saját szájíze szerint megformálni, hanem az egész életembe belenyúl, ezzel együtt pedig az érzéseimbe is. És hogy neki is van egy titka, amit próbált előlem titkolni, de sajnos hamar megmutatkozott. 


-----------------------

Annyira sajnálom, egyszerűen olyan semmitmondónak érzem. Át fogom az elejétől olvasni, és lehet kicsit belenyúlok és javítgatok rajta néhányat, csak mert nekem nem tetszik :( 

De hogy jóhírt is mondjak és pozitívumot, MEGLEPIII, egy új történet az oldalamon, Lehetetlen küldetés címmeeeel <3

Ami benned van(JM) ~ BefejezettDonde viven las historias. Descúbrelo ahora